2008. december 28. - Budapest, Ráday kupola

A november 8-án elhunyt Csókássy Ervin emlékére szervezett koncert  lehetővé tette, hogy betekintést nyerjünk e neves szintetizátoros életművébe.

A beszámolóm meglehet több helyen pontatlan lesz, mivel számos olyan produkció is terítékre került, melyekkel kapcsolatban vállaltan kevés információval rendelkezem. A fellépő gárda nagysága és az idő rövidsége folytán a zenekarok fellépésére meglehetősen kevés idő jutott, ebből következően több helyen lehetséges hogy felcserélem a fellépőket. Az est furcsán indult és ez a visszás érzés a továbbiakban is megmaradt bennem, hála a konferansziénak, aki hangjával végig jelezte, hogy itt bizony mi siratni gyűltűnk össze. Ezzel nem értek egyet. Emlékezni. Azt igen.

Az első dalként előadott Balázs Fecó Maradj velem című klasszikusa egy olyan katartikus élmény volt a számomra, amit nem hiszem, hogy bármilyen más módon el lehetett volna érni. Tökéletes választás volt, mivel a legszélsőségesebb esetben is egy koncert utolsó dalaként tudom csak elfogadni. Ezután még elhangzott egy sequencer alapra íródott gitárszóló orgia, amiből én egy Omega dalt véltem kihallani, majd színpadra lépett a Masszív, őket a Kingston Cruisers követte majd hirtelen váltással a feltehetőleg Folk Free névre hallgató instrumentális kelta metál zenekar következett amit én egy "Jézusom, fuvola!" felhanggal nyugtáztam. Valljuk be, igencsak erős váltás ez egy lágy ska-reggae zene után. Utánuk a  Red Vajling névre hallgató klasszikus Europe hangzásvilágot idéző produkció következett, majd a Gesarol, amit többen ős P-mobilnak tartanak. Az "Az nem lehet" című számukra erősen hajaz is a "Nálam mindig két forint ez a dal", ami mellett vokáltársammal, Szaszával nem is mehettünk el szó nélkül. Sajnálatos módon Szasza Gesarol után átment az A38-ra, de megkért rá, hgoy feltétlen írjam meg a beszámolómat, hogy tudja miről maradt le.

A Gesarolt a Re-G követte, akik előadták a Red Hot Chilli Peppers klasszikus  Under the Bridge reggae feldolgozását amire Szabi már a koncert előtt felhívta a figyelmem, és kérte hogy fejtsem majd ki a véleményem. Lám össze is állt lelkes olvasótáborom tíz százaléka. A feldolgozás tökéletesre sikerült, de véleményem szerint nyugodtan hozzá lehet durvábban is nyúlni az eredeti alkotáshoz, mert a jelen stádiumban a verse és a közönségénekeltetésre szolgáló refrén között olyan áthidalhatatlan szakadék tátong, ami akár a dal halálát is jelenthetné. Rémisztő, hogy milyen szép képekben beszélek néha.

A Re-G után az Inti és a Pura Vida következett. A zenekarról körülbelül azóta röppennek fel különféle hírek a bulvár ilyen-olyan zugaiban, mióta feloszlott a TNT és Dobrády Ákos egyedül folytatta zenei pályafutását, mielőtt a forgatókönyvnek megfelelően eltűnt a süllyesztőben, bár a szerencsés kutató egy-egy falunapon még a nyomára lelhet. A TNT után Inti sem maradt tétlen és a Nem-Mind1 nevű skate-punk csapattal karöltve megalakult az eladható nevű Inti és a Pura Vida, ami idővel akár még a második Fiesta is lehet. Nagyon latin zenét játszanak. Ez már csak abból is látszik, hogy egy Santana feldolgozással kezdtek és a Ritchie Valens által elhíresült La Bambával zártak, amiről talán jobb lett volna ha sosem tudom meg hogy miről szól, de itt van:

A bamba táncolásához
A bamba táncolásához
Szükség van egy kis bájra
Egy kis bájra nekem, neked
Ott fent és fent
Ott fent és fent
Érted leszek én, érted leszek én
Én nem vagyok tengerész
Én nem vagyok tengerész
Kapitány vagyok, kapitány vagyok
Bamba, bamba
Bamba, bamba…

(wiki)

Durva mi? Ráadásul abban sem lehetek biztos, hogy a Maradj velem valóban Balázs Ferenc alkotása, mert eszerint a La bamba is Rúzsa Magdi. Egy biztos Intinek bitang erős hangja van és ezen még a kupola akusztikája sem tudott rontani.

Az est utolsó fellépője a direkt ebből az alkalomból összeállt Reggaester volt, ami állítólag amíg létezett iszonyatos volt, de mostanra mindenki megtanult zenélni benne. A zenekar különlegessége egyébként, hogy reggae-alapokra helyezett bluest játszanak. Nagyon tetszettek. Egyébként a korábban említett Inti ebben a zenekarban kezdte zenei pályafutását, mint perkás, és egész egyszerűen nem értem, hogy Ákosnak hogy jutott eszébe, hogy innen elcsábítsa.

utánuk átmentem még az A38-ra ahol megnéztem a Riddim Colony végét és az Irie Mafiát, valamint láttam, ahogy a hiéna épp próbálja becserkészni legújabb áldozatát, de Szasza túlontúl részeg volt ahhoz, hogy kompetens legyen a témában. Mindenesetre Lilit alaposan megleptem a megjegyzésemmel, mert ő azt hitte, hogy ez a szemfüles ragadozó, csupán egy idétlen hülye, aki minden buliban ott van.