2010. május 20. - 24. - Várpalota, PAFE

Előszöris május 19-én megtudtam, hogy lett volna Flash is a PAFE-n, csak sokba került az Ákos, úghogy 51 zenekart le kellett mondani.

Aztán 20-án kiderült, hogy nincs is Ákos, viszont délután 5-kor meglehetősen nagy türelem kell ahhoz, hogy az ember kijusson Pestről. Mi is így voltunk vele, közel másfél óra alatt sikerült csak kikeverednünk a városból, úgyhogy pont a PASO végére értünk le a meglehetősen borús és fagyos fesztivál bejáratához, ahol egyből beleszaladtunk két végeláthatatlanul hosszú sorba, ami a már jól ismert elővételes/sajtó/fellépő/VIP standhoz vezetett. Apró érdekesség, hogy a zenekari tagság bemondásra működött, így a szemfülesebbje akár ingyen is meglátogathatta volna a fesztivál területét. Sajnos az utolsó nap érkező hölgy, aki csupán a Borit akarta megnézni, nem volt tudatában ennek az elmés trükknek, így csúfondárosan hoppon maradott.

A négynapos karszalag megszerzésének kálváriája után a sátorveréstől már teljesen elment a kedvünk, úgyhogy alvóhelyül a kisbusz hátsó traktusát neveztük ki, majd pulóverbe öltözve nekiindultunk a fesztivál feltérképezésének. Rögtön a fesztivál szájában terült el a metál sátor, ahova csak utolsó nap mentem be. A nagyszínpad a szokott helyen volt, a MONSTER ENERGIAITAL STAND és a Jäger lerakat közé szorítva. A Monster mellett volt még egy Suhancos nevű sátor, ami zeneileg a szigeti lovarda tökéletes megfelelője... ez mondjuk kicsit keresztül húzza az ún. hamisítatlan PAFE életérzés áthallást, de ez nem is fontos. Volt még természetesen kajás rész, ami lényegesen bővült a tavalyi állapotokhoz képest, illetve Borsodi malátabár, valamint egy Vodafone zenei sátor, illetőleg egy PORT.hu, de oda egyrészt nem is mentem, másrészt csak az utolsó nap tűnt fel, akkoris azért, mert mindenki a Csík zenekart nézte. Az első nap két koncertet néztünk meg, úgymint a Vad Fruttikat és a Tankcsapdát. Előbbin vettünk folyóboros fröccsöt, ami nagyon rossz, de nem volt más, úgyhogy maradtunk is nála. Ennek eredményeképp Andi másnap eleinte nem is volt különösebben jól, de egy kiadós reggeli mindent helyrerak. Persze az állapotromláshoz nagymértékben hozzájárulhatott az a sültkolbász is, amit még lefekvés előtt elfogyasztott. Én ugyan tarját ettem, de mindketten ott hagytuk a felét. A Suhancosban ugyan találtam egy árlistát, melyen normális borok is fel voltak tüntetve, de a csapos csak értetlenül állt a rajta szereplő termékek előtt.

Másnap reggel előszöris megkerestük a jól elrejtett vizesblokkot, ahol nem volt víz, úgyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve bementünk Veszprémbe, ahol napközben nem használható az uszoda, úgyhogy irány Balatonfűzfő. Itt kiváltottuk a 3 órás jegyünket, majd egy-egy érték leadáasa után hozzájutottunk szekrénykulcsainkhoz, melyeket több-kevesebb sikerrel használtunk is. A hajszárítás feláras volt, úgyhogy ez kimaradt, meg nem is volt különösebben érthető a munkaeszköz működési elve. A fűzfői uszoda egyébként 1982-ben épült és idejár edzeni olimpikonjaink színe-java, vele szemben pedig egy orbitális nagy kalandpark található bobbal. Apró érdekesség,  hogy míg én majd megdöglöttem a forróságtól a parkolóban, akadt aki téli kabátban flangált. Ebédünket Akarattyán költöttük el egy isteni étteremben, aminek sajnos nem jegyeztem meg a nevét. Ismertetőjegyei az alábbiak: a bejáratnál szereplő kiírás szerint árulnak pizzát, de ez nem igaz; a bejárat vörös kőkerítéses, belül mindenféle flancos függönyös fapakkok, egy leeresztett medence, erős Rézangyal támogatottság és isteni harcsapaprikás illetve fahéjas szilvás csirke. Tényleg mennyei volt.

Sub Bass Szabira értünk vissza, aki után megnéztük a Shanti Ska Tones-t, majd a Quimbyt. Mivel a Quimby alatt a színpad bal oldala felé tendáltunk, így akarva-akaratlanul is feltűnt mennyi tarajos tartózkodik a Monster oázisban, főleg mivel mikor vízért mentünk volna oda, a kihelyezett biztonsági őr elhajtott minket, hogy mi nem mehetünk be. Később mikor csendben szürcsöltük az almalevünket a Monsterből oda is lépett hozzánk egy punk, hogy nem akarunk-e cserélni az energiaitalára. Kérdésemre, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember bemehessen a szent helyre, mosolyogva felelte: taraj. Nos. Én rendkívül örülök annak, hogy végre hazánkba is beszivárgott ez a fasza új energaital, amit minden kis köcsög jó érzéssel szlopál az újhazában, miközben olyan progresszíven extrém tevékenységet folytat, mint a motocross, a BMX kerékpározás, vagy éppen a tereprally, vagy legalább nézi ezeket a király sportokat és közben természetesen bömböl a fülébe a kalipunk és érzi, hogy ő mennyire vad és szabad és csöppetsem kispolgári. Végre hozzánk is elérkezett a 21. század punk itala, a Monster. (Kicsit bánom ugyan, hogy kannás kiszerelése nincs, de feltételezem, ami késik nem múlik.) Persze nem nagyon tudom felfogni, hogy az a szcéna, ami maximálisan elhatárolódik a fogyasztói társadalom minden elkeseredett vívmányától hogyan tud szinte egy emberként fölsorakozni egy akármilyen termék mögött és kvázi hagyni, hogy az ingyen reklámarca legyen. Mindenesetre az már látszik, hogy a Barackca örökbecsű dala a régi formájában már nem állja meg a helyét, helyette sokkal ideillőbb az új: "Punknak születtem, vállalom / magam Monsterral hánytatom"

Epilógus: Másnap kiderült, hogy vannak Monsteres lányok, akik karszalagokat osztogatnak, amivel be lehet jutni a helyre és ott ingyen adják az italt (Ami tekintve, hogy az alap kiszerelés is fél literes így szerintem elég veszélyes móka.. én csak egyszer próbáltam ki, hogy pia helyett energiaitalozással töltöttem az estem de nem volt valami pozitív élmény... főleg mikor már szívesen mentem volna aludni, de a szemem nem hagyta.), de én ilyen lányokat nem láttam. Persze mindegy is.


Az Ossiánon már majdnem aludtunk, viszont ebben megakadályozott minket az a tény, hogy páran kis híján ölre menő vitába kezdtek az ügybe, hogy Jolán T3-as vagy T2-es, de én egy huszárvágással megoldottam e gordiuszi csomót.

A harmadik nap fő uticélja Székesfehérvár volt, de előtte még megnéztük a Nádasdy kastélyt, valamint a szabadbattyáni Kula-tornyot, mert igazán kíváncsiak voltunk rá, hogy mit keres nevezetesség címen a térképen egy szarkupac, mely a Kula téren áll. Aztán a tárlatvezetés első percében kiderült, hogy a Kula törökül tornyot jelent, és ez az őrtorony védte Székesfehérvárt, valamint  később magtárként is funkcionált. Az amúgy négyszintes épület kívülről meglehetősen tömzsinek látszik. Az ebéd pizza volt Fehérváron, ami csak azért lett megyeszékhely, mert valamelyik Gézának jobban tetszett, mint Szabadbattyán holott régen az utóbbi is nagy kereskedőváros , főleg mivel akkoriban a torony melletti patak még hajózásra alkalmas folyó volt. Fürdőzésünket is a fehérvári uszodában ejtettük meg, ahol pechemre kifogtam az egyetlen olyan zuhanyzófülkét, ahol 10 másodpercenként elállt a víz. Este Copy Conon kívül nem is rémlik nagyon semmi, viszont ezen a napon már nem folyóbort ittunk, mivel rátaláltunk a Fröccsöző névre keresztelt helyre.

Negyedik nap ismét Veszprémbe mentünk, majd Csopak határában ebédeltünk egy Csárdában, végül este megnéztük a Kispált és a Belgát. Előbbin remekül szórakoztam és az utóbbin is. Az új album kimondottan vicces, már ha arról szóltak a számok. Fish alatt különváltunk Anditól, mivel nagyon kíváncsi voltam az Ocho Machora, akik nagyon tetszettek annak ellenére, hogy kis hendikeppel indultak, mivel nem nagyon kedvelem az olyan zenekarokat, akik azért alakulnak mert a frontember körbenézett az országban és miután nem látott olyan bandát, ami igazi bulizenekar így csinált egyet. Infomációim szerint a Fishen Senior Hal többször agitált a szervezés ellen, amit nem nagyon értek, mivel ő többnyire minden este fellépett a kiírás szerint, de még mindig jobb, mint mikor a Vigi bejelentette, hogy a Monster miatt jó a buli.

Utolsóként az este Yellow Spotson voltam, ami egybe esett a nagyszinpados Irie Maffiával. Feltételezhetőleg a hajnali egy órás kezdés lehetett az oka, de meglehetősen szolíd mozgás alakult csak ki a viszonylag nagy számú, ám mégis rendkívül hézagos közönség sorai között, viszont az utánuk következő Losing Seasonon még ennyien sem voltak, úgyhogy el is mentünk aludni, majd másnap indulás haza.