2007. május 28. - Budapest, Petőfi híd budai hídfő és egyebek
2007. május 26. - Budapest, TűzTate
A Beatrice szörnyűséges produkciója után úgy voltam vele, hogy meg kell néznem azt a zenekart, akik dalának előadásától kezdve a ricsét élvezni tudtam. Ez pedig a "Mielőtt végleg elmegyek kapsz egy képet rólam" strófájú dalocska volt. Akik meg ezt játszák az a Bikini. Igeneám! Csakhogy mikor leszálltam a hatosról azt kellett látnom, hogy mázsás sor burjánzik. Gondoltam egy nagyot, hogy majd lenn jól bemegyek, mer a hátsó bejáratot bizonyára senki nem ismeri, de ebben is tévedtem. Úgyhogy kissé szomorkásan bandukoltam visszafele, felhíva a Sanyit, hogy ha már koncertre nem is jön, legalább valami krimóba üljünk be.
A Jaffa volt az első célpont, de az zárva volt. A második is, de annak meg nem tudom a nevét. Ott van a Kálvinon.Mojo Monyo tán. Ekkor dacosan megjegyeztem, hogy szerintem akkor menjünk az aluljáróba a Csacsiba. Ez időtájt kezdtem mesélni a szombati hihetetlen jó koncertélményemről eképpen:
A minap beszéltem a Schlekivel, hogy tud-e valami fellépési lehetőséget szeptemberbe a TűzTate-be, de kizárólag a hétvége a nyerő. Ő erre azt felelte, hogy persze, de akkor legalább egy 150 fős tömegbázist kéne megmozgatni. Mondtam, hogy ezt a részt én majd jól megoldom meg el is fogadtam egyből a felvetést, hisz teszem azt szombaton mégiscsak mozduljon ki a nép az odújából. Erre lemegyek szombaton Street Unityre aztán csak huszan lézengenek az egész helységbe? Na szépen vagyunk.
Ismered amúgy a Shitpumpot? Tettem fel a keresztkérdést, mire ő nemmel válaszolt.
Hát a Sanyi (ez egy másik Sanyi nem az, akivel 28-án kocsmázok) az a Shitpumpba dobolt régen és én azt hittem, hogy a Street Unityba (Ebben a feltörekvő, fiatal bandába - hogy lehet ilyet leírni is.. Annyira örülök, hogy a KOC sosem volt feltörekvő, fiatal banda.) is ezen a poszton lesz, de nem. Helyette frontemberkedett, amit jól csinált ugyan, de tette eltörpült Béla az állat ugrálása és rohangálása mellett, akit egy szám erejéig hívtak fel a színpadra.
Időközben elértünk a Pipa(?) utcába a Tandembe, ami nyitva is volt. Mivel az este folyamán a bor mellett tettem le a voksom, így ki is kértem három deci félédes fehéret, amiből édes lett és valami szamorodni jellegű színkavalkáddal bírt. 350 volt a decije ami igencsak borsos egy olyan italért, ami szétmarja a gyomrom. Ráadásul meleg is volt benn. Sándor egy üveg Borostyánt rendelt. Azt mondta meghív, de nem volt szívem ezen az áron belemenni a játékba. Inkább folytattam a történetet. (Természetesen nem volt ilyen mélyenszántó a beszámolóm, mint most és nagy valószínűséggel ekkor már teljesen másról szólt a fáma, de a tisztelt olvasónak erről nem kell tudnia. A művészi szabadság azt hiszem ennyi ferdítést még büntetlenül megenged.)
Szóval a Béla fönn ugrált. Kurvajó számai voltak amúgy a zenekarnak, de legjobban a "Tükörbe nézek, néha hányok." teszett. Alapvetően rendkívül jól szórakoztam a koncertjükön, mikoris hozzámlépett a KiZso, hogy maradok-e végig. Mondtam persze. Erre azt felelte, hogy az jó, merthogy most sokkal durvábbak lesznek, mint az Óborozóban jómúltkorába (kábé egy éve.. hogy repül az idő). Erre én nyugtáztam, hogy ezek szerint ma este lesz még D.I.Y. is de aztán kiderült, hogy nem. Hanem a második zenekar a Shitpump volt, ami a Street Unity fényében egyáltalán nem tetszett annyira, de legalább a "Nyaljátok ki a seggem" erősen meghatározó élményt nyújtott. A kettejük közötti szünet alatt fent találkoztam a Filter csaposával. Előszöris lebasztam, hogy nem is volt ezer forint a Toy Dolls, majd rákérdezett, hogy beszéltem-e a Schlekivel és mikor lesz már KOC, de mondtam, hogy sajnos júliusig telítve van a hely, ráadásul a basszusgitárosunk látens asztmás, ezáltal kerülnünk kell a füstös helyeket. Ekkor ígéretet tett arra, hogy szeptemberre lesz ultramodern szmogelszívó és ezt nyugodtan mondjam el a Tomának. Szóval Toma. Szeptembertől simán tudunk menni a Filterbe. Lefele indultamkor megláttam Toncsit, amint a pultot támasztja. Róla azt kell tudni, hogy ő a Filter tulaja és a Hisztéria énekese egyben. Hát mit ne mondjak elég alattomos húzás a beosztottjaimat odarendelni egy buliba, csak hogy legyen tömeg.
