2012. november 17.- Budapest, Bazaar klub

Sokkal nagyobb buli női neveket adni címnek, mint gondoltam. Amúgy az eredeti terv az a kleftiko lett volna.

Háromnegyed hét körül szálltam le a Ferenciek terénél. Az Astoriánál megláttam a Könyvtár klub plakátját. Egy fellációra hajlandóságot mutató lány, mellette egy említésre méltatlan szlogen, valami olyasmi, hogy itt bármi megtörténhet. Szerintem a "Könyvtár klub, a hely ahol gondolkodás nélkül leszopnak" sokkal vendégcsalogatóbb lenne.

Vicces, hogy régen egy szórakozóhely előtt inkább a maradék italomat ittam meg, most meg a vásárolt sonkás szendvicsem tömtem magamba, a csücskét odaadtam egy csövesnek, aztán bementem. Először a Tomát meg a Dórit láttam meg, aztán a Lacit is. Kezdetben velük söröztem. A soproninak 390 korsója. A Bazaar amúgy a régi Metro klub, de ennek nincs jelentősége. Talán csak annyi, hogy ennek a tükrében elég meglepő volt számomra, mikor a Csíbor alatt (ami a Mityának tetszett) lejjebb kellett venni a hangerőt, mert bejelentés érkezett, vagy ennek megelőzésére. A hely két részből áll. Van a hatalmas bálterem, meg a kocsmarész, aminek kicsit kirakatfeelingje van. Ruhatár nincs, vagy csak nem tudom hol.

Hét órától JD Littlehead adta a talpalávalót. Rá ezúttal a Kutya nem volt kíváncsi. Cserébe nem is volt hangos, úgyhogy a Ritával jól át tudtuk beszélni a szakmát. Most nagyon szar a Tilos. Erre az indiai püntyörgésre kimondottan nehéz.. Mármár lehetetlen beszámolót írni. Azért én csak tovább küzdök. Szóval háromnegyed hétkor kezdett a Super Starsky, akik, mint mindig, ezúttal is kurvajók voltak. Itt már ment a tánc, de nem volt még túl nagy nép. A két dalt, amit nem szeretek azt nem hallgattam meg. Szerintem ezidőtájt mentem el WC-re, ahova a bejutás a következőképpen zajlott: miután kinyitottam az ajtót egy pici előtérbe érkeztem, ahonnan előre a nőibe vezetett az út, balra meg a férfibe. A Matthew-val kitaláltuk, hogy keríteni kéne egy kisasztalt és akkor szedhetnénk pénzt. A dologból nem lett semmi. A Tamás olyan hitelesen hozta a csehszlovák imidzset, hogy a Mitya, aki nem ismeri se a Malackát, se a Három kismalacot totálisan megette, hogy nem magyar. Jött a Csíbor, akik az új klipjükhöz illően voltak felöltözve. Amúgy lent volt a Szúnyogh is, aki november 10. óta nincs az országban. Apropó ő. Volt lent egy raszta gyerek, akit láttam már az Á...-ban is Csizmáson és rá egy hétre Barackcán. Na ő felismert. De nem akárhogy, hanem, mint a KOC frontemberét, talán még a Himnuszt idézte is. Ja igen. Beszéltük Tomával, hogy illő lenne jövő február elején csinálni egy bulit, amin az összes olyan zenekar ott lesz, amiben játszottunk.Van egy tippem, hogy hol lesz. Ez amúgy egy kurva eredeti ötlet, tekintve, hogy a Boogie Mamma fesztiválnak is kábé ez a lényege. Ha már koncertek. Beszéltük Andrissal, hogy mivel a Super Starsky is feldolgozás zenekar, meg a Ferencz és a ferenczesek is, úgyhogy csinálhatnánk egy ilyen jellegű közös koncertet. Felmerült, hogy kéne egy harmadik zenekar is, de momentán egy se jutott az eszünkbe, aki világslágereket olyan magas szinten tudna reprodukálni, mint az előbb nevezett két formáció, úgyhogy arra jutottunk, hogy majd elhívjuk a Szaszát selectorkodni. Bekötöttem a Dá cipőjét, hogy el ne essen. A Szilárd mondott valamit, ami dalszövegnek is kiváló lenne, de elfelejtettem, hogy mit. A Malacka alatt fél füllel hallottam, hogy valaki nagyon kívánatosnak tartja az Anettet, aki végül nem házasodott be a gazdához. Én erről az Anett búcsúztatásról amúgy teljesen lemaradtam, mert nem voltam az R33-ban úgy egy hónapja. Nem tudom, hogy a Csíboron voltam-e fönt a színpadon, illetve, hogy melyik koncert alatt hadonásztam a mikrofonállvánnyal, de a Boogie Mammán biztos, hogy felmentem, innen a szervező hívott le számomra rejtélyes okokból. Jajj nagyon idegesít ez a zene. És ekkor elszabadult a pokol. Össze vissza forgattam lányokat, mint régen és ez ejj de nagyon jó volt. Amúgy annak köszönhetően, hogy fenn voltam a színpadon láthattam, hogy eszméletlenül sokan jöttek el a koncertre. Vagy a Boogie Mamma alatt, vagy után ismerkedtem meg Anett-tel (ez egy másik), akit valaki tavasz tündérnek nevezett, aminek ő mérhetetlenül örült. A lényeg, hogy a Brémából egyáltalán nem emlékszem semmire. Na most meg Srí Lankáról beszélnek, nem nagyon érdekel. Szóval innestül Anett-tel (amelyikkel három mondattal ezelőtt ismerkedtem meg) voltam elfoglalva olyan kettőig. Ezután ő el és én is át az Á...-ba Szepe legnagyobb örömére, mert végre lefotózhatott, ahogy fél percre megfáradtam. Így mostmár én is az albuma része lettem. A történet pikantériája, hogy épp ma mondta, hogy lassan meg kéne jelentetni ezt a sorozatot nyomtatott formában, amire én magamban csak annyit mondtam, hogy na majd ha én leszek a borítón,  kisapám, max akkor... Erre tessék. Persze nem vakus volt a kép, mert úgy tuti nem ment volna. Aztán még olyan hajnali négyig beszélgettem a Barnáékkal az élet nagy problémáiról, úgymint hogy Afrikában éheznek,  míg itthon meg nem tudjuk mi van.

Mikor hazaértem nekiláttam krumplit pucolni, meg felvágtam a hagymát, a gombát, rádobtam a sózott gazdagonrozmaringozott bárány lapockát és a római tálat be a sütőbe, fokozat egyesre állítva. Aztán lefeküdtem aludni. 10 körül keltem. Elzártam a sütőt. Kivettem a tálat. Hát egyáltalán nem olyan lett, mint amilyenre számítottam. A krumpli nagy része leégett viszont a hús az eszméletlenül jó lett. Az más kérdés, hogy semmi különleges íze nem volt, úgyhogy ezért fölösleges volt csilliárdokat rákölteni. Legközelebb maradok a marhánál. És öntök alá vizet minimum. Este Fishbone.