2012 október 5. - Strasbourg
Mióta a Gomba drasztikusan lefogyott két új taggal kellett bővíteni a Fit Fat-et, csak hogy meglegyen az össztömeg.
Így indultunk öten személygépkocsival az első napi 1000 kilóméteres etapnak. Mivel Gomba lába nem jó, így bérelt helye van az anyósülésen, a Robi nem vezet, csak én, a Jani meg a Schleki. Plusz megutaztattuk a Fit Fat meglepetésvendégét: Ferenczet. Azt hiszem Ausztriában vettem át én a volánt.. vagy nem, de ez részletkérdés, mivel az osztrák-német határig nem nagyon történt semmi. Ott is csak annyi volt a gubanc, hogy a GPS lezavart minket az autópályáról, mondván hogy úgy gyorsabb lesz. Csak azzal nem volt tisztában a rendszer, hogy amerre minket vezetni akar az jelenleg nincs. Így jutottunk el Endébe. Mikor kiderült, hogy amúgy München felé megyünk kicsit fogtam a fejem, hogy miért így, de hamar továbbléptünk (ekkor már Schleki vezetett, nem mintha számítana). A Strasbourg melletti hegyekig attól eltekintve, hogy rezignáltan vettem tudomásul az autópálya újbóli elhagyását nem nagyon történt semmi (itt meg már a Jani vezetett, de mindegy is). Már ekkor kétórás késésben voltunk legalább. A hegyekből való leereszkedés koromsötétben füstölő kuplunggal nem egy leányálom, de túléltük.
Az első állomás: Jimmy Pubja.
A hely fölül tele van jó értelemben vett skinheadekkel, a pince (és egyben koncertterem) picike,enyhén omladozó, és éppen ezért rendkívül hangulatos. Simonnal, a szervezővel pillanatok alatt lekezezünk, a kezdési időpontja 10 órára datálódik. Enni csak a koncert után fogunk kapni, ezt nagyon nem értettem, mert az előttünk fellépő fiú, a két tagúra bővült Dirty Deep mondta nekem, hogy van nyúlpörkölt (erről később kiderült, hogy csirke... vagy nyugaton még a nyúl is nagyobb.. Mondjuk mondta a Robi hogy evett már ő 3 kilós nyulat és az tényleg nagy, de ez csirke volt és egyébként se szaladjunk ennyire előre.). Szóval 10-kor kezdett a Dirty Deep és kiváló volt (mint minden az este folyamán). A DD egy eredetileg egytagú zenekar, melyben az énekes dobol, meg gitározik és énekel vagy szájharmonikázik egyszerre. Persze van olyan rész is, ahol csak gitár van meg dob, de olyan nincs ahol egyszerre lenne ének és szájharmonika. Ma azonban a gyerek szerzett maga mellé egy dobost és... és eszméletlenek voltak. A hely a vártnak megfelelően szinültig telt emberekkel, mindenki fantasztikusan érezte magát ésatöbbi ésatöbbi. Schleki szerzett egy CD-t a gyerektől. Kell az a dobos. Miután a Dirty Deep végzett mindenki felment italért, úgyhogy Ferencz nyugodtan beállhatott. Ehhez a Most múlik pontosant adta elő, mivel azt a helyiek úgysem ismerik és a slágert amúgyis a végére akarta hagyni. Őshangjára természetesen az emberek a szám felénél már tódulni kezdtek lefele és a Hallelujahra már mindenki összeölelkezve táncolt. Utána jött a Fit Fat. Én a zenekarban a vetítő ember szerepét vagyok hivatott betölteni, ha a körülmények engedik. Ezúttal nem engedték, tekintve, hogy a Schleki elfelejtette berakni a projektort. Úgyhogy maradt a főzés, ami kimerült a zsíroskenyér készítésben, mivel nem hoztunk villanyrezsót (helytakarékosság (szerintem a vetítő is direkt maradt otthon)). A zene. Hát arról nem lehet újat mondani, hisz a Fit Fat közismerten Magyarország legnagyobb surf zenekara, úgyhogy erről ne is beszéljünk. Na de a zsíroskenyér! Az már igen! Megmutattuk ennek a csigazabáló népnek, hogy igenis a világhírű francia konyha sehol nincs a magyarhoz képest, arról nem is szólva, hogy nem Budapest a Kelet Párizsa, hanem Párisz a Nyugat Budapestje. Azt kell mondjam kurvára szerettek minket, ami mondjuk érthető, mert magamat is meglepő módon bámulatos alapossággal konferáltam a számok között. Gomba meg is jegyezte, hogy Heerlenben fogjak vissza. Ehhez persze hozzájárult, hogy a csúszás miatt és mert éjfélkor abba kellett hagyni a muzsikálást erősen csökkenteni kellett a setlistát. Koncert után jött a csirke, jött a tészta, meg valami isteni torta, ami Bernoa keze munkáját dicséri, azzal az apró pikantériával, hogy benne hagyta a magokat a tésztán lévő gyümölcsbe.. Persze lehet ez valami helyi specialitás, minden esetre én egyből hangot adtam neki, hogy felénk ez nem így megy. A receptet persze elkértem, mert tényleg kiváló, és a koncert után még a szállásunkra, Bernoahoz is magammal vittem (mármint a torta maradékát). De előtte még ittunk a helyen tabascos vodkát (mer nincs konyak.. jó. van csak drága, de ez egy áthallás.. érted.), meg beszélgettem egy lánnyal, hogy miért van itt ennyi skinhead mert nálunk ez már kifutott, de nem jutottam el a megfejtésig. Illetve de. Csak a zene ami számít nagyjából. Szóval Bernoa. A lakása telepakolva poszterekkel.. Nagyrészt psychobilly vonalon mozog, meg hot road újságok, wurlitzer. Csodálatos. Mint kiderült ő szintén koncertszervező, ráadásul náluk a koncertszervezők összefognak és közösen intézik ezeket a dolgokat, és erről egy nagyon tüchtig kiadványuk is van, ami az elmúlt húsz évet ölelte fel.. Ha jólemlékszem, de lehet csak 10-et, de ez már a másnap reggel története.
