2007. április 21. - Budapest, Kultiplex
2007. április 14. - Budapest, Trafó
2007. április 13. - Budapest, Grafika
Az előző postban szereplő Gödör után átmentünk a Kultiplexbe Tigrisre. A Kulti egyébként bezár, ami felháborító. Bár ugyanakkor javaslom a városvezetésnek, hogy Budapest területén minden stílusnak csupán egy szórakozóhelyet engedélyezzen és akkor nem fodulhat elő, hogy példának okáért május 18-án velünk egy időben lép fel a Tizenhét az A 38-on a PASO születésnap keretében, bár megmondom a frankót. Ő nekünk nem ellenfél.
Hát pont lekéstük a Tigrist, de nem hagyhattuk ki azt a ziccert, hogy be ne nézzünk. Meg is érte, merthogy kaptunk valami húsostésztaszerű izé maradványát, amit eleinte egyáltalán nem kívántam, de Balázs olyan gusztusosan ette, hogy muszáj volt rácsapnom a késsel. Mivel nem volt más tetszetős lehetőség, így felnéztünk a kisterembe, ahol HC est volt. Hogy mi az a HC, arról lejjebb van egy link, ami egyáltalán nem olyan, mint amit nem szeretek. A látott fellépő feltételezésem szerint a Deep Throat volt, akik egy szörnyen hosszú és egyben indokolatlan beállás után a szokásos kliséket hozták fel. Mivel 800 forintot kellett volna fizetnem értük, így inkább csak az ajtóból néztem őket. Egy ilyenért másnak leordítottam volna a fejét, de magammal ezt mégsem tehettem meg. Megalakítottuk viszont a The Worst Decision névre keresztelt hardcore bandát olyan számokkal, min a Rossz, Elégedetlen vagyok vagy az angol The Meat is Bad. Hát kábéra ezeket fogja tartalmazni a három számos EP, de már a 8 számos LP is készen áll a kiadásra, de a számcímek momentán nem jutnak az eszembe. A Balázs felírta őket. Különösen viccesnek hat, hogy míg fönn a kisteremben hömpöyög a metál, addig alant a nagyban épp egy drum 'n bass party készülődik kibontakozni a "máshova én már úgysem megyek" típusú emberekkel. Mindeközben az udavaron Lolka és Bolka vetítés folyik. Már egy hete, hogy fáj a torkom ezért anyám a lelkemre kötötte, hogy semmiképpen sem ihatok szénsavasat. Úgyhogy boroztam. Furcsamód a két deci bor effektíve nem volt drága. (Pláne, hogy meghívtak.) Ám mint megtudtam a három kettes VBK potom 820 forintot kóstál. Amúgy a Gödör előtt még a Thomassal és az Edittel meglátogattam a Szigony utcában található felújított vendéglátóipari egységet, (Konkrétan a Klinikák és a Tömő utca közötti útszakaszon van ez és Bakkara névre hallgat.) ahol hárman jól megvacsoráztunk jattal együtt mindösszesen 3400 forintból. Ebben benne foglaltatott két szelet Cordon Bleu hasábburgonyával, két Rántott Sajt petrezsejmes krumplival, meg tartárral, valamint egy Marhapörkölt nokedlival és 1 liter folyóbor, ami kicsit habzott ugyan, de ettől eltekintve teljesen jó volt. A pörkölt amúgy 500. Hát ez elég jutányos ár nem? A tulaj/pincér amikor felvette a rendelést egy távirányító segítségével lehalkította a zenegépet. Elég jó. A kaja meg egyáltalán nem emlékeztetett arra, hogy valami mirelit megoldás, szóval rettentő módon elégedett vagyok a hellyel.
És ha már így visszaugrottam az időben hát miért ne durvuljunk be és nézzük át mi történt székes fővárosunkban egy héttel korábban. Ha már úgysem írtam jóformán egy hete semmit.
