2007. augusztus 25. - Budapest, Vörös-Kék Yuk
Habár a Gerendai már idén nem merte bevállalni a Budapest Parádét mondván, hogy ez még akkor is veszteséges, ha nem esik az eső. Az ellenpólusa azért ugyanúgy megtartásra került a Fényes Adolf utcában.
De ne lépjünk ilyen hamar túl pár lényeges momentumon. Előszöris jó ideje már nem YUk a neve a Yuknak hanem Hell és ráadásul nem is Vörös, hanem Red, de az ember nem komálja az ilyen mondvacsinált névváltoztatást. Ugyanilyen nehézséget okoz a Tűzraktárból lett Tűzraktér, majd TűzTate, ami tudvalevőleg ugyanolyan finansziális okokra vezethető vissza, mint a Matchből lett Smatch vagy a Diákszigetből lett Pepsi Sziget, mely végül az egyszerű SZigetbe torkollott. A Budapest Parádé is kapott ám egy új nevet: "A Magyar Gárda alakulóülése". Természetesen a maximális liberalizmus jegyében az úgynevezett ellentüntetők is együtt örömködhettek velük a várban, hogy aztán este ellátogassanak a Parádé Bónuszra, ahol mérhetetlenül sok ismert DJ pakolta a lemezeket, illetőleg az Antiparádéra, ami az időpontjának megfelelően eddigis inkább az Antiparádé bónusz nevet kellett volna, hogy viselje. Persze a Gárda tagjai feltehetőleg mindkét rendezvénytől távol tartották magukat, hisz a jó gárdista vasárnaponként templomba jár, valamint rendületlenül kordont bont. Ennélfogva az esti órákban megrendezett Yellow Spots Gárda megalakítása attrocitásoktól, bekiabálásoktól mentesen zajlott, de erről majd később.
A szombati napomat teljes egészében a költözködés tette ki, ugyanis próbahelyet váltottunk. Igazából délután zajlott le ez a folyamat, mivel a délelőttöm az előző esti csapatépítő tréning kiheverésével töltöttem a tett színhelyén, azaz Jasonnál, a dobosok gyöngyénél. Majd délután vele pakoltunk, hogy aztán hat óra magasságában hazamenjek anyámékhoz ebédelni, majd rohanás Óbudára, hisz nyolckor kezdődik az első koncert. Tudtam, hogy le fogom késni a Voodoo Allent, de azért mindent megtettem. A Vörös bejáratánál kiváltottam a jegyem, majd azon keresztül átnyergeltem a Kékbe, ahol a söntésnél halkan duruzsolt már a VA. Vettem egy meleg Kozelt. Apró érdekesség, hogy mióta a Gyuri oly harsány agitációba kezdett a Borsodi ellen, azóta nem is lehet kapni. A koncertteremben a halk zeneszó mellett iszonytató meleg is fogadott, ráadásul a dalok is legalább 20 százalékkal lassabban szólnak, szóval akarva akaratlanul is olyan érzésem támadt, mintha már megint a reggae-campben lennék, csak nem láttam egy rasztát se, viszont az emberek még náluk is jobban be voltak lassulva szemlátomást, tekintve hogy álltak. A népesség nem volt valami nagyszámú, de szombat este nyolckor nem is lett volna ildomos, hogy ez másképp legyen így nem is vagyok felháborodva annyira. Ellenben. Beszéltem Schlekivel, hogy jó lenne valami koncert a távoljövőben és ő a Blues Alley-t ajánlotta, ahol csak 10-ig lehet zenélni és a tulajdonos (mint mindegyik általában), azt szeretné, ha legalább egy százas nézőszámot elérnénk. Furcsa hely ez a Budapest ahol ez megvalósítható, bár jobban belegondolva a ZP is simán teljesíti ezt a követelményt, de ott azért (szar ezt beismerni) nagyobb nevek is megfordultak már, mint mi. Például a Toy Dollz. De mondjuk fellépett a PASO is és ha jól rémlik rajtuk is sokan voltak. Hmm... Lehet őket kéne elhívnom. Amúgyis illő lenne viszonozni, hogy felléphettünk a Skalandon.
