2007. június 8. - Budapest, Geronimo Music Pub
Ismertem egy embert. Úgy hívták, hogy Béla. Aztán kiderült, hogy István. Mindez azon az ominózus Lopunk koncereten történt, amiről alant már szólottam.
Mivel nincs motorom, így nem járok ilyen helyekre, mint a Geronimo, ennélfogva már a megtalálása is feladványszámba ment, de két telefonos segítséggel sikerült belőnöm a helyes irányt. 10-re volt ígérve a kezdés és én ennek fényében nem is siettem el az érkezést. A hely az előzetes információkhoz képest teljesen megváltozott. Előszöris a hatalmas motoros banda helyett csak egy Harley-t meg egy Choppert láttam, bár az utóbbi később lecserélődött valami másra. A fehér kavicsos talaj helyett konkrét csempepadlóval voltam kénytelen szembesülni. Az egész helyről az jutott eszembe, hogy olyan, mint a Josefina Blues Bell csak kicsibe. A színpad előtt ugyanúgy hosszában elhelyeztt asztalok álltak, csak épp itt egy sorba egynél több nem fért el. Már a koncert előtt is Lopunk számok szóltak a zenegépből, ezzel is harcra tüzelve a közönséget, majd olyan fél tizenegy magasságában elkezdődött maga a show is, én meg kikértem a napi első söröm. Az est végére sikerült kellemesen becsiccsentenem is. Az első sörhöz (üveg Dreher 320) a hozzájutásom sajnálatos módon nem volt egy egyszerű eset, mivel pont a rendelésem megkezdésekor távozott a csapos/tulaj a pult mögül, hogy nem sokkal később hozzám lépve elkérje a 300 forintos belépti díjat. A Szent István park Baráti Kör bekaphatja a faszomat. Ez az egész procedúra csak miattuk volt. Most ki fogja nekem megfizetni ezt a 300 forintos plusz kiadást? Volt egy olyan javaslatom, hogy ki kéne baszni egy kurvanagy hangfalat a park közepébe és egy rádiós megoldással úgy odaküldeni a koncertet, hogy egy ablak se maradjon ép. A történet pikantériája, hogy a Cha-cha-chában tavaly mindössze egy koncert volt és az is a Lopunk. Igazán mély nyomot hagyhatott.
Úgy véltem rengeteg új számot írtak a srácok az utóbbi időben és két dal erejéig az új Lolának is helyet adtak K. Petra személyében. Petrát először úgy 3 éve láttam a színpadon szintén ennek a formációnak a részeként. Ha ez igaz, akkor az akkor 11 éves lányka valami híres punkszámot prezentált a Vörös Yukban az illuminált közönség irányába enyhe megosztottságot okozva ezzel, hogy ilyen korban ilyet nem durva-e. Én már akkor azon az állásponton voltam, hogy nem. Főleg, mivel állandó szülői felügyelet mellett vesz részt az efféle rendezvényeken, mint ahogy a büszke anyuka, Ú. Ágnes most is elkísérte. Az állítása szerint megszeppent lány ezúttal a frontemberi tisztségbőlvissza átváltott a gitárosi posztra két szám erejéig. A gitárcserélgetések egy kisebb törést hoztak ugyan a koncert lendületébe, viszont megvolt az az előnye, hogy így az immáron hármas tagolásúvá váló este harmadik szegmensére páran a táncteret is birtokba vegyék egy laza lötyögésre. Innentől minden figyelmem tárgyát egy segg képezte, meg hogy úgy mindjárt szétverem a kezem a ritmuskövetés okán, hogy lehet eltörik a bal mutatóujjam, és emiatt elég nehezen fogom másnap (azaz ma) gépelni az f g r és t betűket. Szerencsére nem történt semmi baj.
A koncert után megettem két szelet zsíroskenyeret, aminek a széle jól felsértette a szájam sarkában keletkezett herpeszt, ami a hétfői Tigris koncert másnapjára fejlődött ki minden ok nélkül. Biztos a stressz. A Tigris amúgy fergeteges volt. Kevesebben voltunk ugyan, mint Toy Dollson, viszont százszor jobb volt a pogo. Lényegesen jobban éreztem magam, mint a csütörtöki TűzTate-es Last Minute koncerten, amiről azt a filozófiai mélységű megállapítást hoztam magamban, hogy olyanok, mint a TűzTate-es fröccs. Hallgathatatlan. Tessék Kutya. Annyira akartad, hogy írjak rólatok. Hát most megkaptad. Amúgy nem arról van ám szó, hogy hallgathatatlan, mert nem az, viszont ez így leírva tök vicces. A fröccs olyan, hogy elkezdem inni és úgy a feléig teljesen rendben van, ám utána egy elég kellemetlen utóíz járja át a nyelvem ízlelőbimbóinak hadát. Épp, mint a számok után következő átvezető szövegeknél a hallójárataimat. Viszont a Rizsából egy számot sem voltam képes végighallgatni, de azt meg kell hagyni, hogy rajtuk lényegesen nagyobb tánc volt, köszönhetően a trombitáspunk progresszív attitűdjének. A koncert végeztével a jegyszedőszékből Süni asszisztálásval kölcsönösen fárasztottuk két gyerekkel egymást, akik egy messzi kerületből jöttek és mikor mondtam nekik, hogy június 30-án fellépünk Zánkán a Skalandon, akkor az egyik azt felelte, hogy nem tudom az hol van, nem vagyok idevalósi. Na hát ezen nagyot nevettem. Az egész csevejpartynak Schleki érkezése vetett véget, aki utána haza is szálított.