Szóval egy héttel ezelőtt hazánkba látogatott a Millions Of Dead Cops nevezetű amerikai punklegenda, akik legalább olyan öregek, mint a GBH és ennélfogva lehettek volna legalább annnyira ismertek is, hiszen kábé ugyanannyit tudtam róluk is, azaz semmit. Hát nem annyira ismertek. Nem is voltak olyan sokan. Holott... Példának okáért az énekesnek a fejszerkezete kifejezetten ismerősnek tűnt az indián basszusgitárosról nem is beszélve. Ők amúgy állítólag mindig valamilyen okból az USA valamely börtönének a priccsét koptatják és most ez egy igencsak különleges alkalom, hogy mindenki szabadlábon van. Mindenesetre belőlük nem láttam túl sokat, hasonló okokból, mint amiről már Mistery Gang esetében olvashattál. Amúgy rájöttem, hogy ott baszom el a dolgot, amikor találok egy ülőhelyet. Ami viszont igazán emlékezetes volt erről az estéről az a Barackca. Én tulajdonképpen csupán rájuk mentem, mivel igencsak kuriózumnak számít, hogy Pesten játszanak, pláne a tőszomszédságomban. Furcsamód azonban az a tömeg, amit régen meg tudtak mozgatni még a Nemartos időkben valahogy ide nem jutott el. A Barackca tábor többnyire nálam két fejjel alacsonyabb lányokból tevődött ki és ráadásul akadt aki úgy gondolta, hogy erre a zenére bizony klappol a seggrázás. Nem véletlen tehát, hogy egyszer álltam csak be pogózni, de akkor is borult mindenki. Állítólag a gödöllői bulik azért lényegesen jobbak ennél. Az első zenekar pediglen a Fegyelmező Részleg volt, de rájuk igazából nem emlékszem. Azt tudom, hogy az énekes mikrofonja halkabb volt mint a vokálé és mivel keverő oldalról ezt a problémát lehetetlenség volt megoldani, így egy úgynevezett színpadi cserét hajtottak végre.
Ez volt múlt hét szombaton. Pénteken meg egy születésnapi mulatság volt egy sörözőben, ami a Grafika névre hallgat és a Lónyai-Bakáts kereszteződésénél található. Árban és miliőben emlékeztet a megboldogult Kókuszra bár ez talán valamivel úribb hely annál. Mélységesen felháborított mikor a Ráday legjobb kocsmáját felvásárolta egy indiai étterem, ahova maximum szarni járt az ember. A Kókuszra mindigis csodálattal tekintettem, hogy hogyan tudott dacolni a Rádayban található kocsmahaddal és az ő igen magas árrésükkel és hogyan lehet életképes egy ilyen nívós helyen ez a lepukkadt intézmény. Nade ne táncoljunk tovább a Kókusz sírján, hanem térjünk is vissza a Grafikához, ahol aznap este csupán ajándék gyanánt ugyan, de fellépett egy szál akusztikus gitárjával T. Attila aka McCheap, aki ugye mindemellett a Hatóságilag Tilos frontembere, főállású zenész/zenetanár. Személy szerint én már láttam korábban is ezt az akusztikus projectjét és akkoris teljesen meg voltam vele elégedve. Repertoárjában a klasszikus country slágereken kívül jónéhány punk nóta is szerepel, ami efféle hangszereléssel kifejezettten üdítő. Mivel többekközt azért lett hívva, hogy játszon, így teljesen érthető a magával hozott gitár. Viszont volt a helyszínen egy másik tagnál is, akinél a helyzet már korántsem ilyen egyértelmű, hisz például nekem eszembe nem jutna egy gitárral meg egy daloskönyvvel kocsmázni. Mindenesetre nem kellett túl sokat várni, hogy a két zenész egymásra hangolódjon és a zenegép végleg kiiktatásra kerüljön. Az éjfeles zárást követőleg az volt a terv, hogy kimegyünk a Dunapartra a jó időre való tekintettel, de a Petőfi híd pesti hídfőjénél található éjjelnappali-éjszakai buszmegálló övezetben ez a terv dugába dőlt.
