2007. április 28. - Budapest, Almássy téri Szabadidő Központ
2007. április 28. - Budapest, Trafó
Valamiért azt a címet akartam adni, hogy vallomások, de már nem emlékszem miért. Az Almássy téren egy úgynevezett Afro Aid fesztivál került megrendezésre és a nyitózenekarnak a Maszív lett kijelölve. Odafele vezető utamon láttam egy elhagyott leopárdmintás tangát egy padon. Kalandos lehetett az előző este.
A beállás utáni pontos kezdés 18.30-kor következett be, ebben a baráti időpontban egy körülbelül 30 főt számláló közönség ellőtt adtak egy igen rövid koncertet, ami persze a nézőket nem zavarta. Rendkívül jól szórakoztak. Az egyszerű halandót a zenészektől egy karszalag különböztette meg. Én pecsétet kaptam, holott azt utálom. Természetesen a megkülönböztetés nem ok nélküli, hisz a backstage-ben szendvicseket szolgáltak fel. Ha én itt fellépek az lesz a hely veszte. Járt ingyen sörjegy meg borjegy is a tagoknak, de az természetesn már limitált. Az előtérben lehetett venni mindenféle afrikai cumót, de ezt én meg se néztem, mert egyáltalán nem zseníroznak ezek a dolgok. Viszont a Szaszát fekete énekesként aposztrofálták és a Masszív után egy Nyugat-afrikai zenét játszó kisdobos csapat foglalta el a színpad előtti térrészt, valamint volt tánctanítás jellegű izé is lányokkal. Mindenki fehér volt. de legalább daloltak a dobok. A fiatalemberek bejövetele előtt felkérték a közönséget, hogy hagyjanak olyan 5-6 méter szabad területet a színpad előtt. Na nem mintha ez a távolság nem lett volna meg már amúgyis. A lányok tánca nagyon érdekes volt. Ahogy figyeltem úgy tűnt, mintha lett volna egy vagy két tag, aki kitalálta, hogy most a kezünket lóbáljuk, most belépünk, most kilépünk, most csipőt rázunk, most nem tudom, úgyhogy legyen talán megint karlóbálás, a többi meg követte. Igazából nem jött át, hogy mi köze volt a két dolognak egymáshoz, a törzsi tánc üzenete meg aztán végképp nem jött át. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy hogyan lehet ilyesmire embereket rávenni. Az Almássyra csak és kizárólag a Balkán Fanatic miatt jöttem, akikről abszolút nincs mit írnom, mivel föl alá ingáztam a terem és a bárrész között, mert annyira mégsem volt kedvem bent lenni, tudván, hogy úgyis mindjárt indulunk tovább a Masszívval.
A Blahán volt egy laza mekikitérő, majd olyan 10 óra magasságába (gondolom) megérkeztünk a Trafóba, ahol nem tudom mikor, de a Nice Time kezdett. Azt mondták, hogy ebben a zenekarban 3 énekes csaj is van, ami engem felettébb meglepett, hisz márláttam hallottam őket pár hete a Gödörben a Kingston Cruisers lemezbemutató koncertjén, ami teljesen tele volt. Namost kiderült, hogy azért nem tűnt fel a Kinga mellett szerephez jutó másik két lány, mert egyrészt ugyanolyan a hangjuk másrészt meg mert egyértelműen lejön, hogy a Kinga a magyar Gerry Barlow. Egyébként a Toma állandóan azzal cseszeget, hogy a képekből vegyem le a régieket, merthogy már nem is azok a tagok vannak a zenekarban, erre
Másodikként a már az imént említett Masszív következett lényegesen felszabadultabb produkciót adva, mint pár órával korábban. A hang az néha sajnálatos módon elment, a közönség meg még nem áll készen a sing alongra, viszont előttük még találtam lent egy HP Lovecraft összes művei első kötetet, amiből fölolvastam az Ulthar macskái című kétoldalas remeket, ami annak idején nagyon tetszett. Arról szól, hogy van valami öreg házaspár, akiknek az a hobbijuk, hogy különös kegyetlenséggel macskákat öldösnek halomra. Aztán egy napon jön egy karaván a faluba. Velük is van egy cica, ami eltűnik. A következő este az összes macska felszívódik a faluban, de reggelre előkerülnek, és nagyon elégedetten dorombolnak. Viszont feltűnik a népnek, hogy az öregeknél esténként már sosincs világos a házban, úgyhogy feltörik az ajtót és megtalálják benn az öregek maradványát. Már amit a macskák azon a bizonyos este után hagytak belőlük. A történet a mai világban kifejezetten aktuális. Szerintem egy állati jó filmet lehetne csinálni az öregek mesterkedéséből, amit aztán a sajátos képi világa miatt jól megjutalmaznának a filmszemlén, majd a tömeg nyomására visszalépnének. Dehát a Tímárék már csak ilyen álszent majmok. Az utolsó zenekar meg az Another Day volt. Rajtuk már elég jól voltam. Úgyhogy le is ültem. A három óra magasságában végrehajtott hazautam során semmi izgalmas nem történt.
