2007. április 29. - Budapest, Kék Yuk
Tudomám miért akartam az előző posztnak Vallomások címet adni, de nem mondom meg. Az előző napi fő elfoglaltságom mindamellet, hogy a Masszívot bámultam elővételes jegyeket árultam az I. Dead Cats Nightra a Kék Yukba. Konkrétan kilencet. És akkor most jöjjék a Kék Yuk, amit egyébként Blue Hellnek hívnak, de én dafke nem fogom az új nevét használni, mert az hülyeség.
Amit annak idején a Gödörben hiányoltam, azaz, hogy a Mysteri Gangen nem voltak belőtt sérós alakok, az most itt teljesen rendben volt. Feltételezhetően anyagilag is megtérült a rendezvény, mivel meglepő módon teljesen tele volt a hely, ami azonban nélkülöz mindenfajta punk atitűdöt, meg egyébként is lehet, hogy nagyobb a színpad, mint a Vörösben, viszont alacsonyabban van, ráadásul nincs előtte korlát, aminek neki lehetne támaszkodni példának okáért. Érkezésemkor megkaptam a magam kis pecsétjét, annak ellenére, hogy utálom, majd 8 óra 30-kor megkezdte működését a korábban már megírt Voodoo Allen. Megismerkedésünkkor a címül választott dal zenéjének kiheztartozása volt az egyik legsarkalatosabb kérdés, úgyhogy most föl is vettem a telefonommal a refrént, hogy majd jól kielemzem, de azon kívül, hogy baromi ismerős nem jutottam előbbre az ügyben.
A második szám a Yellow Spots volt. Meglepő módon a számoknak majdnem a felét nem ismertem. Mint megtudtam Frank távozott a csapatból, viszont Ferenc, a színpadi mindenes ismét visszatért, hogy megfelelően koordinálhassa Alfréd munkáját. Aberrált ezúttal levedlette a már jól megszokott és bejáratott elegáncs öltönyét és egy úgynevezett szerelő kezeslábast húzott magára, amitől úgy nézett, ki mint egy óriási spermium. A koncertjük amúgy feledhetetlen volt, több fénykép is készült róluk, valamint egy kamerázó alakot is láttam. Az emberek többnyire csak álltak, dehát ez nem is lehetett másképp, mivel a tömött sorok nem tették lehetővé, hogy bárki csak úgy vigadjon. Ez a Komety alatt tűnt fel igazából, mikoris meg akartam táncoltatni a Lilit, de az udvarias taposásaim nem termeltek ki annyi helyet, mint a Washington Dead Cats alatti mosh, aminek a nyomát még mindig érzem, bár nem látszik semmi. A Spotsnál egyetlen gikszer volt, mégpedig a visszataps után. Napocska nagybőgője az istennek sem akart megszólalni, végül az erősítőt a WDC énekese csinálta meg.
A Silver Shine majdnem egészéről lemaradtam, mivel Violettával úgynevezett zenekari megbeszélést bonyolítottam le és minekután bent hangos volt a zene, így elhagytuk a koncerttermet. Persze azért ide is kijutott néhány hangfoszlány, ami egyáltalán nem volt rossz. Egyszer láttam csak az SS-ből valamit és akkor meg is lepődtem, hogy ez a zenekar csak kéttagú. Aztán kiderült persze, hogy a bőgős csak éppen feküdt. Az már múltkorába is tetszett, hogy a dobos állva dobol egyfajta brutalitást kölcsönözve a produkciónak, ráadásul most még az előtérbe is volt helyezve.
A Kometyről én azt hittem, hogy már láttam őket. Namost vagy nem így néztek ki akkor vagy nem is ők voltak. Nagyon nem maradt róluk semmi emlékem, akárcsak a WDC-ről, akiken viszont jó nagy tánc volt. A Kék Yukat nem szeretem. Nem lehet a színpadnak dőlni, úgyhogy leültem valami fotelba. Beszélgettem is, aztán alvás, majd ébresztés, "Hazaviszünk taxival." "Jó."
Apró adalék. Április 30-án Béla és György napot tartottunk családommal a szüleimnél. Ezen az estén az RTL Klub műsorra tűzte a Harry Potter és a Bölcsek Köve című nagysikerű mozifilmet. A hozzánk látogató rokonok megkérdezték, hogy láttuk-e már, mire egyöntetűen azt feleltük, hogy elaludtunk rajta (Corvin mozi, olyan este hat körül). Amúgy a Rian közlegény megmentéséből (Szintén Corvin, de ez már olyan 10 fele lehetett, bár ez a múlt században történt, szóval érthető, ha ezirányú emlékeim kissé homályosak) is csak annyira emlékszem, hogy megérkeznek a csónakokkal Normandia partjaihoz, meg a végefőcímre, és hogy "Menjünk.", szal simán írhatnék mozikritikát is.
Éljen Május elseje! Ajánlom erre a napra melegen a Tabánt, hisz a Török Ádám és a Minin kívül csupa jó dolog lesz. Az egész kezdődik négykor a Deák Bill Blues Banddel, majd jön a kihagyható TÁ, ezután Hobo, Beatrice, végül meg nyolctól Korál. Holnap meg munkanap, hogy a fene vinné el.
