A nyár utolsó napjára azért csak kisütött a nap. Ennek fényében már egyből csökkent a bizakodási indexem a Tizenhét-KOC látogatottsági esélyeit illetőleg, tekintettel arra, hogy a KisSKAlanddal egy időbe esett a rendezvény.

A megbeszélteknek megfelelően a csapat fél nyolcra érkezett a TűzTate bejáratához. Meglepő módon Süni kivételével szinte mindenki percre ugyanakkor. Ezúttal Jasont a Masszívból megismert Zoltán helyettesítette, mivel állandó dobosunk inkább a biztos pénzkereseti formát választotta erre az estére, ami teljesen érthető, de megnyugtatom  a rajongókat, a szeptember 21-i sokadik Flash fesztiválon már újra teljes felállással lép fel a csapat. Ez a rendezvény amúgy majd a Vörös Yukban lesz és fellép még rajtunk és a Flashen kívül a Vastrabant, valamint a Csók és Könny. Mi kezdünk. Szóval miután lehordtuk a felszerelést és a dob is összeállításra került, megkezdődött a bemikrofonozás. Ekkor derült ki, hogy a hely egyáltalán nincs felkészülve a nagyobb létszámú zenekarokra, úgyhogy Zolival kocsiba is pattantunk, hogy elrobogjunk a próbatermünkig néhány plusz mikrofonért, meg állványért, hogy a Tizenhétre táncolni vágyók megkapják majd amit kifizettek a pénzükért, de akkor már mi is kényelmeskedtünk kicsit. Így röpke fél órás csúszással kezdtünk is, ami nem is volt baj, tekintettel arra, hogy többen csak fél tízre tudtak befutni. A beállás a Rébusz-himnusz volt, amire meglepő módon már akkor táncoltak, holott ez az a dal aminek végét a közönség csak fél perc elteltével konstatálja. Én az okot ezidáig abban kerestem, hogy feltehetőleg ez azért van, mert szar és már az elejétől kikerül a figyelem középpontjából és már a listáról való levételét terveztem, de most totálisan elbizonytalanodtam. A kezdés előtt még tartottunk 5 perc szünetet, ami pont elég volt arra, hogy kikérjek egy Házmestert meg, hogy meghívjon az Optika egy szilvára, ami után már megint ugyanolyan nyálelválasztási mechanizmus indult el bennem, mint a Sziget utolsó napján. Meg is kérdeztem, hogy ha odahányok a színpad elé az vajon stílusos lesz-e, de aztán erőt vettem magamon és nem tettem meg. Amúgy már megint egy Unicum Next akciós napba futottam bele, holott ezt az italt egész egyszerűen tiltólistára kéne rakni. A koncert elég nyögvenyelősen haladt előre tekintettel arra, hogy azt találtam ki, hogy nem lesz szetlista, hanem számokat mondok be, ami alapján a Zoli kikeresi a hozzá tartozó címet a füzetéből. Amíg a lapozás tartott, arra figyeltem, így a dalok közti szünet meglehetősen amatőr jelleget öltött de amit vesztettünk a réven azt visszanyertük a vámon, hiszen mint azt a Toma meg is jegyezte, olyan hamis voltam ezúttal,  hogy az már a színpadon is kínos volt. Ugyanezt visszajelzés gyanánt később lentről is megkaptam, de azt már teljesen más aspektusban. Toma jóindulatúan ezt az italra fogta, de nem tudtam magamba folytani az igazságot, miszerint egyáltalán nem voltam részeg, csak kiváló színész. Namost a közönséget tekintve többször észleltem egyfajta mozgást, amiben Optika jelentős szerepet játszott az előtáncával, amiért én meglehetősen hálás is vagyok. Sajnos a nagy siettségben elfelejtettem elénekelni a Rudeboy-t, pedig nagyon készültem rá, valamint a Love Me tender gargalizálása is kimaradt, aminek a keresztjét pedig már legalább egy hónapja hurcolom, hogy már nagyon akarom. Viszont a mulatós szett a már bejáratott Kicsiny falum ott születtem én-en kívül bővült az Eger városával, valamint az Egy asszony miatt lettem ilyen léhával. Ha végre lesz egy lemezünk, akkor a második tuti valami mulatós feldolgozás album lesz és már előre borítékolom, hogy az lesz a sikeresebb.

A második zenekar az a Tizenhét volt egyáltalán nem meglepő módon, de én alattuk a Violettával meg az Optikával beszélgettem fent az élet nagy dolgairól. Egyszer voltam csak a teremben, de akkor azt láttam, hogy mindenki táncol. Nem tudom miért, de utána ki is mentem. Lehet, hogy a felszerelés első adagját ekkor szállítottuk haza? A koncert után megkérdeztem Sárától, a szaxofonostól, hogy most Szombathelyen valóban akkora utálatnak örvendek, mint amit a KáPé fölvázolt, mire ő igennel felelt. Az okát firtattam, mire kiderült, hogy a Reggae Campen meglehetősen arcátlanul és bunkón viselkedtem bizonyos Ákossal, a Jah's Warriors egyik frontemberével, amire én momentán egyáltalán nem emlékeztem, minekután enyhén ittas állapotban voltam akkor, de mélységesen felháborított a viselkedésem, valamint alkalomadtán bizisten vezekelni is fogok. A történet pikantériája, hogy másnap a Verát (Masszív) föl is hívtam, hogy nem voltam-e túl bunkó előző nap, de azt mondta, hogy nem. Ez valóban így volt, csakhogy ezek szerint nem velük voltam paraszt. Amúgy Sárát meg is lepte, hogy józanul egyáltalán teljesen más vagyok. Például nem vagyok bunkó, valamint még lelkem is van (de ezt nem ő mondta).  Volt egy srác is, aki megintcsak úgy aposztrofálta első találkozásunkat, hogy akkor részeg voltam, de felejtsük inkább el. Hiábano. Az exem is megmondta, hogy olyankor igencsak kellemetlen alak vagyok, de én nem hittem neki, de a történtek tükrében asszem kénytelen vagyok.

Minekután hajnali 4-ig maradtam, így a másnapi Speak-re már egyáltalán nem volt erőm elmenni. Ciki.