2008. szeptember 24. - Budapest, Filter

Szeptember 18-án került a hazai mozikba a Star Wars: A klónok háborúja, mely csak azért nem lesz a világ legrosszabb filmje az imdb slágerlistáján, mert a világban nem csak magyarok élnek és azért valljuk be: a Kis Vukra teszemazt Hondurasból biztos hogy nem szavaztak. De nem is erről akarok beszélni, hanem hogy délután ötkor egy olyan dolgot láttam, ami igencsak megrökönyített.
Rendőrnő rendszeresített baseball sapkában, dzsekiben... és farmerban!!! Én tökéletesen megértem, hogy a kék uniformisnadrág nem emeli ki a segget, de nem hiszem, hogy erre az összeállításra a hölgy bárkitől is engedélyt kapott, mert orvosi igazolása van róla, hogy nem hordhat műszálast, mert attól bepállik. Node hogy jön ide a Csillagok Háborúja?

Hát úgy, hogy a McDonad's-ban a filmmel kapcsolatos ereklyéket lehet beszerezni a Happy Meal menü mellé. Heti bontásban a következő termékekhez juthatunk hozzá: műanyag Amidala és Anakin babák, melyek akarva akaratlanul is a Luke-ot és Leiát juttatták az eszembe, ami mondjuk nem baj, hiszen mégiscsak a gyerekük. Emellett még lehet kapni egy fénykard szerűséget is, aminek a működésére nem nagyon jöttem rá, viszont ami legjobban meglepett az egy plüss ewok baba volt. Ebben a mostani filmben vannak egyáltalán ewokok??? Tudom, hogy a beszámolómnak ez a legingoványosabb része, de az ajánlókból, kritikákból arra következtettem, hogy nincsenek, hiszen ha lennének csak írt volna róluk valaki. Így ezt el is fogadhatjuk tényként. Csakhogy akkor meg jön a gordiuszi csomó, mert azt értem én, hogy tök cukik meg minden, de el kell fogadni, hogy egy újkori Star Wars rajongónak a Jedi visszatér feltehetőleg nem sokat mond, a régi meg nem eszik Happy Mealt mert bojkottálta a mekit. Amikor a korok ilyetén találkozásával szembesültem, akkor jöttem rá a nagy igazságra. A Star Wars sagával nem az a baj, hogy az ember időközben felnőtt, hanem hogy a filmek kezdtek egyre fiatalabb korosztályt megcélozni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az apám sem volt már gyerek a negyedik rész hazai bemutatójakor, és nem azért vitt el engem is rá a Vörös Csillagba vagy 6 év késéssel, merthogy én úgy toporzékoltam, hogy látni akarom. Érdekesség, hogy ugyanitt láttam a Hófehérke és a hét törpét is. Ebből is látszik, hogy a nyugati kultúra igencsak lassan szivárgott be a legvidámabb barakkba. Ugorjunk.

E két esemény feldolgozásának színhelyéül a Szocreál Klubot választottam, de nem volt nagyon erre időm, mert Joshi Barath műsora teljes mértékben lekötött, majd az ezután következő Moonwalker Michael Jacksonnal és Joe Pescivel egyenesen a földbe döngölt. Az HBO az utóbbi időben teljesen érthetetlen módon hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek beli filmekkel bombázza a népet egyfajta második filmmúzeumként és meg se próbál vetélytársa lenni a torrent oldalaknak. Nem gondoltam volna, hogy valaha is mondani fogok ilyet, de a Harmadik típusú találkozások már a könyökömön jön ki. Nem maradhattam sokáig, hiszen hétkor egy nagyon izgalmas koncertsorozat kezdődött a Filterben. Fél nyolcra értem le, ekkor állt be az első zenekar, de nyolcra már végeztek is. Rájuk nem nagyon emlékszem, de arra igen, hogy elég beteg zenét játszottak. Érdemes lesz rájuk odafigyelni. (Elég pozitív voltam az este, úgyhogy senkit sem fogok szidni.) A ruhatár ezen a napon még nem üzemelt. Őket két gitáros srác követte egyenesen Amerikából és keresztény dalokat énekeltek állítólag bár erre nagyon nem figyeltem oda, mert nagyon tetszett a zene. Mindenesetre sok pénzük lehet, ha csak úgy repülőre pattannak, hogy a világ végére eljöjjenek ingyen, merthogy az ő koncertjükre ingyenes volt a belépés, mely amúgy 1000 forintot kóstált. Róluk azonban kimentem, hogy megkeressem az Andiékat, akikre egy Siklósi Olaszrizling társaságában bukkantam. Az ital első kortyra szörnyűnek bizonyult, de hamar megszokta az ember. A padon ültünkkor csatlakozott hozzánk Kocsis Péter aki a Tizenhét tíznapos turnéjáról készült élménybeszámolójával emelte a hangulatot. Megtudtam például, hogy valahol van egy klub, ami egy ház harmadik emeletén van és a szomszédban laknak. A helyszínen találkoztam Ákossal, akitől megtudtam, hogy feloszlott a Jah's Warriors, ami nagyon elszomorított, hiszen az egy végtelenül jó zenekar volt, annak ellenére, hogy azért lett végük mert szerintük nem tetszettek nekem, holott a biciklis futár rap az nem egy negatív kritika, merthogy van ilyen. Hogy még jobban lelombozódjak megtudtam, hogy a Vera kilép a Masszívból. Az, hogy a pénteki metropol címlapon hozza, hogy a sarki metán lehet a végzetünk ezek után már semmit nem mozgat meg bennem, holott "a gáz már a múltban is okozott hőmérséklet- és éghajlatváltozást ami tömeges kihaláshoz vezetett, például 55 millió évvel ezelőtt." Ajjajj.

Az osztrák zenekarról egy az egyben lemaradtam és időközben az Andi is eltávozott mert nem volt jól, így a Timit vittem a táncparkett közepére, aki eleinte erősen ódzkodott a dologtól, mondván én nem táncolok csak ide oda rángatom a lányokat, de bebizonyítottam, hogy ez nincs mindig így. Andival később otthon találkoztam és állítása szerint gyomorkavaró szagom volt. Az est több érdekességgel is kecsegtetett. Először is most láttam először Zsoltot billentyűsként, aki felháborodott, mikor szintisnek hívtam és talán ezért sem lép be a Lopótök néven futó újonnan alakuló lakodalmas punk zenekaromba (ahova szintist és/vagy billenytűst keresek, jelentkezni e-mailben vagy kommentben, de ha tudod a számom azon is lehet), valamint mert Szombathely messze van Pesttől. A másik számomra igencsak csodálatos és meghatározó dolog, hogy hosszú évek elteltével újra hallhatta a publikum a legándás Rude Boy-t és az esten felcsendült ennek folytatása is, a Rossz Ember, melynek a most megjelent Moonstompin címet viselő nagylemezi változatán a Vincze nővérek is közreműködnek. A hangzóanyag nagyszerűre sikeredett. A meghallgatására másnap került sor, mivel a koncert után Ede és Süni nálam szállt meg és Edénél hogy hogynem volt egy hamisítvány, de erről majd máskor vagy soha.