2012 november 30. - Tiszakécske, Szóda klub
Ugyanazzal a kocsival mentünk, amivel a francia-holland turnét is megjártuk, csak most a János nem jött. Vittünk helyette dobot. Inkább jött volna a János.
A lefele útról nem nagyon tudok mit mondani bár lenne. Megálltunk Cegléden a Garázs presszóban, az nagyon hangulatos kis hely. Átbeszéltük a szerdát és arra jutottunk, hogy alapvetően kurvajó buli volt, és hogy igazából csak azért nem lett akkor vége az egésznek amikor kellett volna, mert a CsótányDzsó legénysége újra és újra követelte a folytatást. Tényleg nem emlékszem mi volt lefele. Beszélgettünk lokátorokról, meg hogy hány koncertet kellene adni kábéra Pesten,illetve felhívott minket a Szifon, úgyhogy meghallgattuk a rögtönzött rádiójátékát. Illetve beszéltünk a szerda estéről, melyről kiderült, hogy a Robi többek között Szikora Róbert Úgy várok valakire kezdetű örökbecsű nótáját adta elő a Wallra. Ez a Gombát nagyon meglepte, mivel másnap nem értette, hogy miért jár ez a szar a fejében. Apropó. Induláskor a Gombától szereztem egy könyvet, merthogy van egy antikváriuma. A címe az, hogy The Sam Gunn Omnibus és nagyon úgy tűnik, hogy valami űrcowboy kalandjairól szól. Epekedve várom a belekezdést, mert Frederik Pohl Jemje számomra totális vakvágányra futott. Nem elég, hogy a felét nem értem, ráadásul nem is érdekel.
9 fele érkeztünk meg Tiszakécskére abszolút zökkenőmentesen, tekintve, hogy nem használtunk GPS-t. A Szóda az egy rendkívül hangulatos hely, abszolút nem olyan koncertezésre termett, mint amivel mi készültünk, viszont a Kék Halállal érdemes lenne lemenni, tekintetettel arra, hogy alapvetően milyen zenei berendezkedése van a helynek, merthogy az egyáltalán nem fit fates, ferenczesnek meg pláne nem nevezném, de erről később. Kértünk hamburgert. A hamburgerjük az kurvajó és ez alatt azt értem, hogy tényleg kurvajó. A buci is, a hús is. A tulaj azt mondta, hogy rengeteg munkája volt benne, hogy megtalálja a legjobb húsost. Sikerült neki. Nagyon elégedetten készültem a Fit Fatre, amire egyáltalán nem volt érdeklődés. Szerintem én sem hoztam a maximumot, a Robiék viszont próbáltak egy jót. Ferencznél a Hallelujah megkapta a méltó elismerést, viszont a koncertet félbe kellett szakítani, mivel a tulaj attól félt, hogy a maradék látogatóit is elveszíti. A szerda után azért ez egy elég nagy törés, de feltételezhetőleg mindenki továbblépett a dolgon. Láthatólag Tiszakécske még nem készült fel Ferenczre, bár én állítom, hogy ha Ferencz az Akácos utat nem a koncertje végére tartogatja, akkor nem lett volna ekkora probléma. A koncert után még megittam egy sört, mert igazából ingyen fogyaszthattunk egy ideig. Az igencsak vicces, hogy ezt nem használtuk ki. A hangfalakból MC Conrad szólt, akiről én egyből a Freestylers-re asszociáltam, de aztán itthon kiderült, hogy ő abban nem volt. Mással kevertem. Mindenesetre ezt a számot a Szóda csaposának küldeném sok szeretettel.
Volt egy srác akinek az apja rendőr. Nem tudta a telefonszámát. Mondtam, hogy 107.
