2012. december 17.- Budapest, Szabad az Á...
Alighogy kilábaltam a depressziómból, újfent megutáltam a karácsonyt. De már elmúlt.
Mint azt bizonyára mindenki tudja, tegnap nagy tüntetés volt a Szalay utcában. No ezt tekintettük meg a Zsuzsival. Hát az egészségügyis nő beszéde a legrosszabb meetingeket idézte vissza a maga szárazanyag-tartalmával, de ettől eltekintve az egész esemény meglehetősen fennköltre sikeredett. Hétkor vége is lett a bulinak, mi el is váltunk a Zsuzsival. Ő haza, én meg be az Alexandrába a Nyugatinál, hogy nézzek valami könyvet, mert mégiscsak jön a karácsony. Itt láttam, ahogy a naplós nő dedikálja a könyvét. Kiválasztottam amit akartam, de úgy voltam vele, hogy ma még nem veszem meg, de azért egy fél órát biztos elszöszöltem a boltban. Aztán lépek ki az ajtón és mit látok? Hömpölygő tömeget a körúton. Hát csettintettem is egyet a nyelvem hegyivel, hogy aztán ennek a fele sem tréfa, meg felhívtam a Zsuzsit, hogy elújságoljam miről maradt le. Aztán a partvonalon elkísértem a népet a Blaha Lujza térig, ahol befordultam a böribe. Volt "We don't need no education", és "Aki dudál velünk van". Az utóbbi az iszonyatosan megindító, de tényleg. A TV-ből ez nem jön át. Miközben ettem a Merry Cheesemas-emet feltűnt, hogy átellenben ott van a Mitya valami spanjával. Közben a tüntetők elviharzottak a rádió irányába. Kérdeztem, hogy hova mennek. (Mármint a Mityáék.) Mondták, hogy a Cseppbe, mert biztos, ha vége lesz a balhénak pár helyes forradalmár leány is csak-csak betéved. Én erre mondtam, hogy az kizárt, mert például a Szimpla közelebb van a rádióhoz, de a Könyvtár az meg méginkább. Ezzel elváltunk és én mentem az Á..-ba a 7. Periféria fesztivál első napjára, de nagyon korán érkeztem, viszont lent volt a Csáp, aki beszámolt dolgokról.
Előszöris, hogy most jött az Artisjustól, mert levédetett két nagyszerű klipötletet és úgy gondolja, hogy az elsőt például a KOC-cal meg lehetne csinálni. Ő csak az ötlet miatt kéri majd a jogdíjat. Meghallgattam, de sajnos nemet kellett mondanom. A történet röviden: Van egy punk, akinek nagyon kevés a pénze. Éppen csak egy kisfröccsre alég. De az a nagy ötlete támad, hogy a saját szarából csinál kakaóscsigát és majd azt adja el. A másik klip az nem volt ennyire ordenáré. Annak az a lényege, hogy a zenekar meghirdet egy castingot egy videoklip forgatáshoz és a casting van felvéve, ezáltal a jelentkezőket se kell kifizetni. Ez viccesebb, de nem nyerte el a tetszésem. Az viszont, hogy a Csáp ezeket levédi... Ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Fogalmam sincs, hogy hogy nyomta át őket a bürokrácián. Ezenkívül megbeszéltük, hogy április 5-én játszunk az Á...-ban, illetve, hogy rendez még egy punk-operát is, amiben számít rám a kórusban. Ezután a Csáp elment, az első zenekar pedig (ha emlékeim nem csalnak, bizonyos TDC) elkezdett beállni. A koncertjük rendkívül színvonalas volt, csak én voltam nagyon fáradt. Talán ez is lehet az oka, hogy csak arra emlékszem belőlük, hogy "mindenki veri a faszát". Aztán hazajöttem.
Mára elfogyott a kocsonya, úgyhogy itt az idő, hogy röviden megemlékezzünk róla. A jó kocsonya elkészítéséhez mindössze tizenegy dolog kell: köröm, bőr, csülök, hagyma, fokhagyma, só, bors, répa, gyökér, víz és türelem. Három körmöt vettem a Lehelen, ami nem az a három volt, amit kiválasztottam, mert a mögöttem álló nő megjegyezte, hogy azokkal már ő is szemezett egy ideje, én meg voltam olyan kedves, hogy azt mondtam, nekem másik három is jó lesz. Kértem még bőrt, meg egy kicsontozott csülköt, csak hogy legyen benne valami hús is. Répailag azt hiszem kábé hármat rakhattam a lébe felkarikázva, meg két gyökeret, valamint egy nagy és két kis hagymát. Ezekre határozottan emlékszem, mivel két lábasba voltam kénytelen megcsinálni a cuccot, tekintve, hogy kicsit elszámoltam magam húsügyileg. A fokhagymát nem túloztam el. Olyan 9 gerezd lehetett, a bors só meg ízlés szerint. Azom meg jó. Olyan dél körül raktam fel főni kis lángon, néha leszedve a habját, ami elkerülhetetlenül képződik, hiába kicsi a láng. Aztán nyolc után nem sokkal kicsontoztam amit ki kellett, és mindent szétosztottam, csak a gyökér, a hagyma, meg a megtalált fokhagyma került a kukába (meg a csont persze). A répa kimondottan jó a kocsonyába, hidd el. Nem beszélek hülyeséget. Ez lett a vége:
