2007. április 7. - Budapest, Kultiplex
Idén 20 éves az AMD zenekar, akikről azt kell tudni, hogy egy nagyon híres HC formáció. Ennek örömére körbevették magukat rengeteg ifjú tehetséggel, és rittyentettek egy igen rangos eseményt a Kultiplexben 20 éves az AMD felütéssel. Na belőlük semmit nem láttam.
Ami viszont volt:
A fesztivál pontban nyolckor vette kezdetét én azonban ekkor még itthon ültem és próbáltam rájönni, hogy a Film+-on TV PREMIER címszó alatt melyik Bud Spencer - Terence Hill combót vetítik épp. Bámulatos, hogy van még ma Magyarországon olyan kereskedelmi csatorna, aki nem adta le az összeset. A film a Nyomás Utána volt. Ez az amiben a világ legjobb titkosügynökeinek nézik őket, holott nem is azok, de aztán kiderül, hogy valójában mégis. Ebben van az a böszmenagy cadilac az óriás ökörszarvval az elején. Kár, hogy ennyire ronda a színe. Hogy hogy kerültek bele a perpatvarba az számomra nem teljesen világos, mivel a film legelejéről lemaradtam, és régről sem emlékszem rá, hisz onnan ugrott be a film, mikor megláttam Ronald Reagent a falon, közvetlenül az előtt, hogy a kamera lemozgott a szolgálat főnökére. Hiábano. Ez a beállítás filmtörténeti klaszikus. Annyit tudok, hogy volt valami táska teletömve zsével, és az valahogy Spencerékhez jutott, de hogy hogy... Hát az pont nincs meg.
Na miután már biztosra vettem, hogy ezt a filmet én már láttam és az első bunyón is túl voltunk már a kínaiakkal (akiknek a vezetője egyébként nem is az) indultam is a Kultiplexbe. Így értem le 20.45-re mikoris a Nesze eljátszotta a búcsúdalát majd levonult a színpadról én meg úgy éreztem, mintha visszaugrottam volna az időben vagy 4 évet, hisz akkoris ugyanez a dal volt a slágerük csak nekem szakállam volt, a buli meg a Simon's-ba, ami a Hungária körúton volt a Nemzetvédelmi Egyetemmel szemben. A helyről azt kell tudni, hogy az egész egyetlen pincehelyiségből állt gyakorlatilag. Ha lementél a lépcsőn, akkor balra volt a pult, meg egy asztal, mint kocsmarész. Jobbra meg a koncertterem, ami akkora volt, hogy 50 fő már simán megtöltötte. Jó. Kerekítsük föl 100-ra. Színpad az itt sem volt, a maga klasszikus értelmében, viszont volt backstage, ami a felvázolt méretekből adódóan mégiscsak furcsán hat. Leginkább az Óborozó hozza jelenleg ezt az utánérzést, bár az meg nem annyira lepukkadt, vagy csak soka a fény. A hely tulaja egy igencsak szimpatikus figura volt, aki egyszemélyi biztonsági emberként keltegette a hétalvókat és szólította felállásra azokat, akik a lépcsőn ültek, mert nem lehetett tőlük lemenni. Itt debütált amúgy a KOC először a punk szcénában. Ez pont egy olyan időszakunk volt, amikor abszolút feladtuk a doboshajkurászás körüli hercehurcát és inkább Erdő ült be a dobok mögé, átadva Tomának a gitárosi posztot, én meg helyette kezdtem el basszusozni. A Szúnyog, ekkor valahogy így szólt. Aztán jött a nyár és a Simon's ősszel már nem nyitott ki. Vagy legalábbis nem szerveződött oda több punk koncert. Feltehetőleg a ház lakóinak nem jött be annyira, hogy illuminált fiatalok randalíroznak az utcán, miközben minden rendes kispolgár ilyenkor már az igazat álmát alussza. Asszem egyszer (de lehet, hogy többször sőt biztos) még a rendőröket is kihívták csendháborítás címszóval. Épp Barackca koncert volt akiknek kapóra is jött ez az incidens, úgyhogy a rövid intermezzot követően a Jani tartott egy misét arról, hogy már megint nem hagyják az ifjúságot kultúráltan szórakozni, majd belecsaptak a Felhőtlen című örökzöld slágerükbe. Annakidején a Nemartban (mai Freeport) is volt egy razzia, de azt átaludtam meg nem is tartozik a tárgyhoz.
A Nesze után a Böiler következett. A poén az, hogy amikor annak idején elterveztem, hogy le fogok perkálni ezért a buliért 1000 forintot már akkor úgy álltam a kérdéshez, hogy csak és kizárólag őket fogom megnézni és - mint az kiderült - rajtam kívülálló okok miatt ugyan - ez valóban így is történt. Rajtuk valamivel kevesebben voltak ugyan, mint a telttermes Neszén, de még így is eléggé tömve voltak a sorok. Kivéve persze elől, mert ott bizony dühöngés ment néha egy-egy bodysurf próbálkozással megspékelve, amit igazából nem a veszélyessége miatt kéne tiltólistára rakni, hanem mert megöli a bulit. Ha odafigyelünk, láthatjuk, hogy az igazán fasza mosher amennyiben nem ismeri szöveget, akkor tökösségét leginkább úgy mutathatja ki, ha szigorú arccal pogózik. Na leginkább ezért nem álltam be, mivel úgy vigyorogtam, mint Korda Botox György. Megaztán nem is ittam ekkor még eleget. Többek szerint már nem vicces, hogy Tunyi fölmegy a színpadra és elkezd gitározni a pöcsével. Szerintem meg az nem vicces, hogy folyton ugyanazt a számot hagyják félbe az első kör után "Hoppá, baki!" felkiáltással, majd kezdenek a nótába újult erővel. János beszerzett egy effektpedált, aminek eredményeképp az előadás bizonyos pontokon igencsak pszichedelikusra sikeredett. Egy szám erejéig feljött valami szemüveges fószer, aki el-elcsukló hangon beharangozta a Discharge egy nagyon ismert számát, majd rázendítettek valami ótvar szar HC-ra. El is bizonytalanodtam egy pillanatra, hogy vajon sikerül-e visszazökkennem majd a rendes kerékvágásba. A nép amúgy imádta, dehát ők amúgyis HC buliba jöttek. Úgy meg könnyű. Hála az égnek a dal után minden a megfelelő mederben folyt tovább. Koncert alatt érdemes olykor kimenni a pulthoz, mert ilyenkor biztos hamar hozzájut az ember az italához, míg az átszerelési időszakban minden egyes talpalatnyi helyért meg kell küzdeni. Viszont ez meg arra tökéletesen megfelel, hogy ütközzél jónéhány ismerőssel.
Nahát én pont a Semmi Komoly előtt találkoztam a Rákkal épp miután Matthew ki akarta szedni a forrásom nevét, aki lehúzta a Szeszkórt. Természetesen nem tettem meg. Nahát innestül vele dorbézoltam át az est hátralevő részét, amit egy fogadással nyitottunk, hogy ki bírja ki tovább a budi nélkül, de aztán közös megegyezéssel visszavontuk tétjeinket. A WC igencsak érdekes állapotban volt, tekintve, hogy az egyik angol eldugult, így kisebb tócsa látványa fogadott. Belenéztünk a Semmi Komolyba is, akiknek az AMD-hez és a Böilerhez hasonlóan nagyon szép molinójuk volt, de csak annyit hallottunk tőlük, hogy "Köszönjük, hogy itt voltatok!", meg azt, hogy "Szevasztok!". Mi mindenestre gratuláltunk Mezőéknek a fergeteges produkcióhoz.