Na a második zenekar az a Káderek volt. Ők egykoron punk bandának voltak besorolva és emlékeim szerint két éve még tetszettek is, de ezúttal ők is be voltak lassulva valamilyen formán számomra teljesen érthetetlen okból. Beszéltem egy gyerekkel, aki szerint ez a sok lassúság azért van, mert ha nincs közönség, akkor a zenészeknek sincs kedve túlhajszolni magukat. Van benne valami, mivel a harmadikként kezdő Testi Egyneleg is a kezdeti lassú vonalat prezentálta és ez legsúlyosabban a ska-ból reggae-be átcsapó résznél ütközött ki. Aztán az ő koncertjük felénél hirtelen megtelt a nézőtér, élen az idióta kis köcsöggel, meg a plüsmackójával. Egyáltalán nem volt vices, mint inkább kellemetlen. Titkon reméltem, hogy majd Spotson is az első sorban lesz és akkor majd Ferenc egy határozott mozdulattal kitépi a kezéből a játékát, hogy apró darabokra szaggassa azt, de okosan a gyermek oda már vagy nem ment, vagy nem tudom mi volt vele. Testi Egyenleg után felpörögtek az események. Előszöris jött a Spatzen Jodler Sextett vicces ruhákban. Sándor ismét kinövesztette a szakmunkásbajuszát. Biztos hatással volt rá, hogy az egy évvel ezelőtti találkozásunkkor nehezményeztem annak hiányát. Mindazonáltal egy számot tudtam csak meghallgatni belőlük, mert inkább levegőért kapkodva szaladtam fel az udvarra, ahol olyan sokat időztem, hogy a Boogie Mamma feléről le is maradtam és a másik felébe is csak picit néztem bele, hogy aztán átmenjek a Vörösbe ahol nem sokra rá kezdődött a Yellow Spots és megalakult a már korábban említett gárda, ami jelenleg csak egy tagot számlál, de október 23-ra már több ezren jelezték, hogy csatlakozni kívánnak. Utánuk még két koncert volt. Az egyik a Kovbojok, akiket elvből nem nézek meg. Egész egyszerűen nem értem, hogy ez a szar miért okoz annyi embernek örömöt és, hogy az istenbe lett ennyire népszerű.
Igazából meg akartam nézni, de pont zárszóra értem át, de akkoris ez a Besenyő Pista bácsi féle ének és beszéd szerintem mérhetetlenül erőltetett, valamint egy ideje már Laár András szájából se vicces. Őket az est fénypontja követte, akik miatt mindenki jött, a Rószaszín Pitbull. Tudni kell, hogy ők legalább három éve már, hogy feloszlottak így méltán várt volt már a reunion. Aztán nagy meglepetésre kiderült, hogy csak a gitáros régi tag. Ez nekem pont elég volt arra, hogy ne is nézzem őket tovább. Ez olyan, mintha teszemazt a Szöszi újjáalakítaná az Érdekefeszületet és a Gyurit meg kihagyná belőle. Hát az se tetszene senkinek. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy viszonylag kevés régi arc volt rajtuk a helyszínen, így feltehetőleg nekik fel se tűnt ez a nüansznyi kis tagcsere, ám én egyáltalán nem voltam elégedett. A koncert végeztével egyből közölték, hogy hagyjuk el a termet, aztán volt kis tánc, majd irány haza.
Say Klíma To Vörös Yuk!
Habár a Gerendai már idén nem merte bevállalni a Budapest Parádét mondván, hogy ez még akkor is veszteséges, ha nem esik az eső. Az ellenpólusa azért ugyanúgy megtartásra került a Fényes Adolf utcában.
De ne lépjünk ilyen hamar túl pár lényeges momentumon. Előszöris jó ideje már nem YUk a neve a Yuknak hanem Hell és ráadásul nem is Vörös, hanem Red, de az ember nem komálja az ilyen mondvacsinált névváltoztatást. Ugyanilyen nehézséget okoz a Tűzraktárból lett Tűzraktér, majd TűzTate, ami tudvalevőleg ugyanolyan finansziális okokra vezethető vissza, mint a Matchből lett Smatch vagy a Diákszigetből lett Pepsi Sziget, mely végül az egyszerű SZigetbe torkollott. A Budapest Parádé is kapott ám egy új nevet: "A Magyar Gárda alakulóülése". Természetesen a maximális liberalizmus jegyében az úgynevezett ellentüntetők is együtt örömködhettek velük a várban, hogy aztán este ellátogassanak a Parádé Bónuszra, ahol mérhetetlenül sok ismert DJ pakolta a lemezeket, illetőleg az Antiparádéra, ami az időpontjának megfelelően eddigis inkább az Antiparádé bónusz nevet kellett volna, hogy viselje. Persze a Gárda tagjai feltehetőleg mindkét rendezvénytől távol tartották magukat, hisz a jó gárdista vasárnaponként templomba jár, valamint rendületlenül kordont bont. Ennélfogva az esti órákban megrendezett Yellow Spots Gárda megalakítása attrocitásoktól, bekiabálásoktól mentesen zajlott, de erről majd később.
