2012. december 28. - Budapest, Fáklya Klub
Ezeket a sorokat egy két napos karantén és masszív ágymeleg után írom az Úr 2013. esztendejének első napján. Több helyre is mehettem volna azon a bizonyos napon, de mindenhol találtam valami olyasmit, ami miatt végül nem tettem. A Csókolomot egyébként direktbe kérték is, hogy nézzem meg. Kicsit tartottam az estétől, tekintve hogy egy eléggé hájpolt zenekarról beszélünk.
A nyolcórás érkezést céloztam be, mivel ritkán játszik a Csókolom. Gondoltam, ha kések még a végén jegyem se lesz, aztán jól nézünk ki. Az oktogoni pékségben vettem egy pizzát. A tészta jó volt, sőt kimondottan jó volt, de nem szeretem, ha a szalonnába benne hagyják a porcogót. A Fáklya az egy eléggé szocreál hely a Csengery utcában, le se tagadhatná a művelődési ház mivoltját. A koncertterem színpadára az embernek eszébe sem jutna lentről felmászni, tekintve, hogy olyan magasan van. Gond nélkül bejutottam és kikértem egy sört, ami azt hiszem 500 forintba került. A csapos lány kérdezte, hogy kérek-e hozzá valami kísérőt, én meg gondoltam, hogy majd a következő söröm lesz az, amin kicsit megsértődött, de valószínűbb, hogy csak megjátszotta, ám nem engedtem a boci szemek csábításának. Mellesleg nem is voltak azok. Az első utam egyből a koncertterembe vezetett, ahonnan rögtön kizavartak, mondván, hogy még beállás van. A fentebb nevezett Csókolom állt be. Tudom. Mert volt benne női ének. Az elkövetkező két órában még nagyon sok ember jutott a sorsomra (lehet hogy csak egy óra volt az), aztán kinyitották a kapukat és láthattuk ahogy beáll a Vörösfenyő. Én gyorsan helyet foglaltam a radiátornál, hogy mégse fázzak a nagy bálteremben. Aztán a Vörösfenyő lement és feljött még egy zenekar, akik nem a Puszi volt, úgyhogy ekkor tudatosodott bennem, hogy ma este négy zenekar lép fel, nem pediglen három.
Őket úgy hívták, hogy Nylon Balett és ők voltak az első fellépők. A zenekar saját bevallása szerint 2000-ben feloszlott és most alakult újra. Egy kérdés kavargott csak a fejemben: "Miért?" És ez miért nem a feloszlásra vonatkozott, mert annak az okához szemernyi kétség sem fűzödött. Nem emlékszem sokra, de arra igen, hogy volt egy számuk ami arról szólt, hogy valaki meghalt, de nem tudom ki volt az. Többeket is megkérdeztem, hogy hátha csak én vagyok műveletlen, de senki nem tudta ki volt az. Ettől a daltól eltekintve és emellett is egy kész kínszenvedés volt az egész prodkució, de láthatólag a zenekar baráti társasága igencsak kedvelte őket, szerencsére egy visszatapshoz már nem voltak elegen.
A második zenekar a Vörösfenyő, akik szintén játszanak a Csókolommal január tieznakárhanyadikán valahol ha jól olvastam ki a beállások alatt egy szórólapról, mert erre azért bőven volt időm. Tőlük már sokkal többet vártam. Információim szerint ők egy vicces zenekar, szellemes szövegekkel. Na ez a része nem jött át, de az akusztikus feldolgozása az egysálegeres RATM-nak például nekem kimondottan tetszett, de erről is megoszlanak a vélemények, mint ahogyan a független női szerepkörről is. Egyesek szerint ugyanis az a nő, aki elvált és a gyerek után kapja a tartásdíjat kimeríti a független nő fogalmát. Szerintem meg az egy... Régen ezt is simán leírtam volna. Nem írtam ezt a tartásdíj dolgot de komolyan. Azt vágom, hogy a fizetés x részét kell jattolni az exnek a gyerek végett, de azzal miért az exnek kell elszámolni, miért nem a gyereknek? Miért számol az ex az összeggel, mint amit ő kap, holott már csak a meghatározásból adódóan sincs hozzá semmi köze, mert effektíve nem ő kapja, és ne jöjjünk most itt a hirtelen megemelkedett rezsiköltésgekkel, mert nincs ugrásszerű növekedés két fő és egy fő között. Továbbá. Ha válás után meg lehet határozni egy összeget, amit a nem eltartó fél kötelessége fizetni, akkor a házasság vagy élettársi vagy bármilyen kapcsolat alatt miért nincs lepapírozva, hogy mennyit kell költeni havonta a gyerekre? Pedig ez lenne csak a szép új világ.