Na a Semmi Komolyon kívül még egy koncertbe néztem bele legalább ennyi ideig (arról azonban muszáj volt kijönnöm, mert nem bírtam), de nem tudom, hogy kik lehettek. Egyet mondhatok. Vagy az AMD, vagy a Social Free Face, vagy a Liberal Youth volt az. Azért vagyok ebben ennyire biztos, mert rajtuk kívül más nem lépett fel. Na helyettük voltam én a hátsó helyiségben, ahol furcsamód meglehetősen meleg volt, holott nem ment a fűtőrendszer sem. Minekután az asztaltársaságunk szétszéledt, illetve máshova diszlokálódott kénytelenek voltunk új barátságokat kötni. Mi sem egyszerűbb ennél! Gondoltam, amint kiszúrtunk egy nagy asztalt lányokkal, székekkel. Így utólag visszagondolva bevallom nem volt nehéz, mivel pont ott voltak előttünk. Nahát ezek a lányok is túlértékelték magukat, akárcsak az előző posztomban szereplők, hisz a "Leülhetünk-e?" kérdésemre az egyszerű "Igen", illetve a kifejtőválaszos "Nem, mert foglaltak" felelet helyett azt kaptam amivel ki lehet kergetni a világból. Hogy van barátjuk. Hát ki a tökömet érdekel ez?! Csak le akartunk ülni a kurvaéletbemár! Oyan szinten fölhúztam magam az emberi gyarlóság ezen megnyilvánulásán, hogy azonmód rápirítotam a lányra és levágtam egy spontán szónoklatot valamiről, amire már egyáltalán nem emlékszem, viszont nagyon jól sikerült, mert a szomszéd asztaltársaságból egy lány meg is tapsolt érte, ami tekintettel arra, hogy feltételezhetően a női nemet, mint olyat helyeztem pellengérre igencsak dicséretes dolog. Az, hogy már egy moziba hívásban is tetemre hívást látnak, azaz randit az kérlek ad abszurdum. Mindeközben Rák a másik lánnyal vívott ádáz harcot egy székért, amiből csak azért került ki vesztesen, mert a lány odakiáltott az egyik securitynek, hogy segítsen, aki segített, Rákot pediglen rendreutasította, hogy viselkedjen, ő pedig viselkedett. És ekkor elnosztalgiáztunk a tavalyi nyár legszebb Zöld Pardonos élményén mikoris azon kívül, hogy fekve pogóztunk Rák kitalálta, hogy szerez nekem nőt, ami aztán kudarcba fulladt, viszont a mindentvivő "csak megsajnáltalak" vesztes helyzetből nyertesként kikerüléshez hozzásegítő mondat is épp ehhez az estéhez kötődik. Ami egyes lányok szerint ugyan szánalmas, viszont szerintem az adott helyzeten már semmit nem ront.
A koncertek után elmagyaráztam Mixinek, hogy ő valójában nem akar a lépcsőn aludni és haza tud ám menni ha akar. Hívott is egy taxit, de sokba lett volna, úgyhogy éjszakain elvittem a Móriczig ahonnan már olcsóbb volt a hazaútja én meg betértem a Vikingbe egy Betyárburgerre, ami (márhogy a hely) a májusi Móriczról történő kiköltözésem óta átalakult, hiszen akkor csak leadtam a rendelést a pultnál és fizettem, most pedig fölvettek egy külön pénztáros nőt, akinek megmondom, hogy mit kérek, majd ő egy kiépített számítógéppark segítségével hálózaton keresztül eljuttatja a megrendelést a szakácsokhoz. Bámulatos, hol tart már a tudomány. Étkezésem befejeztével futott be Rák hívása, aki az után érdeklődött, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy a Móriczon, de megyek vissza. Így is tettem. Visszaértemkor Rák már az asztalra pilledve fogadott, majd azt javasolta, hogy aludjunk itt. Mondtam neki, hogy szerintem ez hülyeség, úgyhogy keljen fel és menjünk. Felkelt, de azonmód el is aludt és mint egy zsák, úgy dőlt el. Engem ez nagyon meglepett, mert egyrészt ilyet még nem láttam, másrészt meg mert mesélik, hogy úgy 2000 tájékán én a Cha-cha-chában tánc közben aludtam el, ami azért nem kismiska. Természetesen Rák az esés után összeszedte magát és hazamentünk.
Végezetül álljon itt a VIVA legújabb üdvöskéje, a Bridge, mert annyira jó.
Idén 20 éves az AMD zenekar, akikről azt kell tudni, hogy egy nagyon híres HC formáció. Ennek örömére körbevették magukat rengeteg ifjú tehetséggel, és rittyentettek egy igen rangos eseményt a Kultiplexben 20 éves az AMD felütéssel. Na belőlük semmit nem láttam.
Ami viszont volt:
A fesztivál pontban nyolckor vette kezdetét én azonban ekkor még itthon ültem és próbáltam rájönni, hogy a Film+-on TV PREMIER címszó alatt melyik Bud Spencer - Terence Hill combót vetítik épp. Bámulatos, hogy van még ma Magyarországon olyan kereskedelmi csatorna, aki nem adta le az összeset. A film a Nyomás Utána volt. Ez az amiben a világ legjobb titkosügynökeinek nézik őket, holott nem is azok, de aztán kiderül, hogy valójában mégis. Ebben van az a böszmenagy cadilac az óriás ökörszarvval az elején. Kár, hogy ennyire ronda a színe. Hogy hogy kerültek bele a perpatvarba az számomra nem teljesen világos, mivel a film legelejéről lemaradtam, és régről sem emlékszem rá, hisz onnan ugrott be a film, mikor megláttam Ronald Reagent a falon, közvetlenül az előtt, hogy a kamera lemozgott a szolgálat főnökére. Hiábano. Ez a beállítás filmtörténeti klaszikus. Annyit tudok, hogy volt valami táska teletömve zsével, és az valahogy Spencerékhez jutott, de hogy hogy... Hát az pont nincs meg.
Na miután már biztosra vettem, hogy ezt a filmet én már láttam és az első bunyón is túl voltunk már a kínaiakkal (akiknek a vezetője egyébként nem is az) indultam is a Kultiplexbe. Így értem le 20.45-re mikoris a Nesze eljátszotta a búcsúdalát majd levonult a színpadról én meg úgy éreztem, mintha visszaugrottam volna az időben vagy 4 évet, hisz akkoris ugyanez a dal volt a slágerük csak nekem szakállam volt, a buli meg a Simon's-ba, ami a Hungária körúton volt a Nemzetvédelmi Egyetemmel szemben. A helyről azt kell tudni, hogy az egész egyetlen pincehelyiségből állt gyakorlatilag. Ha lementél a lépcsőn, akkor balra volt a pult, meg egy asztal, mint kocsmarész. Jobbra meg a koncertterem, ami akkora volt, hogy 50 fő már simán megtöltötte. Jó. Kerekítsük föl 100-ra. Színpad az itt sem volt, a maga klasszikus értelmében, viszont volt backstage, ami a felvázolt méretekből adódóan mégiscsak furcsán hat. Leginkább az Óborozó hozza jelenleg ezt az utánérzést, bár az meg nem annyira lepukkadt, vagy csak soka a fény. A hely tulaja egy igencsak szimpatikus figura volt, aki egyszemélyi biztonsági emberként keltegette a hétalvókat és szólította felállásra azokat, akik a lépcsőn ültek, mert nem lehetett tőlük lemenni. Itt debütált amúgy a KOC először a punk szcénában. Ez pont egy olyan időszakunk volt, amikor abszolút feladtuk a doboshajkurászás körüli hercehurcát és inkább Erdő ült be a dobok mögé, átadva Tomának a gitárosi posztot, én meg helyette kezdtem el basszusozni. A Szúnyog, ekkor valahogy így szólt. Aztán jött a nyár és a Simon's ősszel már nem nyitott ki. Vagy legalábbis nem szerveződött oda több punk koncert. Feltehetőleg a ház lakóinak nem jött be annyira, hogy illuminált fiatalok randalíroznak az utcán, miközben minden rendes kispolgár ilyenkor már az igazat álmát alussza. Asszem egyszer (de lehet, hogy többször sőt biztos) még a rendőröket is kihívták csendháborítás címszóval. Épp Barackca koncert volt akiknek kapóra is jött ez az incidens, úgyhogy a rövid intermezzot követően a Jani tartott egy misét arról, hogy már megint nem hagyják az ifjúságot kultúráltan szórakozni, majd belecsaptak a Felhőtlen című örökzöld slágerükbe. Annakidején a Nemartban (mai Freeport) is volt egy razzia, de azt átaludtam meg nem is tartozik a tárgyhoz.
