2012. december 3. - Budapest, A38
Nagy nap volt a mai. Papíron is megkezdtük közös életünket Anikóval. Úgy éreztem ezt illene valamilyen módon megünnepelni. Pechemre a facebook kizárólag az Elefánt koncertjét szuggesztálta.
Nem csak Elefánt volt amúgy, hanem a címben szereplő amerikai főzenekar is. Meghallgattam pár számukat és nagyon nem tetszettek, de az eddigi tapasztalataim alapján tudtam, hogy ez az ég egy adta világon semmit sem jelent. Fél nyolc körül magamra vettem apám pulóverét és elindultam, merthogy nyolc volt kiírva kezdésnek. Természetesen a koncert nem nyolckor kezdődött. Igazából azért is jöttem Elefántra, mert az Ede még a nyáron megkérdezte, hogy nem megyek-e le rájuk, miután mi fent befejeztük a Fit Fat koncertet, de nem mentem. Azt mondtam, ez engem nem nagyon érdekel. Semmit nem tudtam akkor az Elefántról. Koncert után csak az Ede nem adott a söréből és én mondtam, hogy ezért le fogom húzni a zenekart, de ez nem lenne fair dolog, úgyhogy másért húzom le. Szóval kezdjük az elején. Pozícionálás. Mivel egyedül mentem nem nagyon vágytam a tömegben való elvegyülésre, úgyhogy be is álltam nagyjából a színpadtól két méterre. Balra tőlem volt két pár. Az egyikből a lány nagyon ismerős volt, de nem tudtam megfejteni, hogy honnan. Aztán mára bevillant, hogy feltehetőleg a Toldiban csaposkodik. A másik lánnyal könnyebb dolgom volt, mert ő, a kölyökidős Acél Réka volt, akiről a 2002-es Volt fesztiválról sugárzott Est FM műsorában megtudhattam, hogy volt már hüvelygombája. Itt tartanám fontosnak megjegyezni, hogy kamu, hogy az internet mindent megőriz, mert például az erről készült beszámolómat nem tette. Lehet, hogy ez 2001-ben volt, de ez mindegy is. A lényeg, hogy nem ma. Jöjjön a zene. Az Elefánt altersanzon zenekar első négy száma kiváló volt, a későbbiek sajnos kicsit bealtattak (nem szó szerint). Az énekes mézivásán teljesen kibuktam, azon, hogy ezt be is ismerte még inkább. A nem ivásra fogtam, hogy számot ír a kedvenc felhőjéről, amiből ráadásul esik az eső. Aztán szerencsére a végén láttam, hogy került fel a színpadra valami rövid is. Legalábbis szerettem volna ezt hinni. Hosszú ideig úgy éreztem, hogy van a zenekar, meg a közönség és nincs köztük semmi kapcsolat. Ezen a November című szám egy apró malőr miatt változtatott, de én ennek végtelenül örültem. Amúgy táncosak voltak a dalok nagyjai, viszont az a nagy büdös helyzet, hogy mivel a közönség nagyobbik hányada valamelyik tagba (általában az rendre az énekes szokott lenni) totálisan bele van zúgva, így ezekre a dalokra nem lehet azt csinálni, amit megérdemelnek. Na ez a baj a mély dalokkal. Végre ezt is sikerült megfejtenem. Bámulatos. A koncert alatt amúgy találkoztam a Szaszával, meg a Ritával mikor épp sörért mentem, de nem maradtam velük, mert ugye elől akartam lenni. A Szasza mindenesetre meglepődött, hogy mit keresek itt. Mondjuk az Ede is.
A másik fellépő a Rupa & The April Fishes. Hát mit ne mondjak a két csapat párosítása igencsak formabontó. Úgy gondolom, hogy a koncert szervezője és a koncert ajánlójának megírója két külön személy, akik ráadásul szóba se állnak egymással. Ugyanis a videok alapján a két zenekar tökéletesen passzol egymáshoz, viszont Rupa valóban olyan, mint Manu Chao csak nőben. Rendkívül erős koncertet adtak, nem lehetett nem ugrálni rá. A Szasza fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Rupa spanyolul énekel. Ennek az az oka, hogy sok spanyolajkú ember él az Államokban, szóval ez annyira mégse nagy cucc. Ráadásul szerintem ez francia. A Ritával történő táncolásom egy váratlan pillanatban igencsak kitikkasztott. Lényegesen többet kell lépcsőznöm. Akik még lent voltak: az SCHC fenegyerek Tilla Liberal Youth kapucnis pulóverben, illetve Andi, Sári és Ági. Két számot kértünk a zenekartól. Az Akácos utat és a Nika Se Perimenot. Egyiket se játszották el, viszont Szaszával megírtuk a Sweet Dreams Gangman Style mixét.
Koncert után jóval beszélgettem az énekes lánnyal pár szót. Merthogy nem nagyon ment, pedig előtte végiggondolva bámulatos szónoklatot eszeltem ki. Mindenesetre azt csak sikerült elgügyögnöm, hogy a youtube videok nem fedik a valóságot, úgyhogy töltsenek fel mostani koncertvideokat is. Meg amúgy melyik az a CD a kirakottak közül, amelyik legjobban hasonlít arra amit most csinálnak? - tettem fel a kérdést. Erre ő a kezembe nyomott egy névjegykártyát, amin ugyan pontatlanul van feltüntetve a honlapjuk címe, ahol fenn vannak a dalok, viszont el lehet ültetni, mert vannak benne vadvirág magok. A honlapon nem tudom hol vannak az olyan dalok, mint amilyenek a koncerten szólnak. Max csak halvány utánzatok vannak itt. Mindenesetre sokadszorra is levontam a tanulságot: nem szabad elsőre ítélkezni, de néha még másodszorra sem.
