2012. október 20. - Budapest, R33
A múltkor a Matyit összekevertem a Benedekkel.
A Barackca 19. születésnapjára mindenki eljött, aki számított, meg az is aki nem. Jó volt a régiekkel újra találkozni. Tartalmas egy este volt.
A Barackca előtt három zenekar lépett olyan gyors tempóban, hogy mikor a Szöszinek mondtam, hogy a hollandok már a harmadik zenekar, nem hitte el. A fellépők: New Dead Project, PFA, Radio Bikini. Mindhárom szerintem hard core és most nem figyeltem a finomságokra, mint eddig, úgyhogy jól össze is folytak a dolgok. A lényeg, hogy a PFA forntember énekes-gitárosa végig háttal állt a közönségnek, a négytagú zenekar egy kis kört alkotott a színpadon. Középen gyújthattak volna tüzet is. Az tök romi lett volna. Nekem úgy rémlik, hogy a Szabad az Á-ban egy hete volt külön énekesük is. A szerelmes szám kiváló. Mély. A Radio Bikini 12 egy tucat, van ugyanilyen magyarban is. Szöszinek mondtam, hogy ne rövidezzünk, mert nekem holnap (azaz ma) nagy feladataim lesznek (Fit Fat a Rohamban), de azért egy unicum lecsúszott. Igazából csak az elalvástól rettegtem, de ezt nem akartam kimondani. Aztán a Barackca második felében persze ez be is következett, ami mondjuk érthető, hiszen egyrészt jó hosszú koncertet adtak a fiúk, másrészt kényelmesek a fotelek. Arra ébredtem, hogy már a PICSA megy és valami köcsög punk épp egy ceruzát próbál a fülembe dugni. "A jó kurva anyád!" - gondoltam magamban, de csak elhesegetni tudtam. Ez is elégnek bizonyult. Megindult a küzdelem az álom és ébrenlét között, majd arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha hazamegyek. Negyed kettő volt ekkor. Gondolkodtam a gyalogláson, de aztán felmértem a dolgot, hogy a Klinikák nem két perc úgyhogy hívtam egy taxit. A legnagyobb slágerekről Barackcailag azért nem maradtam le.
Nem értem mi van itt. Nem kellene, hogy frusztráljon, ha elalszok egy helyen, hisz régen szinte az összes bulim erről szólt.