2007. április 28. - Budapest, Trafó
Valamiért azt a címet akartam adni, hogy vallomások, de már nem emlékszem miért. Az Almássy téren egy úgynevezett Afro Aid fesztivál került megrendezésre és a nyitózenekarnak a Maszív lett kijelölve. Odafele vezető utamon láttam egy elhagyott leopárdmintás tangát egy padon. Kalandos lehetett az előző este.
A beállás utáni pontos kezdés 18.30-kor következett be, ebben a baráti időpontban egy körülbelül 30 főt számláló közönség ellőtt adtak egy igen rövid koncertet, ami persze a nézőket nem zavarta. Rendkívül jól szórakoztak. Az egyszerű halandót a zenészektől egy karszalag különböztette meg. Én pecsétet kaptam, holott azt utálom. Természetesen a megkülönböztetés nem ok nélküli, hisz a backstage-ben szendvicseket szolgáltak fel. Ha én itt fellépek az lesz a hely veszte. Járt ingyen sörjegy meg borjegy is a tagoknak, de az természetesn már limitált. Az előtérben lehetett venni mindenféle afrikai cumót, de ezt én meg se néztem, mert egyáltalán nem zseníroznak ezek a dolgok. Viszont a Szaszát fekete énekesként aposztrofálták és a Masszív után egy Nyugat-afrikai zenét játszó kisdobos csapat foglalta el a színpad előtti térrészt, valamint volt tánctanítás jellegű izé is lányokkal. Mindenki fehér volt. de legalább daloltak a dobok. A fiatalemberek bejövetele előtt felkérték a közönséget, hogy hagyjanak olyan 5-6 méter szabad területet a színpad előtt. Na nem mintha ez a távolság nem lett volna meg már amúgyis. A lányok tánca nagyon érdekes volt. Ahogy figyeltem úgy tűnt, mintha lett volna egy vagy két tag, aki kitalálta, hogy most a kezünket lóbáljuk, most belépünk, most kilépünk, most csipőt rázunk, most nem tudom, úgyhogy legyen talán megint karlóbálás, a többi meg követte. Igazából nem jött át, hogy mi köze volt a két dolognak egymáshoz, a törzsi tánc üzenete meg aztán végképp nem jött át. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy hogyan lehet ilyesmire embereket rávenni. Az Almássyra csak és kizárólag a Balkán Fanatic miatt jöttem, akikről abszolút nincs mit írnom, mivel föl alá ingáztam a terem és a bárrész között, mert annyira mégsem volt kedvem bent lenni, tudván, hogy úgyis mindjárt indulunk tovább a Masszívval.
A Blahán volt egy laza mekikitérő, majd olyan 10 óra magasságába (gondolom) megérkeztünk a Trafóba, ahol nem tudom mikor, de a Nice Time kezdett. Azt mondták, hogy ebben a zenekarban 3 énekes csaj is van, ami engem felettébb meglepett, hisz már
Másodikként a már az imént említett Masszív következett lényegesen felszabadultabb produkciót adva, mint pár órával korábban. A hang az néha sajnálatos módon elment, a közönség meg még nem áll készen a sing alongra, viszont előttük még találtam lent egy HP Lovecraft összes művei első kötetet, amiből fölolvastam az Ulthar macskái című kétoldalas remeket, ami annak idején nagyon tetszett. Arról szól, hogy van valami öreg házaspár, akiknek az a hobbijuk, hogy különös kegyetlenséggel macskákat öldösnek halomra. Aztán egy napon jön egy karaván a faluba. Velük is van egy cica, ami eltűnik. A következő este az összes macska felszívódik a faluban, de reggelre előkerülnek, és nagyon elégedetten dorombolnak. Viszont feltűnik a népnek, hogy az öregeknél esténként már sosincs világos a házban, úgyhogy feltörik az ajtót és megtalálják benn az öregek maradványát. Már amit a macskák azon a bizonyos este után hagytak belőlük. A történet a mai világban kifejezetten aktuális. Szerintem egy állati jó filmet lehetne csinálni az öregek mesterkedéséből, amit aztán a sajátos képi világa miatt jól megjutalmaznának a filmszemlén, majd a tömeg nyomására visszalépnének. Dehát a Tímárék már csak ilyen álszent majmok. Az utolsó zenekar meg az Another Day volt. Rajtuk már elég jól voltam. Úgyhogy le is ültem. A három óra magasságában végrehajtott hazautam során semmi izgalmas nem történt.
