2012. október 27. - Debrecen, Roncsbár

Kétféle zenekar van. Az egyikre emlékszik az ember a másikra nem.

Az est első zenekarára egyáltalán nem emlékszem, de ne szaladjunk ennyire előre.

Megint kimaradt egy nap. Igen. Az ok, hogy pénteken nem mentem végül Three Teadiesre pusztán annyi, hogy nem akartam megfertőzni Debrecen előtt a Szaszát, vagy bármi. Most már kicsit bánom ezt.

Hogy teljesen a gyógyulás útjára lépjek szombatra lefőztem magamnak egy adag marhahúslevest igazi marhahúsból. Szasza, mint megtudtam, lángost ebédelt. Az egy adag az eléggé viccszámba menő kategória tekintve, hogy két főre is nehéz kiszámolni az egy adagot, nemhogy egyre.. Főleg, ha ugyanannyi alapanyagból csinálom, mint amúgy. A lényeg, hogy még ma is azt ettem, de már fő a csirkefarhát pörkölt. Látva a méreteket már tudom, hogy ebben is alaposan elszámoltam magam, de nem baj majd szeretem. De megint jól elkalandoztam.

Szóval fél ötkor találkoztunk Zuglóban a próbateremnél. Vittem magammal egy üveg bort. Az Debrecenig el is fogyott. Egy hosszított, magasított Ford Transittal utaztunk. Eggyel újabb kiadás, mint amit én is kinéztem magamnak, viszont az út pont elég volt arra, hogy ne akarjak ilyet mégse. Tény, hogy lehet vele haladni. Tény, hogy hatalmas a belső tere. De ami a legfontosabb. Egész egyszerűen nem tudnék beleszeretni. Hopp! elfejtettem megsózni a pörköltet. Még épp időben kaptam észbe... Na nem mintha nem lehetett volna később is. Nade vissza a kocsikhoz. Szóval nem tudom, hogy Jolán után még bele tudnék-e szeretni bárkibe is. Nehéz dolog így az ismerkedés. Mármár lehetetlen küldetés. Mint megtudtam Rókának sem ez az egyetlen kocsija, hanem van egy személyautója is, amivel jár-kel. Hát Jolán sokkal több volt ennél. Nehéz dolgok ezek. Útközben beszélgettem Schlekivel a Gutting Revue-ről, ömlengtem, hogy milyen nagyszerű volt, és hogy mennyire örülök annak, hogy nem ugyanazt csinálja a két csapat. Ez mostanában láthatóan elég központi téma nálam. Van szabad kapacitásom ilyeneken töprengeni. Mondhatom irigylésreméltó. Szóval volt ez, meg voltak új dal ötletek, meg a Szaszával megint kitaláltunk valamit, amire viszont ezúttal már nem emlékszem, viszont arra igen, hogy élénk vita alakult ki közöttünk a koreográfiát illetően, hogy akkor most ki legyen kontaktban a táncoslányokkal, ő vagy pártfogoltam, Ferencz. Kiegyeztünk egy döntetlenben, ami végül nem így lett. A Szasza javára. Valamelyik benzinkútnál találkoztunk a Ganxtáékkal. Mentek Szlovákiába. Ferencz csináltatott egy közös fotót vele. Aztán megérkeztünk Debrecenbe. A hely megtalálása egy kisebb kaland volt, de aztán meglett.

A Roncsbár az egy nagyon jó hely. Olyannyira, hogy akár Pesten is lehetne. Ha azt írom, hogy romkocsma, akkor nagyon nem kell jellemeznem, hogy milyen, azt hiszem. Van "bent" - szóval a fedett részen - félbevágott trabant, meg gitárok a falon, meg melegkonyha, meg bárpult. Aztán van külön dohányzórész (mert kell), és van a kicsit elszeparált koncertterem. Tetszett. Vettem fél méteres kolbászt, ami 50 centi, ráadásul jó zsíros. Kaptam hozzá bagettet. A kecsap-mustár-majonéz szentháromságot csak azért nem kértem, mert kíváncsi voltam magára a kolbászra. Nem bántam meg a döntésem.

Kilenc körül kezdett az Outrage punkabilly zenekar. Tényleg nem tudom felidézni őket. Csak külsőre, úgyhogy inkább ehelyett elmesélek egy történetet, ami egy állandó olvasónak akár ismerősen is csenghet, tekintve, hogy már írtam erről valamikor régen. Szóval történt egyszer, hogy a megboldogult Benczúr klubban betalált egy punkabilly zenekar. Sőt tovább megyek. Volt egyszer egy Silver Shine nevű punkabilly zenekar, ami annyit tett, hogy punkot játszottak nagybőgővel. Ez nekem nagyon nem jött be. Szóvá is tettem. A Silver Shine meg is változott. Szóval volt ez a Benczúr klubbos zenekar, akiknek nem emlékszem a nevükre, csak hogy vidékiek voltak. Ez azért fontos, mert mint később megtudtam a  beszámolóm miatt meg akartak verni és ez csak azért nem maradt el, mert túl sokba lett volna az út Pestre meg vissza. Mindenesetre ez a zenekar már nem működik. Szóval valahol a tanácsom újfent célt ért, hogy vagy csináljanak mást vagy oszoljanak fel. Igen. Régen ilyen tökös gyerek voltam. Az Outrage-dzsel kapcsolatban hasonlóak az érzéseim, csak ezt ezúttal nem írom le. Mindenesetre rajtuk viszonylag sokan voltak. Kábé 20 fő.

