Az Északnyugat- és Északkelet-Kínában található koncentrációs táborok, melyek a Fálun Gong követői számára vannak fenntartva, mintegy 50.000 főt képesek befogadni. A fluktuáció igen nagy, mivel Kínában a szervek eltávolítása az elítéltek testéből törvényes magatartás (márpedig ezen személyek államellenes cselekedetet hajtanak végre tettükkel), és tudvalevő, hogy teszemazt szív, vagy tüdő nélkül nehéz az élet. A szervek aztán kereskedelmi forgalomba kerülnek.

A dolog szépsége az, hogy ez a Fálun Gong csupán épp olyan hülyeség, mint a Tai Chi és a KKP csak azért kezdte üldözni, mert többen követik, mint ahányan a párt tagjai és ez egy-két politikai vezetőnek nem tetszett. Ebből is látszik, hogy mennyivel civilizáltabb ország vagyunk mi, ahol azért meg kell emelni egy-két kockakövet, hogy begyűjtsék az embert. Tiltakozásképp petíciót lehet aláírni ezen a honlapon, illetve egyéb izgalmas dolgokra is akadhat a lelkes olvasó. A Fálun Gongot ráadásul igen könnyű megfogni, hisz a jelképe megegyezik a Hitleri Németország önkényuralmi jelképével, ami feltehetőleg Kínában is hasonlóképp betiltott, mint nálunk.Tiltakozásképp ez ellen a meghurcoltatás ellen meditált egy fiatal lány a Kínai nagykövetség előtt (Merthogy ők a csendes kibaszósdi hívei, ami még idegesítőbb, mint a nagyhangú agitáció, ami a Kossuth téren ment/megy(?), illetőleg a nyílt utcai harc.), miközben társa szórólapokat osztogatott az arra járóknak. Márpedig szombat este hét körül nem járnak túl sokan a abban az utcában, ami a Benczúrra merőleges. Én is csak azért mentem oda hozzájuk, mert nem tudtam mire vélni az ülő alakot és ezért megkérdeztem, mit csinálnak.

Miután kaptam újságot, meg szórólapot mentem is a Benczúrba, mert héttől Kingston Cruisers van. Persze mikor odaértem még semmi nem volt. Kérdeztem a jegyárus srácot, hogy van-e vendéglista. Volt, csak a zenekarok még nem töltötték ki, úgyhogy én gyorsan felírtam magam  KC-hez, majd kifizettem a 200 forintos vendégjegyet. Hát ilyet se láttam még! Ezt követően ledobtam magam az egyik székbe és a beállás alatt az előbb említett újságból művelődtem. Mikor a lámpák fényei már kezdtek kihunyni elnéztem egy korsó sörért, majd hamarjában még egyért. Ekkor még gyorsan ment a dolog, mivel baromira kevesen voltak. A KC végül olyan fél kilenc magasságában bele is kezdett a nyitódalba, én meg Katival fölavattam a táncteret, hogy aztán átadjuk másoknak a terepet. Én ráültem a selector pultra, Kati meg visszatért a mikrofon mögé. Alapvetően nem voltunk sokan. Egyrészről lent volt a Kettő Kettő, másrészről meg még uszkve húsz fő. Esetleg harminc, de a kocsmarésznél már ennyi is tud sort generálni. Meglepően sok volt a magányos lány, akik leginkább egymással táncoltak a sulidiszkók sajátos miliőjét idézve föl bennem, viszont egy olyan beguggolást láttam, amit számos ismert és elismert pornószínésznő megirigyelhetne. A Manu Chao felodolgozás tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember kiálljon egy hosszú sör sort, valamint elmenjen brunyálni. Nem szeretem azokat az alakokat, akik bepofátlankodnak előre csak mert ismerik a csapost. Egy hosszú söntésnél mehet a dolog, mert ott a szemfüleseké a világ, de ez itt és most egészen más szituáció.

Azért jók a feldolgozás zenekarok, mert ez a műfaj is annyi szemetet kitermel, hogy egész egyszerűen muszáj a szortírozás, ami nem könnyű művelet. Például instrumentális vonalon ezt a  Kettő Kettő elvégzi helyettünk, bár a búza közé akaratlanul is bekeveredik egy-két konkoly. Belőlük semmit nem láttam, mivel Edinával beszélgettem az előtérben. Olyan fél egy-egy fele gondoltam elmegyek italárt, de meglepve tapsztaltam, hogy már lehúzták a rolót. A tánc még javában ment Mouse pakolására, de ez így már mégse állapot.