És jött a Puszi, amiben az egyik tag taréjt viselt és én ezt egyáltalán nem értettem, de hamar tovább léptem rajta. Feltételezem ő lehetett a Spenót, mert az olyan pank név. Belőlük mára már semmire sem emlékszem. Szerintem ekkor találkoztam a Mangorloval valahol elől. Az biztos, hogy nagyon élveztem az egészet. Mint ahogyan a Csókolomot is. Olyan érzésem volt, mintha a számok felét ismertem volna. Ami persze egyáltalán nem fedi a valóságot, minden esetre koncert után gratuláltam az Ujj Zsuzsinak, akinek eszméletlenül jó hangja van és öröm volt nézni az egészet, de meg kellett dicsérnem a színpadi mozgást is, amit a minap olvastam a lángolón, hogy szintén fontos, de én azt sose csinálok.. Még a két zenekar között beszélgettem valakikkel a kubai banánfákról, akik közül a férfitag rámismert, mint a Kék Halál frontemberére. Megtisztelő. Aztán valamikor gratuláltam a göndör szőke hajú gyereknek az Anarchista Szakácskönyv Kizökkentés című videojáért.
Mint kiderült, ha az ember okosan csinálja, akkor fél kettőre akár haza is érhetett volna, de ez nekem csak fél négyre sikerült. Koncert után még elmentem a mekibe és kikértem valami karácsonyi specialitást, aminek ugyanolyan íze volt, mint az összes többinek, csak dárgább. Itt találkoztam Andorral, aki szobrásznak tanul. Gratuláltam neki ezért, de volt aki nem értette meg. Aztán a villamosmegállóban a segítségére siettem egy lánynak, aki azt mondta, hogy a 32-esek terénél lakik, úgyhogy hazakísértem. Ez egy félreértés volt a részemről, mert csak a 32-esek terénél kellett leszállni, egyébként a séta a Kálvária térig tartott. Szerintem ez idő alatt fázhattam meg, mert három órával később erős torokkaparásra ébredtem. Aztán még hazamentem Keresztúrra ebédelni, majd vissza a Klinikákra, ám másnap reggelre megjött a láz is, úgyhogy édesapámék eljöttek értem, hogy mégse egyedül kúráljam már magam, ha nem muszáj. Harmincadika gyakorlatilag egész nap az alvásról szólt. Televíziózás szempontjából nem tudnám felidézni, hogy mikor mi volt. A Top Secret-re határozottan emlékszem, illetve, hogy a hatos csatornán belefutottam a zseniális Dr. Tihanyi Tamás egy világvége előtti adásának az ismétlésébe. Tudom, mert arról beszélt, hogy ő nem hisz ebben és a Pataky Attila milyen hülye. Illetve volt egy betelefonáló, akinek a Tihanyi talált szellemeket a lakásában, de megkérték rá, hogy tévén keresztül ne űzzön szellemeket. Na ez a kemény. Illetve egy másik telefonáló megtudhatta, hogy a doktor úr szereti az állatokat. 31-én édesanyám belerúgott a radiátorba, másnap reggel elkezdett kaparni a torka. Kérdezte, hogy nálam mik voltak a tünetek. Mondtam, hogy nála valószínűleg gyorsabb lesz a betegség lefolyása, mert nálam a lábujjtörés után kábé három héttel jelentkezett a torokviszketés.