A Nesze után a Böiler következett. A poén az, hogy amikor annak idején elterveztem, hogy le fogok perkálni ezért a buliért 1000 forintot már akkor úgy álltam a kérdéshez, hogy csak és kizárólag őket fogom megnézni és - mint az kiderült - rajtam kívülálló okok miatt ugyan - ez valóban így is történt. Rajtuk valamivel kevesebben voltak ugyan, mint a telttermes Neszén, de még így is eléggé tömve voltak a sorok. Kivéve persze elől, mert ott bizony dühöngés ment néha egy-egy bodysurf próbálkozással megspékelve, amit igazából nem a veszélyessége miatt kéne tiltólistára rakni, hanem mert megöli a bulit. Ha odafigyelünk, láthatjuk, hogy az igazán fasza mosher amennyiben nem ismeri szöveget, akkor tökösségét leginkább úgy mutathatja ki, ha szigorú arccal pogózik. Na leginkább ezért nem álltam be, mivel úgy vigyorogtam, mint Korda Botox György. Megaztán nem is ittam ekkor még eleget. Többek szerint már nem vicces, hogy Tunyi fölmegy a színpadra és elkezd gitározni a pöcsével. Szerintem meg az nem vicces, hogy folyton ugyanazt a számot hagyják félbe az első kör után "Hoppá, baki!" felkiáltással, majd kezdenek a nótába újult erővel. János beszerzett egy effektpedált, aminek eredményeképp az előadás bizonyos pontokon igencsak pszichedelikusra sikeredett. Egy szám erejéig feljött valami szemüveges fószer, aki el-elcsukló hangon beharangozta a Discharge egy nagyon ismert számát, majd rázendítettek valami ótvar szar HC-ra. El is bizonytalanodtam egy pillanatra, hogy vajon sikerül-e visszazökkennem majd a rendes kerékvágásba. A nép amúgy imádta, dehát ők amúgyis HC buliba jöttek. Úgy meg könnyű. Hála az égnek a dal után minden a megfelelő mederben folyt tovább. Koncert alatt érdemes olykor kimenni a pulthoz, mert ilyenkor biztos hamar hozzájut az ember az italához, míg az átszerelési időszakban minden egyes talpalatnyi helyért meg kell küzdeni. Viszont ez meg arra tökéletesen megfelel, hogy ütközzél jónéhány ismerőssel.
Nahát én pont a Semmi Komoly előtt találkoztam a Rákkal épp miután Matthew ki akarta szedni a forrásom nevét, aki lehúzta a Szeszkórt. Természetesen nem tettem meg. Nahát innestül vele dorbézoltam át az est hátralevő részét, amit egy fogadással nyitottunk, hogy ki bírja ki tovább a budi nélkül, de aztán közös megegyezéssel visszavontuk tétjeinket. A WC igencsak érdekes állapotban volt, tekintve, hogy az egyik angol eldugult, így kisebb tócsa látványa fogadott. Belenéztünk a Semmi Komolyba is, akiknek az AMD-hez és a Böilerhez hasonlóan nagyon szép molinójuk volt, de csak annyit hallottunk tőlük, hogy "Köszönjük, hogy itt voltatok!", meg azt, hogy "Szevasztok!". Mi mindenestre gratuláltunk Mezőéknek a fergeteges produkcióhoz.
