2009. június 5-6. - Szabadság tér, Budapest
A tavalyi emlékezetes koncertsorozathoz hasonlóan idén is megrendezésre került a Belvárosi 5 színpados fesztivál, melynek én csak egyetlen helyszínét látogattam meg, de azt legalább kétszer.
Első nap
Az esti két főzenekar közönségének feltüzelésére Anti egy számomra teljesen ismeretlen punk 'n roll zenekart vetett be, de ezzel nem voltam egyedül. A zenekar azon bejelentésére, hogy szeptemberben megjelenik első nagylemezük a mögöttem álló 3 ember egyöntetűen tette fel a kérdést: "Minek?" Andi és én elhatárolódunk a kérdéstől, mivel egy szám alapján inkább nem ítélkezünk. Amennyiben a tartózkodó szavazatunkat is elismeri a számláló bizottság, így az orbáni logika értelmében a szavazók 60%-a ellenzi a zenekar további működését, Magyarország összefogott, az IL 18 dögöljön meg.
Az Irie Maffia kezdése előtt volt szerencsém egy kis tápanyagot a szervezetembe juttatni. A hagymás krumpli 350 forintos adagára kimondottan baráti, a lángos 400 forintba került, cserébe kicsi volt és nem laktatott. A sör korsója is ugyanennyit kóstált, nem próbáltam ki. Irie Maffiára meglehetősen sokan gyűltünk össze, a baszusgitárosnak egy hét alatt megszületett a második lánya is - az asszony tud róla? - és sztárvendégként ismét feltűnt a színen a tékozló fiú, MC Kemon, akinek meglehetősen sok mondanivalója akadt. A "Baszd fel a kéket" a közönség nyomására utolsó előtti dalként csendült fel, melynek felkonferálásában Busa Pista úgy viselkedett, mint Molnár Anikó, mikor azzal érvelt, hogy csak azért feküdt le fűvel-fával, mert fiatal volt és kellett a pénz. Rieger Jani sose kért volna elnézést a rendőrktől egy dalszövegért, nemhogy kétszer (a szám előtt és után). A koncert után egy újabb adag ital fele néztünk, és azt fogyasztva hallottam meg, hogy pár fiatal önfeledten dalolja az imént említett dalt. Gondoltam jófej leszek és fölvéve a ritmust én is becsatlakoztam, ami akár rosszul is elsülhetett volna, hiszen ők nem tudták, hogy tulajdonképp az "Anyádba takarodj!" nem valamiféle beszólás lenne, hanem a folytatása a dalnak. Tanulság: csak Kispált szabad énekelni az utcán. Sajnos ez az apró közjáték arra éppen elég volt, hogy lemaradjakm Rogán Antal ünnepi beszédéről, viszont a 9 óra tájt felcsendülő Lakótelep mindenért kárpótolt, hisz ezáltal János szelleme immáron másodszor is köztünk járt. Remek este volt.
Második nap
Szívem szerint kihagytam volna, de mikor Andit informáltam afelől, hogy a tavalyi Szigeten a Zuboly hangolásakor a Busa Pista is fenn volt a színpadon, így nagyon megjött a kedve, hogy belenézzünk, hiába kötöttem az ebet a karóhoz, hogy attól még a Zuboly egy szar marad. Jóval a kezdés előtt érkeztünk meg, így láthattuk, hogyan hangol be a zenekar. A konferanszié szerint eme esemény részesének lenni egy csodálatos, új és különleges dolog, szerintem a fickó hülye, vagy csak ez volt élete első koncertje és ezért nem látott még ilyet. Pista ezúttal nem volt része a zenekarnak, úgyhogy két szám után végre távoztunk a helyről. Azért nem mondhatja senki, hogy nem adtunk esélyt a produkciónak. Aki nem ismerné a Zubolyt annak elmondom, hogy "a zenekar turmixgépében operett, popslágerek, beatbox-ritmusok, jazz-elemek, nédalok, groteszk és a modern nagyvárosi folklór kavarog körbe-körbe - a végeredmény pedig élvezetes és lebilincselő", már amennyire élvezetes lehet egy halászlével összeturmixolt rántott máj, megöntve egy kis vanília pudinggal.