A szombati napomat teljes egészében a költözködés tette ki, ugyanis próbahelyet váltottunk. Igazából délután zajlott le ez a folyamat, mivel a délelőttöm az előző esti csapatépítő tréning kiheverésével töltöttem a tett színhelyén, azaz Jasonnál, a dobosok gyöngyénél. Majd délután vele pakoltunk, hogy aztán hat óra magasságában hazamenjek anyámékhoz ebédelni, majd rohanás Óbudára, hisz nyolckor kezdődik az első koncert. Tudtam, hogy le fogom késni a Voodoo Allent, de azért mindent megtettem. A Vörös bejáratánál kiváltottam a jegyem, majd azon keresztül átnyergeltem a Kékbe, ahol a söntésnél halkan duruzsolt már a VA. Vettem egy meleg Kozelt. Apró érdekesség, hogy mióta a Gyuri oly harsány agitációba kezdett a Borsodi ellen, azóta nem is lehet kapni. A koncertteremben a halk zeneszó mellett iszonytató meleg is fogadott, ráadásul a dalok is legalább 20 százalékkal lassabban szólnak, szóval akarva akaratlanul is olyan érzésem támadt, mintha már megint a reggae-campben lennék, csak nem láttam egy rasztát se, viszont az emberek még náluk is jobban be voltak lassulva szemlátomást, tekintve hogy álltak. A népesség nem volt valami nagyszámú, de szombat este nyolckor nem is lett volna ildomos, hogy ez másképp legyen így nem is vagyok felháborodva annyira. Ellenben. Beszéltem Schlekivel, hogy jó lenne valami koncert a távoljövőben és ő a Blues Alley-t ajánlotta, ahol csak 10-ig lehet zenélni és a tulajdonos (mint mindegyik általában), azt szeretné, ha legalább egy százas nézőszámot elérnénk. Furcsa hely ez a Budapest ahol ez megvalósítható, bár jobban belegondolva a ZP is simán teljesíti ezt a követelményt, de ott azért (szar ezt beismerni) nagyobb nevek is megfordultak már, mint mi. Például a Toy Dollz. De mondjuk fellépett a PASO is és ha jól rémlik rajtuk is sokan voltak. Hmm... Lehet őket kéne elhívnom. Amúgyis illő lenne viszonozni, hogy felléphettünk a Skalandon.
Na a második zenekar az a Káderek volt. Ők egykoron punk bandának voltak besorolva és emlékeim szerint két éve még tetszettek is, de ezúttal ők is be voltak lassulva valamilyen formán számomra teljesen érthetetlen okból. Beszéltem egy gyerekkel, aki szerint ez a sok lassúság azért van, mert ha nincs közönség, akkor a zenészeknek sincs kedve túlhajszolni magukat. Van benne valami, mivel a harmadikként kezdő Testi Egyneleg is a kezdeti lassú vonalat prezentálta és ez legsúlyosabban a ska-ból reggae-be átcsapó résznél ütközött ki. Aztán az ő koncertjük felénél hirtelen megtelt a nézőtér, élen az idióta kis köcsöggel, meg a plüsmackójával. Egyáltalán nem volt vices, mint inkább kellemetlen. Titkon reméltem, hogy majd Spotson is az első sorban lesz és akkor majd Ferenc egy határozott mozdulattal kitépi a kezéből a játékát, hogy apró darabokra szaggassa azt, de okosan a gyermek oda már vagy nem ment, vagy nem tudom mi volt vele. Testi Egyenleg után felpörögtek az események. Előszöris jött a Spatzen Jodler Sextett vicces ruhákban. Sándor ismét kinövesztette a szakmunkásbajuszát. Biztos hatással volt rá, hogy az egy évvel ezelőtti találkozásunkkor nehezményeztem annak hiányát. Mindazonáltal egy számot tudtam csak meghallgatni belőlük, mert inkább levegőért kapkodva szaladtam fel az udvarra, ahol olyan sokat időztem, hogy a Boogie Mamma feléről le is maradtam és a másik felébe is csak picit néztem bele, hogy aztán átmenjek a Vörösbe ahol nem sokra rá kezdődött a Yellow Spots és megalakult a már korábban említett gárda, ami jelenleg csak egy tagot számlál, de október 23-ra már több ezren jelezték, hogy csatlakozni kívánnak. Utánuk még két koncert volt. Az egyik a Kovbojok, akiket elvből nem nézek meg. Egész egyszerűen nem értem, hogy ez a szar miért okoz annyi embernek örömöt és, hogy az istenbe lett ennyire népszerű.
Igazából meg akartam nézni, de pont zárszóra értem át, de akkoris ez a Besenyő Pista bácsi féle ének és beszéd szerintem mérhetetlenül erőltetett, valamint egy ideje már Laár András szájából se vicces. Őket az est fénypontja követte, akik miatt mindenki jött, a Rószaszín Pitbull. Tudni kell, hogy ők legalább három éve már, hogy feloszlottak így méltán várt volt már a reunion. Aztán nagy meglepetésre kiderült, hogy csak a gitáros régi tag. Ez nekem pont elég volt arra, hogy ne is nézzem őket tovább. Ez olyan, mintha teszemazt a Szöszi újjáalakítaná az Érdekefeszületet és a Gyurit meg kihagyná belőle. Hát az se tetszene senkinek. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy viszonylag kevés régi arc volt rajtuk a helyszínen, így feltehetőleg nekik fel se tűnt ez a nüansznyi kis tagcsere, ám én egyáltalán nem voltam elégedett. A koncert végeztével egyből közölték, hogy hagyjuk el a termet, aztán volt kis tánc, majd irány haza.
Say Klíma To Vörös Yuk!