Schleki egyébként a Geronimo napján is csábított a TűzTate-be, ahol feldolgozás est volt, de én már egy hete elígértem magam a Lopunknak, szóval még szerencse, hogy nem maradt el, bár ha a TűzTate-be helyezték volna a bulit. Na az lett volna csak az igazi csimborasszó. A Geronimoban aBéla István egy rossz percében nagyon elkezdte ajánlgatni, hogy akar gitározni valami zenekarba, aminek könnyebb a neve, mint a Sheena and the Poison Boys, de olyan legyen hogy ne kelljen szólóznia. Én ajánlgattam neki, a KOC-ot, de azzal hárított, hogy ő megőrül, ha nem szólhat a torzító. Mondtam neki, hogy azért jöjjön csak el június 22-én a Blue Riverre, ahol a Masszívval és a Kingston Cruiserssel lépünk fel szerintem olyan tíz magasságában és akkor döntsön. Azt mondta majd meglátja. Ekkor csapódott hozzánk egy fiatalember, aki szerintem dobos és a Soffiban meg a CAFB-ben tolja és ezek valamelyikével lép fel Nagykátán a napokban. Mondtam neki, hogy ha látja nagyapám, akkor adja át az üdvözletemet neki, de ez nem valószínű, mivel ő nem jár ilyen helyekre. Nem tudtam ám, hogy hol lehet a kátai klub, úgyhogy megkérdeztem. Nagykátán úgy 10-15 éve lebontották az egyetlen mozit, ahol én először láttam az Alain Delon féle Zorrot, hogy valami discofélét csináljanak a helyére. Ez engem személy szerint nagyon bántott és szurkoltam, hogy csődöljön be a rohadt. Így is lett, majd amellett keletkezett a szóbanforgó klub, ahol azonban nincsenek gyakran koncertek. A srác amúgy gyermekéveit a cigánytó környéki házak valamelyikében töltötte, én meg odajártam pecázni compóra. A helyi legenda szerint erre a tóra nem kellett engedély. Nagykáta amúgy arról is híres, hogy Doszpot Péter, miután kivált a rendőrség kötelékéből, itt indult az önkormányzati választásokon és mivel ekkorra már annyira, híres volt, hogy még a Belga is megénekelte, szerintem nyert is. A közös emlékek felidézése után a CAFB és a Budapest Rock 'n Roll közötti ellentétre terelődött a szó. Hihetetlen, hogy mekkora fúrások mennek ezen a szintéren a UNITY köntösébe bújtatva. Az elhangzottakból azt szűrtem le, hogy ha nem fekszel le, halott vagy.
A hazautam első felét egy nagy autó csomagtartójában töltöttem, majd a Hun utcától hazabuszoztam a 914-essel. Itt el is pilledtem, de a Klinikáknál úgy pattant fel a szemhéjam, mint a pinty.
Nyereményjáték
A beszámolóban elrejtettem két, a közeljövőben megrendezésre kerülő KOC koncert pontos dátumát. A szerkesztőség címére beérkezett HELYES megfejtések közül a beküldök között egy pár értékes CALYPSO zoknit sorsol ki a szerkesztőség. A játékban munkatársak, tagok és ezen személyek családtagjai természetesen NEM vehetnek részt.
Ismertem egy embert. Úgy hívták, hogy Béla. Aztán kiderült, hogy István. Mindez azon az ominózus Lopunk koncereten történt, amiről alant már szólottam.