2007. április 14. - Budapest, Trafó
2007. április 13. - Budapest, Grafika
Az előző postban szereplő Gödör után átmentünk a Kultiplexbe Tigrisre. A Kulti egyébként bezár, ami felháborító. Bár ugyanakkor javaslom a városvezetésnek, hogy Budapest területén minden stílusnak csupán egy szórakozóhelyet engedélyezzen és akkor nem fodulhat elő, hogy példának okáért május 18-án velünk egy időben lép fel a Tizenhét az A 38-on a PASO születésnap keretében, bár megmondom a frankót. Ő nekünk nem ellenfél.
Hát pont lekéstük a Tigrist, de nem hagyhattuk ki azt a ziccert, hogy be ne nézzünk. Meg is érte, merthogy kaptunk valami húsostésztaszerű izé maradványát, amit eleinte egyáltalán nem kívántam, de Balázs olyan gusztusosan ette, hogy muszáj volt rácsapnom a késsel. Mivel nem volt más tetszetős lehetőség, így felnéztünk a kisterembe, ahol HC est volt. Hogy mi az a HC, arról lejjebb van egy link, ami egyáltalán nem olyan, mint amit nem szeretek. A látott fellépő feltételezésem szerint a Deep Throat volt, akik egy szörnyen hosszú és egyben indokolatlan beállás után a szokásos kliséket hozták fel. Mivel 800 forintot kellett volna fizetnem értük, így inkább csak az ajtóból néztem őket. Egy ilyenért másnak leordítottam volna a fejét, de magammal ezt mégsem tehettem meg. Megalakítottuk viszont a The Worst Decision névre keresztelt hardcore bandát olyan számokkal, min a Rossz, Elégedetlen vagyok vagy az angol The Meat is Bad. Hát kábéra ezeket fogja tartalmazni a három számos EP, de már a 8 számos LP is készen áll a kiadásra, de a számcímek momentán nem jutnak az eszembe. A Balázs felírta őket. Különösen viccesnek hat, hogy míg fönn a kisteremben hömpöyög a metál, addig alant a nagyban épp egy drum 'n bass party készülődik kibontakozni a "máshova én már úgysem megyek" típusú emberekkel. Mindeközben az udavaron Lolka és Bolka vetítés folyik. Már egy hete, hogy fáj a torkom ezért anyám a lelkemre kötötte, hogy semmiképpen sem ihatok szénsavasat. Úgyhogy boroztam. Furcsamód a két deci bor effektíve nem volt drága. (Pláne, hogy meghívtak.) Ám mint megtudtam a három kettes VBK potom 820 forintot kóstál. Amúgy a Gödör előtt még a Thomassal és az Edittel meglátogattam a Szigony utcában található felújított vendéglátóipari egységet, (Konkrétan a Klinikák és a Tömő utca közötti útszakaszon van ez és Bakkara névre hallgat.) ahol hárman jól megvacsoráztunk jattal együtt mindösszesen 3400 forintból. Ebben benne foglaltatott két szelet Cordon Bleu hasábburgonyával, két Rántott Sajt petrezsejmes krumplival, meg tartárral, valamint egy Marhapörkölt nokedlival és 1 liter folyóbor, ami kicsit habzott ugyan, de ettől eltekintve teljesen jó volt. A pörkölt amúgy 500. Hát ez elég jutányos ár nem? A tulaj/pincér amikor felvette a rendelést egy távirányító segítségével lehalkította a zenegépet. Elég jó. A kaja meg egyáltalán nem emlékeztetett arra, hogy valami mirelit megoldás, szóval rettentő módon elégedett vagyok a hellyel.
És ha már így visszaugrottam az időben hát miért ne durvuljunk be és nézzük át mi történt székes fővárosunkban egy héttel korábban. Ha már úgysem írtam jóformán egy hete semmit.
