Hogy mik vannak?!

2009. augusztus 16. - Budapest, Sziget, 5. nap

Az utolsó napnak megújult lelkesedéssel indultunk neki. Már csak azért is, mert ezen a napon lépett fel az újra összeállt Faith No More.

A napot az Irie Maffiával kezdtük, majd jött az Offspring, ami idén lényegesen jobban tetszett, mint a tavalyi voltos koncertjük. Láthatóan ezzel Dexter is egyetértett, mivel ezúttal sokkal jobb kedvvel állt ő is a koncerthez, persze ebben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy megszabadult a múlt évi buzi hajkoronájától, így egy jó hangulatú slágerdömpinget kaptunk a csapattól. A koncert után meglátogattuk a kocsmapultot, ahol mézes barackot akartunk venni, de az elfogyott, csak kétszer annyiért kapható ágyas volt, ami meg olyan elviselhetetlen volt, hogy Andi bele is öntötte a fröccsébe, hogy hátha az majd elnyomja, de mégse vész kárba a szesz. Nos nem nyomta el, hanem még azt is alaposan elrontotta, úgyhogy az új koktél hamarjában a kezemben  landolt. Egy dolog viszont tény. Ettől az anyagtól nagyon gyorsan be lehet állni. Még körülbelül a pohár félig tele volt, mikor én beindultam a FNM-ra, ahol hamar a második sorban találtam magam, ott elosztogattam a megmaradt piám és már verekedtem is ki magam, hogy megyek PASO-ra. Hát így maradtam le a világhírű Faith No More-ról, amit azóta is bánok, mivel a Grand Theft Auto San Andreas egyik rádióadóján napjában háromszor is meghallgathatom őket.

Kiegészítés az előző naphoz:
Egyrészt láttuk a Ludditákat, amin meglehetősen kevesen voltak, másrészt ettünk csilis babot, ami az egyik legolcsóbb kajalehetőség volt a Szigeten, bár főzelékeket is árultak, ami talán még ennél is jobban megérte volna, csak nem találtunk éppen akkor ínyünkre valót, mikor arra jártunk. Mindenesetre a bab úgy ráült a gyomrunkra, hogy örültünk, hogy gond nélkül hazaértünk.

Szóval utolsó nap.

A PASO után nem sokkal én ki is dőltem, reggel meg otthagytam a sátram ahol volt, mert olyan szinten leamortizálódott már, hogy úgy éreztem fölösleges vesződnöm vele. Két nappal a fesztivál után belázasodtam, úgyhogy a doki kiírt egy hétre miközben meglengette, hogy lehet H1N1-em van, de valószínűleg csak a szokásos Sziget baj tört rám, de a betegségem ahhoz pont elég volt, hogy elmenjen a kedvem, meg az erőm az írástól. Hát ezért ez a kései lezárás.
 
Összeségében az idei Sziget lényegesen jobban tetszett, mint a tavalyi, és még azt is sikerült megfejtenem, hogy azért volt ez a nagy Hungarikum faluzás, mert a lakodalmas menet tökéletesen helyettesíteni tudta a távol maradt krisnásokat. Azt viszont sajnálom, hogy nem volt se Flash, se Tudósok. Ennek a fényében kimondottan viccesnek hat az Új Péter által megfogalmazott Sziget Köszöntő.