Hogy mik vannak?!

2009. január 24.  - Budapest, Filter klub

Háromnegyed hétkor - mikor már a helyen kellett volna lennem a cuccokkal - még a házam sarkán álltam és vártam a kisbuszt.

Gondolom már a bevezető mondatból kiderül, hogy korántsem nevezhető zökkenőmentesnek az esti koncert alakulása, de ha ezt hívják kalandnak, akkor legközelebb nem kérek belőle. Peti hét körül tűnt fel a sarkon, Schlekit ekkor már uszkve egy órája várakoztattam Zuglóban a dobokkal. Negyed nyolcra meg is érkeztünk a Blahára és ahogy a Dohány utcára fordulunk sikeresen kieszközöltünk egy defektet, így már biztossá vált, hogy elkerülhetetlen lesz a kezdeti káosz. Schleki végül 19:50 körül ért le taxival. Én a köztes időszakot idegeskedéssel, föl-alá rohangálással és idegeskedéssel töltöttem, majd körülbelül 20:10-kor belekezdtünk a rövidített programba, ami azt jelenti, hogy az összes számunk közül háromra nem volt idő a fél órás produkcióban, mely megosztott sikert aratott. Minket a Kalambo kutyája követetett, ekkor már közel negyvenen voltak a helyen. Gyönyörűen szóltak, volt egy szaxofonosuk is, a Robit meg most először hallottam énekelni. Erős volt. Őket a Voodoo Allen követte, a tömeg tovább nőtt, (ekkor érkezett meg Andi, akit egyből előre rángattam) a basszusládám a koncert végére elszállt. Utánuk jött a Csermenk lakótelep és a közönséglétszám hirtelen átlépte a 80 fős álomhatárt. A táncos ezúttal nem csendült fel, de ennek ellenére határozottan elégedett vagyok az estével.