2012. november 27. - Budapest, Szabad az Á...
Azt hallottam a minap, hogy a rizst meg kell pörkölni egy kicsit, hogy több vizet szívjon magába. Nem tudom mi igaz ebből. Én azért csinálom, mert így tanultam.
Két olasz és egy magyar hardcore zenekar volt a ma esti teríték. Sorrendben a Dance or Die, a Light Up és a Holy, én meg szecsuáni csirkét, vagy legalábbis valami hasonlót csináltam. Annak idején, mikor lebontották a vasfüggönyt és betört a nyugat a családom ráállt a kínai vonalra, messze megelőzve ezzel Viktorékat. Mondjuk mikor megjelentek az első kínai kifőzdék kiderült, hogy vagy mi vagy ők nem tudják, hogy kell rendesen csinálni ezt az ételt. Van még egy ilyen. A görög saláta. De erről majd később. A Dance or Die olyan kilenc - fél tíz magasságában kezdett én meg kértem a Barnától egy korsó vizet, hogy olvasóim 2 százaléka ne aggódjon. Na őket még nem láttam soha, ellenben többször hallottam a zenekarról, tekintve, hogy az Ócsi dobol benne, én meg többször rákérdeztem, hogy melyik zenekarban játszik, mert nem tudtam megjegyezni. Számomra ez a zenekar volt az este sztárja. A "Jól vagyok, jól vagyok. Arábiában hideg van." strófa azóta se ment ki a fülemből. Szeretem amikor egy hard core zenekar bemondja, hogy új szám jön. Az mindig felvillanyoz. A rizshez nagy lángon főzőlapon fel kell rakni egy kisebb lábost, bele kevés olajat, ha az kellőképp felmelegedett, akkor kislángra lehet visszamenni, bele a fél bögrényi rizst, kicsit megpörkölni (kábé kevergetve egy perc), aztán egy bögre vízzel felöntöd az egészet, letakarod a fazekat, akár el is zárhatod a lángot és vársz. Az Ócsi rendkívül precizen dobol, tetszett a játéka, néhol kimondottan kedves volt. A Viktor szerint a sound még nincs teljesen kiteljesedve. Nem értettem egyet. A második zenekar a Light Up volt. Olyan csirkemellet szoktam venni, ami nincs kicsontozva, mert a filézés az nem egy nagy művészet, a csont az meg kiváló a húsleveshez. A csirkemell fele kell, a másik nem. Ami nem az most mind megy a fagyasztóba. A csirkét meg apró csíkokra vágom, és berakom egy tálba, öntök rá egy kevés szójaszószt, összekverem. A hagymát felkockázom, a gyökeret, meg a sárgarépát csíkokra vágom, felforrósított wokba kis olajat öntök, bele a hagyma, azt ha megpirult rá a répa, letakarom a cuccot, hogy kicsit párolódjék... néha ránézek, megkeverem. A Light Up énekese külsőre abszolút hozta az olasz fazont. Ő is az a fajta énekes volt, aki előszeretettel mondja az emberek pofájába a véleményét a világról. A Viktor szerint ők voltak a legjobbak. A Dan megkérdezte, hogy hogy bírom, mert tudja rólam, hogy régen nem volt az életem a hard core. Igazából most se az, de már látom benne a szépséget. Ugyanakkor a Light Upból nem sokra emlékszem. Közrejátszhat ebben, hogy a koncertjük nagy részében a mérges Hulk és a szomorú Hulk harcának megértésével voltam elfoglalva. A Dan azt mondta, hogy ez a zenekar amúgy punkosabb volt, mint az utolsó, és valóban, mert a Holyn kis híján bealudtam. De mire ez bekövetkezett volna vége is lett a koncertnek. Amúgy ebben a zenekarban szerintem többen testvérek. Mikor megpuhult a répa, rádobom a csirkét. Ezt csak addig kell sütni, amíg a fakanállal ketté nem tudod könnyedén vágni a húst. Ez az állapot viszonylag gyorsan elérkezik. Koncert után beszélgettem az Ócsival és remélem, hogy csak félreértettem valamit, de arra jutottunk, hogy azért érezhetek úgy, hogy most jobb a hc, mint pár éve, mert mostanra beérettek a zenészek. Viszont mikor hazafele mentem jutott eszembe, hogy ennek van ám egy rendkívül káros mellékhatása is. Nevezetesen, hogy nincs utánpótlás. Ha ez nem változik kihal a színtér. A kész rizst belekeverem a wokba. Valamit kihagyhattam a kajából, mert az íze nem volt olyan mint amire emlékeztem, de lehet, hogy csak elszoktam tőle, de ennek ellenére el kell mondjam éjfélkor pálcikával enni priceless.
