Hát elérkezett ez is. Ma láttam utoljára a Böilert. Ha nem lennék iszonyatosan fáradt és álmos ezen sorok írásakor bizisten még el is sírnám, magam, de kemény vagyok úgyhogy nem teszem.
Este fél nyolc magasságában kezdődött a ráhangolódás a koncertre az Almássy téri Szabadidőközpont lépcsőzetén, de az azelőtti időszak sem volt ám unalmas. Előszöris randevúm volt a Blaha Lujza téri szökökutaknál, ami erre a célra - rá kellett jönnöm - tökéletesen alkalmatlan. Mégpedig a galambok sokadalma miatt. A várakozásom ideje alatt két dolgot műveltem nagy odaadással. Az egyik, hogy figyeltem nehogy összeszarjon valamelyik galamb (Tudvalevő ugyanis, hogy a galambok olyankor szarnak, mikor felröppennek a levegőbe (Máskülönben hogy a fenébe eshetne fehér folt a becsületén az embernek a legváratlanabb pillanatokban.), márpedig ezek a galambok mást se csináltak, csak repültek, mégpedig ezrivel. Amit én itt átéltem, ahhoz képest Hitchcock víziója csibefos.), a másik pedig egy biztosítási ügynök tevékenységének a mustrálása. Mivel mindezt a korlátnak támaszkodva, relatítve álló helyzetben végeztem, így a fiatalember nem jött oda hozzám, mivel az ügynöki kisokosban az áll, hogy járókelőket kell megszólítani, akiket leginkább arról lehet felismerni, hogy mennek. A srác amúgy csak kiegészítő keresetként vállalta el ezt a megbizatást, egyébként árufeltöltő az egyik TESCO-ban. Ezeket az információkat akkor tudtam meg, mikor dolga végeztével a következő szavakkal hozzámlépett: "Hát barátom. Ezekkel nem lehet együtt dolgozni." Amúgy a gyermek minden vágya, hogy katona legyen csakhát a futás nem az erőssége. Miközben az idő elütése céljából vele beszélgettem (A lány késett, az effélék miatt szoktam én rendszeresen, mindenhonnan.), rendkívül sok ismerőssel hozott össze a sors, akik udvariasan bemutatkoztak a fiatalembernek, gondolván, hogy minden bizonnyal valami spanom. Mikor Eszter végre megérkezett (aki ma sem hagyta otthon az oltási bizonyítványát) betértünk a közeli Match szaküzletbe, ahol vásároltam két deci Kalinkát, fél liter Fanta Mangot és másfél liter ásványvizet, ami 65 forintba került és ennek fényében a színe is az átlátszóból a sárgába tendált. Matthew meg is jegyezte, hogy sose egyél sárga havat. Az üveg amúgy csak a keveréshez kellett, úgyhogy tartalmától az első adandó alkalommal meg is szabadultam. A szabadidőközpont bejáratánál elég népes kis csapat gyűlt össze, ami a helyi polgárőr erőknek fel is tűnt egyből és megkértek minket, hogy a lépcsőn igyunk, mert az a szabályos, úgyhogy mindenki át is ült oda. Ám ekkor meg a portás akart eltávolítani minket, mondván túl sokan vagyunk, de végül beletörődött az ottmaradásba. Az Almássyban amúgy működik egy próbaterem 900 forint per órás áron és a nyári időszakban az elvárásnak megfelelően meglehetős uborkaszezonnal bír.
Olyan fél kilenc-kilenc magasságában döntöttem úgy, hogy namost aztán lemegyek. Ezt is csak azért tettem, mert azt az információt kaptam, miszerint már játszik a Szeszkor, amiről hallottam már jót is rosszat is, de a saját fülemmel és szememmel akartam meggyőződni az igazságról. Még nem játszottak, viszont az kiderült, hogy Skambulance-ban ezúttal a Schleki dobolt, de róluk lemaradtam, mert láttam már eleget. A Szeszkorról úgy igazából nincs mit mondanom. Mivel a hangzás egészen kása volt, így nem hallottam belőlük túl sokat, viszont majdnem volt alattuk bunyó amire olyan beszólás hangzott el a színpadról, hogy "A mi bulijainkon nem szoktak balhék lenni." Nem is lett semmi. Amúgy jobban visszagondolva volt egy szám, aminek kitaláltam a refrénjét és az vicces is volt ennélfogva. Muszáj lesz még legalább egy koncertre elmennem, hogy épkézláb véleményt alkossak, de azután soha többet. Szeszkor amúgy lesz a Free Festen is, mint a ma fellépő zenekarok bármelyike.