Mivel nincs motorom, így nem járok ilyen helyekre, mint a Geronimo, ennélfogva már a megtalálása is feladványszámba ment, de két telefonos segítséggel sikerült belőnöm a helyes irányt. 10-re volt ígérve a kezdés és én ennek fényében nem is siettem el az érkezést. A hely az előzetes információkhoz képest teljesen megváltozott. Előszöris a hatalmas motoros banda helyett csak egy Harley-t meg egy Choppert láttam, bár az utóbbi később lecserélődött valami másra. A fehér kavicsos talaj helyett konkrét csempepadlóval voltam kénytelen szembesülni. Az egész helyről az jutott eszembe, hogy olyan, mint a Josefina Blues Bell csak kicsibe. A színpad előtt ugyanúgy hosszában elhelyeztt asztalok álltak, csak épp itt egy sorba egynél több nem fért el. Már a koncert előtt is Lopunk számok szóltak a zenegépből, ezzel is harcra tüzelve a közönséget, majd olyan fél tizenegy magasságában elkezdődött maga a show is, én meg kikértem a napi első söröm. Az est végére sikerült kellemesen becsiccsentenem is. Az első sörhöz (üveg Dreher 320) a hozzájutásom sajnálatos módon nem volt egy egyszerű eset, mivel pont a rendelésem megkezdésekor távozott a csapos/tulaj a pult mögül, hogy nem sokkal később hozzám lépve elkérje a 300 forintos belépti díjat. A Szent István park Baráti Kör bekaphatja a faszomat. Ez az egész procedúra csak miattuk volt. Most ki fogja nekem megfizetni ezt a 300 forintos plusz kiadást? Volt egy olyan javaslatom, hogy ki kéne baszni egy kurvanagy hangfalat a park közepébe és egy rádiós megoldással úgy odaküldeni a koncertet, hogy egy ablak se maradjon ép. A történet pikantériája, hogy a Cha-cha-chában tavaly mindössze egy koncert volt és az is a Lopunk. Igazán mély nyomot hagyhatott.
Úgy véltem rengeteg új számot írtak a srácok az utóbbi időben és két dal erejéig az új Lolának is helyet adtak K. Petra személyében. Petrát először úgy 3 éve láttam a színpadon szintén ennek a formációnak a részeként. Ha ez igaz, akkor az akkor 11 éves lányka valami híres punkszámot prezentált a Vörös Yukban az illuminált közönség irányába enyhe megosztottságot okozva ezzel, hogy ilyen korban ilyet nem durva-e. Én már akkor azon az állásponton voltam, hogy nem. Főleg, mivel állandó szülői felügyelet mellett vesz részt az efféle rendezvényeken, mint ahogy a büszke anyuka, Ú. Ágnes most is elkísérte. Az állítása szerint megszeppent lány ezúttal a frontemberi tisztségből
A koncert után megettem két szelet zsíroskenyeret, aminek a széle jól felsértette a szájam sarkában keletkezett herpeszt, ami a hétfői Tigris koncert másnapjára fejlődött ki minden ok nélkül. Biztos a stressz. A Tigris amúgy fergeteges volt. Kevesebben voltunk ugyan, mint Toy Dollson, viszont százszor jobb volt a pogo. Lényegesen jobban éreztem magam, mint a csütörtöki TűzTate-es Last Minute koncerten, amiről azt a filozófiai mélységű megállapítást hoztam magamban, hogy olyanok, mint a TűzTate-es fröccs. Hallgathatatlan. Tessék Kutya. Annyira akartad, hogy írjak rólatok. Hát most megkaptad. Amúgy nem arról van ám szó, hogy hallgathatatlan, mert nem az, viszont ez így leírva tök vicces. A fröccs olyan, hogy elkezdem inni és úgy a feléig teljesen rendben van, ám utána egy elég kellemetlen utóíz járja át a nyelvem ízlelőbimbóinak hadát. Épp, mint a számok után következő átvezető szövegeknél a hallójárataimat. Viszont a Rizsából egy számot sem voltam képes végighallgatni, de azt meg kell hagyni, hogy rajtuk lényegesen nagyobb tánc volt, köszönhetően a trombitáspunk progresszív attitűdjének. A koncert végeztével a jegyszedőszékből Süni asszisztálásval kölcsönösen fárasztottuk két gyerekkel egymást, akik egy messzi kerületből jöttek és mikor mondtam nekik, hogy június 30-án fellépünk Zánkán a Skalandon, akkor az egyik azt felelte, hogy nem tudom az hol van, nem vagyok idevalósi. Na hát ezen nagyot nevettem. Az egész csevejpartynak Schleki érkezése vetett véget, aki utána haza is szálított.
Schleki egyébként a Geronimo napján is csábított a TűzTate-be, ahol feldolgozás est volt, de én már egy hete elígértem magam a Lopunknak, szóval még szerencse, hogy nem maradt el, bár ha a TűzTate-be helyezték volna a bulit. Na az lett volna csak az igazi csimborasszó. A Geronimoban a
A hazautam első felét egy nagy autó csomagtartójában töltöttem, majd a Hun utcától hazabuszoztam a 914-essel. Itt el is pilledtem, de a Klinikáknál úgy pattant fel a szemhéjam, mint a pinty.
Nyereményjáték
A beszámolóban elrejtettem két, a közeljövőben megrendezésre kerülő KOC koncert pontos dátumát. A szerkesztőség címére beérkezett HELYES megfejtések közül a beküldök között egy pár értékes CALYPSO zoknit sorsol ki a szerkesztőség. A játékban munkatársak, tagok és ezen személyek családtagjai természetesen NEM vehetnek részt.