Tudomám miért akartam az előző posztnak Vallomások címet adni, de nem mondom meg. Az előző napi fő elfoglaltságom mindamellet, hogy a Masszívot bámultam elővételes jegyeket árultam az I. Dead Cats Nightra a Kék Yukba. Konkrétan kilencet. És akkor most jöjjék a Kék Yuk, amit egyébként Blue Hellnek hívnak, de én dafke nem fogom az új nevét használni, mert az hülyeség.
Amit annak idején a Gödörben hiányoltam, azaz, hogy a Mysteri Gangen nem voltak belőtt sérós alakok, az most itt teljesen rendben volt. Feltételezhetően anyagilag is megtérült a rendezvény, mivel meglepő módon teljesen tele volt a hely, ami azonban nélkülöz mindenfajta punk atitűdöt, meg egyébként is lehet, hogy nagyobb a színpad, mint a Vörösben, viszont alacsonyabban van, ráadásul nincs előtte korlát, aminek neki lehetne támaszkodni példának okáért. Érkezésemkor megkaptam a magam kis pecsétjét, annak ellenére, hogy utálom, majd 8 óra 30-kor megkezdte működését a korábban már megírt Voodoo Allen. Megismerkedésünkkor a címül választott dal zenéjének kiheztartozása volt az egyik legsarkalatosabb kérdés, úgyhogy most föl is vettem a telefonommal a refrént, hogy majd jól kielemzem, de azon kívül, hogy baromi ismerős nem jutottam előbbre az ügyben.
A második szám a Yellow Spots volt. Meglepő módon a számoknak majdnem a felét nem ismertem. Mint megtudtam Frank távozott a csapatból, viszont Ferenc, a színpadi mindenes ismét visszatért, hogy megfelelően koordinálhassa Alfréd munkáját. Aberrált ezúttal levedlette a már jól megszokott és bejáratott elegáncs öltönyét és egy úgynevezett szerelő kezeslábast húzott magára, amitől úgy nézett, ki mint egy óriási spermium. A koncertjük amúgy feledhetetlen volt, több fénykép is készült róluk, valamint egy kamerázó alakot is láttam. Az emberek többnyire csak álltak, dehát ez nem is lehetett másképp, mivel a tömött sorok nem tették lehetővé, hogy bárki csak úgy vigadjon. Ez a Komety alatt tűnt fel igazából, mikoris meg akartam táncoltatni a Lilit, de az udvarias taposásaim nem termeltek ki annyi helyet, mint a Washington Dead Cats alatti mosh, aminek a nyomát még mindig érzem, bár nem látszik semmi. A Spotsnál egyetlen gikszer volt, mégpedig a visszataps után. Napocska nagybőgője az istennek sem akart megszólalni, végül az erősítőt a WDC énekese csinálta meg.
A Silver Shine majdnem egészéről lemaradtam, mivel Violettával úgynevezett zenekari megbeszélést bonyolítottam le és minekután bent hangos volt a zene, így elhagytuk a koncerttermet. Persze azért ide is kijutott néhány hangfoszlány, ami egyáltalán nem volt rossz. Egyszer láttam csak az SS-ből valamit és akkor meg is lepődtem, hogy ez a zenekar csak kéttagú. Aztán kiderült persze, hogy a bőgős csak éppen feküdt. Az már múltkorába is tetszett, hogy a dobos állva dobol egyfajta brutalitást kölcsönözve a produkciónak, ráadásul most még az előtérbe is volt helyezve.
A Kometyről én azt hittem, hogy már láttam őket. Namost vagy nem így néztek ki akkor vagy nem is ők voltak. Nagyon nem maradt róluk semmi emlékem, akárcsak a WDC-ről, akiken viszont jó nagy tánc volt. A Kék Yukat nem szeretem. Nem lehet a színpadnak dőlni, úgyhogy leültem valami fotelba. Beszélgettem is, aztán alvás, majd ébresztés, "Hazaviszünk taxival." "Jó."
Apró adalék. Április 30-án Béla és György napot tartottunk családommal a szüleimnél. Ezen az estén az RTL Klub műsorra tűzte a Harry Potter és a Bölcsek Köve című nagysikerű mozifilmet. A hozzánk látogató rokonok megkérdezték, hogy láttuk-e már, mire egyöntetűen azt feleltük, hogy elaludtunk rajta (Corvin mozi, olyan este hat körül). Amúgy a Rian közlegény megmentéséből (Szintén Corvin, de ez már olyan 10 fele lehetett, bár ez a múlt században történt, szóval érthető, ha ezirányú emlékeim kissé homályosak) is csak annyira emlékszem, hogy megérkeznek a csónakokkal Normandia partjaihoz, meg a végefőcímre, és hogy "Menjünk.", szal simán írhatnék mozikritikát is.
Éljen Május elseje! Ajánlom erre a napra melegen a Tabánt, hisz a Török Ádám és a Minin kívül csupa jó dolog lesz. Az egész kezdődik négykor a Deák Bill Blues Banddel, majd jön a kihagyható TÁ, ezután Hobo, Beatrice, végül meg nyolctól Korál. Holnap meg munkanap, hogy a fene vinné el.
