Hogy mik vannak?!

2009. december 10. - Budapest, Delírium Pub

A nagy átverés.

A csajom a minap készített egy reklámfilmet a világító növényről, ami valójában ugyan nem létezik, de a két perces montázs annyira életszagú, hogy elhiszed, hogy igen. No valahogy én is így vagyok a csodatevő fénnyel, ami gyakorlatilag csak sima vodka, ízben semmi extrával, hacsak nem vesszük figyelembe a szörpalap intenzív ízét, amitől viszont az egész leginkább a körömlakklemosóként aposztrofált szirupos förmedvényekre emlékeztet, amiket kizárólag a női fogyasztók részére találtak fel. Merthogy azok minden szart megisznak, ami üt. Úriember ilyet nem iszik. A Nusi szerint remek reklámarca lennék a fénynek. Szerintem nem, úgyhogy térjünk a tárgyra.

A helyszínt leginkább a kimondhatatlan nevű Three Teadies debütáló koncertje miatt látogattam meg, melynek alapkövei a Tizenhétből ismerős Marci, Ede és Szasza. Ez két szempontból is megmagyarázza a zenekar nevében szereplő számot. Egyrészt már a Tizenhét is tüntető jele Szabolcsék számok iránti perverzióját, másrészt hárman vannak, ami angolul three, de a teadies nem mackó. Előadásukra a Delírium koncertterme szépen telítődött, információim szerint a nézőlétszám még a száz fős álomhatárt is könnyedén átlépte. Én az előadott számokból annak ellenére, hogy feldolgozások, csak kettőt ismertem föl, amit eleinte az én bénaságomnak tudtam be, de aztán rövid távon meggyőztem magam, hogy számos egyéb más slágert is ismerek, ergo a zenekar válogatta össze rosszul a repertoárt. Vagy éppen jól, ha onnan vesszük, hiszen ha mindenki ugyanazokat a sláger számokat játszanák, akkor elég unalmasak lennének a koncertek. Az mondjuk más kérdés, hogy az ismeretlen számok nem véletlenül azok. Mindenesetre rosszat nem tudok és nem is akarok mondani a zenekarról, hisz a szombathelyiekről nem is lehet. Azért két meglepetés is volt a számomra. Az egyik a nyurga szintis, akiről első blikkre nem is gondoltam volna, hogy bármilyen zenekarban is játszik. Nem úgy nézett ki na! Mondjuk ez hülyeség, de tényleg. A gyerek amúgy a tiszavirág életű Soulbangben is játszott. A másik nyomi a dobos volt, de álló helyzetben aztán róla is kiderült, hogy a Quasimodo (Modica, 1901. augusztus 20. – Nápoly, 1968. június 14.) testalkat csak az early reggae sajátja. Egyébként az ő feje kimondottan ismerős volt csak nem tudom, hogy honnan. Szasza ezúttal nem vetkőzött, ami persze teljesen természetes, hisz a Sarka Kata sem mutogatja a magát mióta házas.

Az este fellépett még a Last Minute, de rájuk nem nagyon emlékszem, valamint B. Tamásnak (Malacka és a Tahó) többször mondtam, hogy majd beszélünk, de aztán átmentem a rizsába, ahol vettem egy virágot, mert egy úr vagyok. Micsoda keretes szerkezet!