2012. október 21. - Budapest, Roham
Fél hatra mentem a próbateremhez, hogy bepakoljunk. Ott találkoztam a Szaszával. Épp énekelt.
Megvártam míg befejezik a gyakorlást a Schlekivel, megbeszéltek egy kedd esti ismétlést, oda én is lemegyek, mert ráfér a Szaszára a jótanács prozódiailag (az utóbbi időben ez lett az egyik kedvenc szavam, de még mindig nem zökkenőmentes a kiejtése). Elkezdtünk számot vetni az életünkkel, illetve nagyszabású terveket szőni a jövőt illetően. Ekkor került szóba a rajongói szerződés. Ehhez tudni kell, hogy az estére meghirdetett Surfin Zsiguli, Fit Fat, Ferencz koncertre csak tizenakárhányan jelentkeztek vissza a faszbúkon. Pedig lényegesen nagyobb ennél a rajongói tábor. Ekkor fogalmazódott meg, hogy a rajongóknak ezentúl szerződést kell aláírniuk, amiben benne foglaltatik, hogy évi hány koncertet kötelesek meglátogatni, vagy milyen egyéb módon kell támogatni rajongásuk tárgyát. Mert az igazán nem járja, hogy a rajongóknak csak jogaik vannak, de kötelességük nem. Így indult az este.
Aztán megérkeztünk a Rohamba a Schlekivel. Kipakolás után ügyesen beletörtem a csomagtartó zárjába a kulcsot. Az utóbbi időben nincs szerencsém a kocsikkal. Megpróbáltam kipiszkálni, de nem jött össze. Szerencsére az elős zenekar baráti körében volt egy bölcsész autószerelő, akinek a szakmai tanácsai segítségével lehetővé vált a gépjármű csomagtartójának belülről történő felnyitása. Ezt követően fél tízig a várakozás volt a fő project. A Roham teljesen ki volt halva hostelügyileg. Lehet, hogy ez a funkciója már mincs?! A Ricsivel lefektettük az alapjait egy december elsejei Szabad az Á beli bulinak, illetve megbeszéltük, hogy mekkora fos az új Cöxpon (illetve én csak hallgattam, mert nem jártam ott, de a leírásból valóban egy szar helyt sikerült csak vizionálnom).
Fél tíz. Kinyíltak a kapuk, kezdett a Surfing Zsiguli. Ekkor beözönlött egy rakat ember. Meg is illetődtem. A Surfin Zsiguli nevéből adódóan egy surf banda. Ezúttal a basszusgitárosi posztot a Gomba töltötte be, mivel az állandó tagnak éppen Bill kapitánnyal volt koncertje Tatabányán. A dolog külön pikantériája, hogy a Fit Fat eddig kétszer lépett fel a Zsigulival. Az első alkalom nagyszerűen sikeredett (Filter), másodjára viszont Kisorosziban a Gomba eléggé agresszíven viselkedett és akkor még finom voltam, de ennek ellenére belementek a tagbérlésbe. Nem bánták meg. A Gomba az egyik, ha nem a legnagyszerűbb basszusgitáros a világon. De közben eszembe jutott, hogy a legnagyobb az nem lehet, mivel az a Szöszi. A Zsigulira három lány nagyon ropta, meg volt egy pár is, meg a Szifon is próbálkozott egyszer-kétszer, ez eléggé feldobott. Kedvelem az oldott koncerteket. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz Fit Fat-en, plusz volt egy két átfedés számokban, meg iszonyatosan izgultam, hogy tudom-e még mire mit vetítek, mivel a külföldi turnén ez kimaradt. Nem is emlékeztem mindenre, de azért szerintem jól megoldottam a feladatot. Fit Fat alatt volt torta a Nusinak, merthogy ezen a napon ünnepelte a 18. (micsoda elcsépelt poén) születésnapját. Az ananászos torta nagyon finom volt és hál' istennek Fit Faten is jó sokan maradtak. Nem tudom, hogy megőrülés volt-e, mert a színpadról túl sok mindent nem láttam. Utána jött volna Ferencz, de az Oxygén Kutyák bekéredzkedtek elé. Ez a zenekar majdnem olyan, mint a Voodoo Allen, csak ebben bőgő helyett basszusgitár van és kevesebb a dal. Jó volt. Utána jött Ferencz aki ezúttal - követve a trendet - komplettt zenekarral a háta mögött érkezett (a Ferenczesek). Három dalt adott elő. A Hallelujah-t, a Knocking on heaven's door-t és a happy birthadyt. Utóbbiról remélhetőleg sikerül egy jó minőségű felvétel, amit aztán lehet küldözgetni ezerrel a születésnaposoknak.. belőlük meg mindig van. Jani szerint a Hallelujah kicsit nyögvenyelősen indult, viszont Bob Dylan nótában található közönségénekeltetés betét nagyot ütött.
Koncert után újra a pakolásé volt a főszerep, aztán elmentünk Schlekivel egy házibuliba. Ott voltunk ébren kábé ötig. A beszélgetés fő irányvonalát nagyrészt Ferencz és az ő jövője határozta meg. Többek között kinyitható hangos karácsonyi üdvözlőlapot, illetve gyerekkönyvet vizionáltunk. Ferenczben még rengeteg van. Fél kilencig aludtam a kanapén, aztán hazajöttem, újabb alvás egyig utána lementem boltba, hogy veszek csirkefarhátat. Nem lehet kapni. Ki vagyok bukva. Ez a csirke legjobb része és olyan szinten le van minősítve, hogy az egyenesen felháborító. Este Dürer.