Na a Semmi Komolyon kívül még egy koncertbe néztem bele legalább ennyi ideig (arról azonban muszáj volt kijönnöm, mert nem bírtam), de nem tudom, hogy kik lehettek. Egyet mondhatok. Vagy az AMD, vagy a Social Free Face, vagy a Liberal Youth volt az. Azért vagyok ebben ennyire biztos, mert rajtuk kívül más nem lépett fel. Na helyettük voltam én a hátsó helyiségben, ahol furcsamód meglehetősen meleg volt, holott nem ment a fűtőrendszer sem. Minekután az asztaltársaságunk szétszéledt, illetve máshova diszlokálódott kénytelenek voltunk új barátságokat kötni. Mi sem egyszerűbb ennél! Gondoltam, amint kiszúrtunk egy nagy asztalt lányokkal, székekkel. Így utólag visszagondolva bevallom nem volt nehéz, mivel pont ott voltak előttünk. Nahát ezek a lányok is túlértékelték magukat, akárcsak az előző posztomban szereplők, hisz a "Leülhetünk-e?" kérdésemre az egyszerű "Igen", illetve a kifejtőválaszos "Nem, mert foglaltak" felelet helyett azt kaptam amivel ki lehet kergetni a világból. Hogy van barátjuk. Hát ki a tökömet érdekel ez?! Csak le akartunk ülni a kurvaéletbemár! Oyan szinten fölhúztam magam az emberi gyarlóság ezen megnyilvánulásán, hogy azonmód rápirítotam a lányra és levágtam egy spontán szónoklatot valamiről, amire már egyáltalán nem emlékszem, viszont nagyon jól sikerült, mert a szomszéd asztaltársaságból egy lány meg is tapsolt érte, ami tekintettel arra, hogy feltételezhetően a női nemet, mint olyat helyeztem pellengérre igencsak dicséretes dolog. Az, hogy már egy moziba hívásban is tetemre hívást látnak, azaz randit az kérlek ad abszurdum. Mindeközben Rák a másik lánnyal vívott ádáz harcot egy székért, amiből csak azért került ki vesztesen, mert a lány odakiáltott az egyik securitynek, hogy segítsen, aki segített, Rákot pediglen rendreutasította, hogy viselkedjen, ő pedig viselkedett. És ekkor elnosztalgiáztunk a tavalyi nyár legszebb Zöld Pardonos élményén mikoris azon kívül, hogy fekve pogóztunk Rák kitalálta, hogy szerez nekem nőt, ami aztán kudarcba fulladt, viszont a mindentvivő "csak megsajnáltalak" vesztes helyzetből nyertesként kikerüléshez hozzásegítő mondat is épp ehhez az estéhez kötődik. Ami egyes lányok szerint ugyan szánalmas, viszont szerintem az adott helyzeten már semmit nem ront.
A koncertek után elmagyaráztam Mixinek, hogy ő valójában nem akar a lépcsőn aludni és haza tud ám menni ha akar. Hívott is egy taxit, de sokba lett volna, úgyhogy éjszakain elvittem a Móriczig ahonnan már olcsóbb volt a hazaútja én meg betértem a Vikingbe egy Betyárburgerre, ami (márhogy a hely) a májusi Móriczról történő kiköltözésem óta átalakult, hiszen akkor csak leadtam a rendelést a pultnál és fizettem, most pedig fölvettek egy külön pénztáros nőt, akinek megmondom, hogy mit kérek, majd ő egy kiépített számítógéppark segítségével hálózaton keresztül eljuttatja a megrendelést a szakácsokhoz. Bámulatos, hol tart már a tudomány. Étkezésem befejeztével futott be Rák hívása, aki az után érdeklődött, hogy hol vagyok. Mondtam, hogy a Móriczon, de megyek vissza. Így is tettem. Visszaértemkor Rák már az asztalra pilledve fogadott, majd azt javasolta, hogy aludjunk itt. Mondtam neki, hogy szerintem ez hülyeség, úgyhogy keljen fel és menjünk. Felkelt, de azonmód el is aludt és mint egy zsák, úgy dőlt el. Engem ez nagyon meglepett, mert egyrészt ilyet még nem láttam, másrészt meg mert mesélik, hogy úgy 2000 tájékán én a Cha-cha-chában tánc közben aludtam el, ami azért nem kismiska. Természetesen Rák az esés után összeszedte magát és hazamentünk.
Végezetül álljon itt a VIVA legújabb üdvöskéje, a Bridge, mert annyira jó.