Szóval egy héttel ezelőtt hazánkba látogatott a Millions Of Dead Cops nevezetű amerikai punklegenda, akik legalább olyan öregek, mint a GBH és ennélfogva lehettek volna legalább annnyira ismertek is, hiszen kábé ugyanannyit tudtam róluk is, azaz semmit. Hát nem annyira ismertek. Nem is voltak olyan sokan. Holott... Példának okáért az énekesnek a fejszerkezete kifejezetten ismerősnek tűnt az indián basszusgitárosról nem is beszélve. Ők amúgy állítólag mindig valamilyen okból az USA valamely börtönének a priccsét koptatják és most ez egy igencsak különleges alkalom, hogy mindenki szabadlábon van. Mindenesetre belőlük nem láttam túl sokat, hasonló okokból, mint amiről már Mistery Gang esetében olvashattál. Amúgy rájöttem, hogy ott baszom el a dolgot, amikor találok egy ülőhelyet. Ami viszont igazán emlékezetes volt erről az estéről az a Barackca. Én tulajdonképpen csupán rájuk mentem, mivel igencsak kuriózumnak számít, hogy Pesten játszanak, pláne a tőszomszédságomban. Furcsamód azonban az a tömeg, amit régen meg tudtak mozgatni még a Nemartos időkben valahogy ide nem jutott el. A Barackca tábor többnyire nálam két fejjel alacsonyabb lányokból tevődött ki és ráadásul akadt aki úgy gondolta, hogy erre a zenére bizony klappol a seggrázás. Nem véletlen tehát, hogy egyszer álltam csak be pogózni, de akkor is borult mindenki. Állítólag a gödöllői bulik azért lényegesen jobbak ennél. Az első zenekar pediglen a Fegyelmező Részleg volt, de rájuk igazából nem emlékszem. Azt tudom, hogy az énekes mikrofonja halkabb volt mint a vokálé és mivel keverő oldalról ezt a problémát lehetetlenség volt megoldani, így egy úgynevezett színpadi cserét hajtottak végre.
Ez volt múlt hét szombaton. Pénteken meg egy születésnapi mulatság volt egy sörözőben, ami a Grafika névre hallgat és a Lónyai-Bakáts kereszteződésénél található. Árban és miliőben emlékeztet a megboldogult Kókuszra bár ez talán valamivel úribb hely annál. Mélységesen felháborított mikor a Ráday legjobb kocsmáját felvásárolta egy indiai étterem, ahova maximum szarni járt az ember. A Kókuszra mindigis csodálattal tekintettem, hogy hogyan tudott dacolni a Rádayban található kocsmahaddal és az ő igen magas árrésükkel és hogyan lehet életképes egy ilyen nívós helyen ez a lepukkadt intézmény. Nade ne táncoljunk tovább a Kókusz sírján, hanem térjünk is vissza a Grafikához, ahol aznap este csupán ajándék gyanánt ugyan, de fellépett egy szál akusztikus gitárjával T. Attila aka McCheap, aki ugye mindemellett a Hatóságilag Tilos frontembere, főállású zenész/zenetanár. Személy szerint én már láttam korábban is ezt az akusztikus projectjét és akkoris teljesen meg voltam vele elégedve. Repertoárjában a klasszikus country slágereken kívül jónéhány punk nóta is szerepel, ami efféle hangszereléssel kifejezettten üdítő. Mivel többekközt azért lett hívva, hogy játszon, így teljesen érthető a magával hozott gitár. Viszont volt a helyszínen egy másik tagnál is, akinél a helyzet már korántsem ilyen egyértelmű, hisz például nekem eszembe nem jutna egy gitárral meg egy daloskönyvvel kocsmázni. Mindenesetre nem kellett túl sokat várni, hogy a két zenész egymásra hangolódjon és a zenegép végleg kiiktatásra kerüljön. Az éjfeles zárást követőleg az volt a terv, hogy kimegyünk a Dunapartra a jó időre való tekintettel, de a Petőfi híd pesti hídfőjénél található éjjelnappali-éjszakai buszmegálló övezetben ez a terv dugába dőlt.