Elfogyott a bor is meg a sör is. Fülledt meleg is volt nagyon, úgyhogy elindultunk a Mikszáth Kálmán tér irányába, de az Archívnál megálljt parancsnoltunk magunknak. Ám mivel nem ugrottak rögtön hozzánk a pincérek, tovább is indultunk. A Krúdyban láttunk egy ördögkopogtatót és Sándor feltette a költői kérdést, hogy "Miért van ennyi ördögfigura Pesten?", mire én feltettem a még költőibbet, hogy "Miért? Van?" Végül a Krúdy - Ferenc körút sarki egykori köpködőben kötöttünk ki, ami szépen fel lett újítva, viszont csak 150 volt a bor decije és hideg volt meg jó is.
A Hisztéria gyors és határozott beállása után legalább fél óra szünet következett, amin elbóbiskoltam. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsó két számra Csiga rázásának hatására tértem magamhoz, akit egyből táncra perdítettem, mert a két utolsó nóta az bizony megért egy misét. Ezt követően 8 fős csapatunk a Ferenc körút irányába vette az irányt, ahol Béla és Anita lecsatlakozott tőlünk, mi meg mentünk a Sanyihoz további dorbézolás végett, hogy aztán hajnalban végre mindenki nyugovóra térjen. Másnap reggel hétkor keltem először, majd nyolckor másodszor. Ekkorra már mások is hasonló döntést hoztak. Pár számos Alvin hallgatás után előkerült a Rózsaszín Pitbul, én meg rácsodálkoztam, hogy mennyire jó is ez. Miféle finomságok rejlenek ebben a zenei és szövegvilágban és de szerettem kék-zöld foltokkal távozni a NemArtból egy-egy Pitbul után.
Sándor ekkor megjegyezte, hogy márpedig a Pitbul az egy szar és szíve szerint addig ütné az énekest, amíg lélegzik. Valamint, hogy indulni kéne. Én meg az utóbbiba beleegyeztem.
Kompenzáció: Mint megtudtam, a Filternek több tulajdonosa is van, így igazából ez a beosztottas dolog egy tévedés volt a részemről.
2007. május 26. - Budapest, TűzTate
A Beatrice szörnyűséges produkciója után úgy voltam vele, hogy meg kell néznem azt a zenekart, akik dalának előadásától kezdve a ricsét élvezni tudtam. Ez pedig a "Mielőtt végleg elmegyek kapsz egy képet rólam" strófájú dalocska volt. Akik meg ezt játszák az a Bikini. Igeneám! Csakhogy mikor leszálltam a hatosról azt kellett látnom, hogy mázsás sor burjánzik. Gondoltam egy nagyot, hogy majd lenn jól bemegyek, mer a hátsó bejáratot bizonyára senki nem ismeri, de ebben is tévedtem. Úgyhogy kissé szomorkásan bandukoltam visszafele, felhíva a Sanyit, hogy ha már koncertre nem is jön, legalább valami krimóba üljünk be.
A Jaffa volt az első célpont, de az zárva volt. A második is, de annak meg nem tudom a nevét. Ott van a Kálvinon.
A minap beszéltem a Schlekivel, hogy tud-e valami fellépési lehetőséget szeptemberbe a TűzTate-be, de kizárólag a hétvége a nyerő. Ő erre azt felelte, hogy persze, de akkor legalább egy 150 fős tömegbázist kéne megmozgatni. Mondtam, hogy ezt a részt én majd jól megoldom meg el is fogadtam egyből a felvetést, hisz teszem azt szombaton mégiscsak mozduljon ki a nép az odújából. Erre lemegyek szombaton Street Unityre aztán csak huszan lézengenek az egész helységbe? Na szépen vagyunk.
Ismered amúgy a Shitpumpot? Tettem fel a keresztkérdést, mire ő nemmel válaszolt.
Hát a Sanyi (ez egy másik Sanyi nem az, akivel 28-án kocsmázok) az a Shitpumpba dobolt régen és én azt hittem, hogy a Street Unityba (Ebben a feltörekvő, fiatal bandába - hogy lehet ilyet leírni is.. Annyira örülök, hogy a KOC sosem volt feltörekvő, fiatal banda.) is ezen a poszton lesz, de nem. Helyette frontemberkedett, amit jól csinált ugyan, de tette eltörpült Béla az állat ugrálása és rohangálása mellett, akit egy szám erejéig hívtak fel a színpadra.