Elég hamar végetért a koncert, úgyhogy felkészült a Spots. A Schleki azt mondta, hogy 10-kor lesz a kezdés, úgyhogy Ferencznek volt húsz perce, hogy megismerkedjen a hellyel. Én addig vettem magamnak három deci folyó bort, ami nem volt jó. Mivel nem nagyon volt közönség még tízkor, így vendégcsalogató gyanánt Ferencz két dalt adott elő (Mondd kis kócos, Hallelujah), de erre se özönlöttek befele az emberek százai. Amúgy Yellow Spots Brutal Quartett volt, ami azt jelenti, hogy nincsenek fúvósok. Igazából ilyet eddig ezzel együtt kétszer láttam és szerintem ez hülyeség. A csirkefarhát amúgy egy rendkívül lenézett része a csirkének (szerintem erről már korábban írtam), ami annyiból mondjuk örömteli, hogy ezáltal egyben a legolcsóbb is. Pedig a püspökfalatnál nincs jobb dolog az egész világon, ha főzés előtt kivágjuk a zsírmirigyét. Lehet amúgyis jó, csak mivel én amióta az eszemet tudom a mirigy mindig el lett távolítva nem tudom milyen vele, és nem merem megkockáztatni, hogy benne hagyom aztán rossz lesz. Ez pont olyan, mint a ponty keserűfoga. Szóval szerintem ha van egy zenekar, amiben vannak fúvósok és velük játszik valamit, akkor nem jó ötlet hasonló néven csinálni egy másik zenekart, ami csak a szövegekben kötődik az eredeti felálláshoz. Meg amúgyis. Új közönséget nem hiszem, hogy lehet ezzel nyerni, viszont mindenkit összezavarni azt lehet. Szaszának ez volt az első önálló fellépése, így elfogadható, hogy voltak szövegvisszamondás-beli hiányosságok. Izgalmakban persze nem volt hiány. A lányok jelenleg két számban táncolnak (Sátánkórház, Kleptomán Boogie). Az első megjelenésüket ezúttal csak négyen látták. Sajnáltam is őket rendesen. A másodikat viszont már jóval többen. Egész egyszerűen rejtély mi motiválta az embereket a bejövetelre, hacsak nem a már korábban megénekelt Arbat szindróma, azaz már a Folk Errornak kellett volna játszania. Mindenesetre úgy tűnt a közönségnek tetszett amit lát, bár táncolni nem táncolt rá senki. Ez kicsit elszomorított. A Kleptomán Boogie brutál verziójában amúgy van egy ska-reggae-dub betét. Mivel a koncert végére többen voltak, mint az elején, így Ferencz az újaknak még egyszer előadta a Hallelujah-t, melyet női sikolyok nyomtak el.

Majd jött a házigazda Folk Error. Na ez már igen! Néppanknak aposztrofálják magukat és ez azt takarja, hogy népdalokat adnak elő elektronikusan. A zenekarban van egy kiválóan éneklő lány, egy hegedűs, egy harmonikás, egy basszusgitáros, egy gitáros meg egy dobos. Legendásan jók. Az egész koncertet vigyorogva táncoltam végig és ezzel nem voltam egyedül. Madarat lehetett volna velem fogadni. Nagyon szerettem őket. Üröm az örömben, hogy a táncot mindenki egyedül tette, és én sem éreztem késztetést, hogy ezen változtassak. egyeteln olyan pár volt, ahol volt a táncban testi kontaktus, de ott meg csak a lány táncolt, úgyhogy ez nem ér. A jó pörkölt titka amúgy, hogy addig kell főzni, hogy a hús leessen a csontról. Sok minden van amúgy így... Aztán fedő le, hogy sűrűsödjék és kész.

A hazaútra vettem még egy üveg bort, de azt azzal a lendülettel haza is hoztam. 3 körül végeztünk a teremnél. Aztán alvás a Schlekinél, 8-kor kelés, ami az óraátállítás alatt 7 aztán döglődés itthon, majd kettő körül csak rászántam magam, hogy nekilátok a főzésnek, de előbb el kellett még mosogatnom. Ekkor tűnt fel, hogy nincs itthon pirospaprika. Tudtam, hogy ebből még gond lesz, de egy huszárvágással megoldottam a dolgot. Most fél 5 van. Nem vagyok éhes, mert reggel még volt ugye marahaúsleves meg még van is. Nem kizárt, hogy az fog elfogyni, mert nem égek a vágytól, hogy nokedlit szaggassak.

A Szasza hozott hangosbeszélőt, amin keresztül rockseteady-t hallgatni feledhetetlen, másokat ébreszteni vele meg megfizethetetlen. Ferenczről többen nem hitték el, hogy ő az.