Utánuk névnapja alkalmából meghívtam a Lilit egy tequilára, de kettőt fizet hármat kap akció volt, úgyhogy kettőt ittam. Ez megtette a hatását. A hétvégén leutaztam Székesfehérvárra ahol többek közt Tisztán a Cél felé, Fegyelmező Részleg meg Hétköznapi Csalódások volt. A hely neve Pucor Söröző és meglehetősen messze van a vasútállomástól, ám ennek ellenére hangulatos, kellemes kis hely. Mivel nem volt szabad kint ácsorognunk, zavarva ezzel a lakókat, még azt is megengedte a tulajdonos, hogy bevihessem a vásárolt, ám eddigre már langyosodó dobozos Soproniaim. Számszerint egy a kezemben, egy meg a szatyorban. Na a koncertekből ott nem sokat láttam, mert időm nagy részét inkább a kerthelységben töltöttem. Tán Fegyelmezőn voltam csak bent egy szám erejéig, meg Picsán vajmi keveset, de ami akkor volt azt nem tennéd az ablakba. Mondtam is magamba, hogy ez aztán a punk buli! Gyöngyöződő izzadtságcseppek görgedeznek lefele a falakról, miközben félmeztelen férfiak mosolyogva ütlegelik egymást a Bordélyház szépenszálló rigmusaira. Hamarjában eldöntöttem, hogy én biza nem fogok közibük állni, mert nem hiányzik az nekem, hogy elcsússzak valamelyikük csigatestén. Na ez az amivel a Böileren egyáltalán nem törődtem, csak mentem előre és tovább és nem foglalkoztam azzal, hogy pillanatokon belül olyan érzésem lett, "mintha ruhaban tusoltam volna" (Keksz, Punk Portal fórum, Böiler topic, 2007. július 11. 10 óra 44 perc 48 másodperc). Csak néhányszor mentem fel levegőért, merthogy az lent nem volt, - nomeg olykor a színpadra pózeredni. Most, hogy a Böiler úgymond a végnapjait éli és az énekes határozatlan időre külföldre távozik lerántom a leplet: RIEGER JÁNOS HÉT ÉVIG HEGEDÜLT!!!!!!!! Amúgy a Böiler háza táján több híres és elismert, sőt(!), mondhatni képzett zenész is megfordult még. Ennek következtében teljesen jogosnak érzem János azon felháborodását, amit valamelyik lemezük kritkiája kapcsán érzett. Stílusomból azért sugárzik ilyen szinten a balladai homály, mert a kibuggyanni szándékozó tartalom egy olyan interjú alkalmával hangzott el, ami a későbbiek folyamán intenzív lerészegedésbe csapott át. A kritika fő vonalát az képezte, hogy a Böiler egy primitív szar, dehát mi pont így szeretjük. János ezzel kapcsolatba csak ennyit mondott. "Béla. Ami a honlapon áll a Böiler alakulásával kapcsolatban, az tényleg úgy volt. És direkt azért csináltunk ilyen primitív számokat, mert erről szól a punk." És én ebben teljes mértékig igazat adok neki. Tudom, hogy több is van ebben a fiatalemberben, mert láttam például a Kultiban, amikor belement valami elszállós dologba a koncert elején és mindenki, csak döbbenten nézett, hogy Böiler, Böiler, de az olyan finomságokra, mint a Süsü a sárkány beleinvesztálása a Rendőrökbe kést szurkálni-ba, (aminek mekkora sajtóvisszhangja volt má anno), ilyen tökéletesen, nincs még egy zenekar, aki képes lenne. Nagyfokú merészség és zenei alázat kell ám ehhez, kedves olvasó.
A koncert végeztével még tébláboltam kicsit, hogy valamennyi folyadék elpárologjon a ruházatomból és lehetőleg ne kapjak tüdőgyulladást. Többeket magamhoz akartam csalogatni kovászos uborka ajánlgatással, ami tízből kilencszer azért bejön, de ma egy volt, úgyhogy egyedül indultam neki az éjszakának, és a Király utcai török vendéglőig jutottam, aholis rámutattam egy tányér telepakolt pulykásgombáskrumplis izére, hogy azt az adagot kérem. Azt mondták, hogy az kettő, de én értetlenül bámultam, úgyhogy megkaptam az egészet potom 800 forintért, amit jóízűen be is faltam együltő helyemben. A Ferenc körúti buszmegállóban találkoztam Andival és Danival (A Dani az egyébként az Andi anagrammája. Jó mi?), akikre hatott a kovászos uborka lehetősége, ami nem meglepő módon ismételten osztatlan sikert aratott. Jó vagyok.
A Bikini nagyobb név, mint a Toy Dolls című esszém végére firkantottam egy helyesbítést. Kérlek ennek a fényében olvasd eztán, ha kedved tartja.