Időközben elértünk a Pipa(?) utcába a Tandembe, ami nyitva is volt. Mivel az este folyamán a bor mellett tettem le a voksom, így ki is kértem három deci félédes fehéret, amiből édes lett és valami szamorodni jellegű színkavalkáddal bírt. 350 volt a decije ami igencsak borsos egy olyan italért, ami szétmarja a gyomrom. Ráadásul meleg is volt benn. Sándor egy üveg Borostyánt rendelt. Azt mondta meghív, de nem volt szívem ezen az áron belemenni a játékba. Inkább folytattam a történetet. (Természetesen nem volt ilyen mélyenszántó a beszámolóm, mint most és nagy valószínűséggel ekkor már teljesen másról szólt a fáma, de a tisztelt olvasónak erről nem kell tudnia. A művészi szabadság azt hiszem ennyi ferdítést még büntetlenül megenged.)
Szóval a Béla fönn ugrált. Kurvajó számai voltak amúgy a zenekarnak, de legjobban a "Tükörbe nézek, néha hányok." teszett. Alapvetően rendkívül jól szórakoztam a koncertjükön, mikoris hozzámlépett a KiZso, hogy maradok-e végig. Mondtam persze. Erre azt felelte, hogy az jó, merthogy most sokkal durvábbak lesznek, mint az Óborozóban jómúltkorába (kábé egy éve.. hogy repül az idő). Erre én nyugtáztam, hogy ezek szerint ma este lesz még D.I.Y. is de aztán kiderült, hogy nem. Hanem a második zenekar a Shitpump volt, ami a Street Unity fényében egyáltalán nem tetszett annyira, de legalább a "Nyaljátok ki a seggem" erősen meghatározó élményt nyújtott. A kettejük közötti szünet alatt fent találkoztam a Filter csaposával. Előszöris lebasztam, hogy nem is volt ezer forint a Toy Dolls, majd rákérdezett, hogy beszéltem-e a Schlekivel és mikor lesz már KOC, de mondtam, hogy sajnos júliusig telítve van a hely, ráadásul a basszusgitárosunk látens asztmás, ezáltal kerülnünk kell a füstös helyeket. Ekkor ígéretet tett arra, hogy szeptemberre lesz ultramodern szmogelszívó és ezt nyugodtan mondjam el a Tomának. Szóval Toma. Szeptembertől simán tudunk menni a Filterbe. Lefele indultamkor megláttam Toncsit, amint a pultot támasztja. Róla azt kell tudni, hogy ő a Filter tulaja és a Hisztéria énekese egyben. Hát mit ne mondjak elég alattomos húzás a beosztottjaimat odarendelni egy buliba, csak hogy legyen tömeg.
Elfogyott a bor is meg a sör is. Fülledt meleg is volt nagyon, úgyhogy elindultunk a Mikszáth Kálmán tér irányába, de az Archívnál megálljt parancsnoltunk magunknak. Ám mivel nem ugrottak rögtön hozzánk a pincérek, tovább is indultunk. A Krúdyban láttunk egy ördögkopogtatót és Sándor feltette a költői kérdést, hogy "Miért van ennyi ördögfigura Pesten?", mire én feltettem a még költőibbet, hogy "Miért? Van?" Végül a Krúdy - Ferenc körút sarki egykori köpködőben kötöttünk ki, ami szépen fel lett újítva, viszont csak 150 volt a bor decije és hideg volt meg jó is.
A Hisztéria gyors és határozott beállása után legalább fél óra szünet következett, amin elbóbiskoltam. Ennek az lett az eredménye, hogy az utolsó két számra Csiga rázásának hatására tértem magamhoz, akit egyből táncra perdítettem, mert a két utolsó nóta az bizony megért egy misét. Ezt követően 8 fős csapatunk a Ferenc körút irányába vette az irányt, ahol Béla és Anita lecsatlakozott tőlünk, mi meg mentünk a Sanyihoz további dorbézolás végett, hogy aztán hajnalban végre mindenki nyugovóra térjen. Másnap reggel hétkor keltem először, majd nyolckor másodszor. Ekkorra már mások is hasonló döntést hoztak. Pár számos Alvin hallgatás után előkerült a Rózsaszín Pitbul, én meg rácsodálkoztam, hogy mennyire jó is ez. Miféle finomságok rejlenek ebben a zenei és szövegvilágban és de szerettem kék-zöld foltokkal távozni a NemArtból egy-egy Pitbul után.
Sándor ekkor megjegyezte, hogy márpedig a Pitbul az egy szar és szíve szerint addig ütné az énekest, amíg lélegzik. Valamint, hogy indulni kéne. Én meg az utóbbiba beleegyeztem.
Kompenzáció: Mint megtudtam, a Filternek több tulajdonosa is van, így igazából ez a beosztottas dolog egy tévedés volt a részemről.
