Az elején rögtön egy Zsoldoskatona idézettel kezdenék. Aminek a TV2-őn júlus 3-án 21:20-kor lesz a premiere, de valami bitang szar a trailere, mert egy semmitmondó zene szól alatta, holott... Szóval: "Allah, szolgád esdekel: ezt az embert tüntesd el! És mert Allah nem hall nagyot, a kérés meghallgattatott." És hogy hogy jön ez ide? Hát kérlek alásan eltűntek az ellenőrök az Árpád hídtól.
Fél három magasságába értem a Szentlélek térre, merthogy ekkorra beszéltem meg a találkozást Györggyel és Violettával, de lett helyette Violetta, Viki, Optika, Toma meeting. Ezzel a robosztus tömeggel zarándokoltam ki ismételten a fesztiválra, hogy ráébresszek pár embert majdan, hogy az öncsonkítás igenis hasznos dolog. De olyan erős sokkhatás érte a népet, hogy nem jöttek rá, hogy ez a tökéletes ellenszer, de erről majd később. Rögtön érkeztünkkor átvettük a karszalagokat, a stagepass-t (Ami alapján nem is mehetnénk fel a színpadra, hiszen Zánkára szól, muhaha.), és a sör- illetve kajajegyeket. Utóbbiból mindenkinek egy járt, de sörileg aztán tényleg alaposan el lettünk eresztve. Momentán még mindig van nálam vagy hat darab, amit enyhe lelkiismertfurdalással hordok a szívem fölött, mivel jó vezetőhöz méltetlan módon benyeltem az egészet és persze egy ideig osztogattam, de aztán úgy elkeveredtem, hogy nem is találtam már senkit és nem tudom, hogy ott volt-e egyáltalán teszemazt a Violetta.
Na a papírok beszerzése után ki is kértünk egy kör sört. Kivéve az Erdőt, mert ő Schlossgoldozott, amire a sörjegy nem érvényes, tehát nem sör. Mint ahogy a fácán sem az. Ehhe. Én hoztam a szokásos koncert előtti vérnyomásleesős állapotomat. Remélem egyszer ez el fog múlni, mert nincs idegtépőbb dolog a koncert előtti várakozásnál. A Dani olyan 5 óra 10 körül futott be. Ekkor már javában játszott a Fekete Teve, akik az Erdő szerint jók. Namost róla azt kell tudni, hogy ki nem állhatja a ska-t és ezzel mindent elmondtam a Fekete Tevéről, úgyhogy beszéljünk inkább rólunk.
A KOC korábban vette birtokba a színpadot, mint 17:40. De mivel a koncert előtt már kihúztunk pár számot, mondván, hogy csak 20 percre lesz időnk, így a zenekar őrületes pöcsölésbe fogott, amit én megpróbáltam gyenge poénokkal szórakoztatóvá tenni, de az első tréfa után bevallottam, hogy ez nekem így baromira égő, úgyhogy inkább nézzük meg hogy szól a trombita. Na amikor már végre úgy tűnt, hogy minden tökéletes, belecsaptunk a Gáspárba. Ennek alaposan összekevertem a felkomfját, mert a Skaland helyett azt hittem, hogy a Reggae Campen vagyunk. Hát előfordul az ilyen na. Zavarban voltam, mert indokolatlanul sokan voltak benn és a második szám után is csak hatan mentek ki, holott nem volt ám ez egy ilyen kötelező dolog. A Gáspár után Bryan Adamset megszégyenítő módon énekeltem el a Robin Hood betétdalát, köszönetet mondva, hogy inkább minket választott a díszes publikum, nem pedig az ingyenes Kapcsolat koncertet a Hősök terén, majd robbantottunk a Próbababával, amit annak rendje és módja szerint elrontottam. Konkrétan kihagytam egy versszakot, de profi zenészeim ezt ügyesen lekezelték, így a közönség semmit nem vett észre, úgyhogy tapsoltak. Közönségileg amúgy két típus volt. Az egyik az tudta, hogy mire számíthat, úgyhogy elfoglalta a legjobb helyeket és ülve nézett, mint a moziban. A másik, jelentősebb tömeg viszont a kijáratnál tobzódott, folyamatosan készülve rá, hogy bármikor kiszökjenek, de annyira letaglóztuk őket, hogy esélyük se volt rá. Mint utóbb megtudtam két sikerszámunk volt ezúttal. A Szerelmes Dal, valamint a Himnusz. Az előbbi amúgy a youtube-on is nagyon népszerű, mert az egyszeri netező beírja a keresőbe, hogy szerelmes, aztán egy olyat kap az arcába, amit nem tenne az ablakba. A Dallasról meglepő módon senki nem tett említést, hogy dejó is volt. Viszont. Koncert után eladtam 6 kitűzőt ezáltal a KOC merchstand elérte a 100 forintos álomhatárt, de az előző napi két lánynak nyomát se láttam. Úgy érzem amúgy, hogy kellett ez a zene már ide. Adott egy kis pezsgést. Nomeg a Zagasticra így kétszer annyian voltak kíváncsiak, mint amúgy, hogy kiheverjék az általunk okozott traumát. A húsz perccel egyébként csak annyi volt a baj, hogy az átlag polgár a 21. percre tudja feldolgozni a történteket, úgyhogy nem is vártam el, hogy a nép maximálisan jól érezze magát. Nekem elég volt, ha utána odamennek a Lipihez és megmondják neki, hogy ez volt a hét legjobb koncertje és jövőre is feltétlen legyen, csak később. (Mert úgy tűnik, hogy erre az időintervallumra csak nekem sikerült becsiccsentenem.) Ja! És a koncert után megtörtént a csoda. Volt közös fotózkodás velem, meg kértek autogramot meg ilyenek. Komolyan meg vagyok lepve meg illetődve, szóval fasza nagyon ez az egész ami itt folyik. Köszönöm zenésztársaimnak és a dobosunknak, hogy így együtt, meg minden. Node elég legyen a szentimentalizmusból.
Az elvárásoknak megfelelően a Zagasticból semmit nem láttam és a Kettő Kettőből is csak egy számot, mert annyira jók voltak, hogy már azt hittem, hogy ők a csehek. A PASO-ból se láttam ám sokat, viszont a Prague Ska Conspiracy énekesnőjének majdnem láttam a nuniját, úgyhogy simán ráhúzhatom az estére az élménygazdag jelzőt. Egyébkét a németek nekem jobban tetszettek, mint ők, persze teljesen más a két stílus. Azért a cseheknél is akadtak finomságok.
A koncertek után volt egy kis dizsi, lényegesen kevesebb emberrel, mint tegnap, viszont a selector úgy ugrált, mint egy bakkecske, szóval miatta megérte lenézni. Amúgy itt lediscosoztak és ez fájt. Aszondták úgy nézek ki, mint aki a Bankból szabadult. Meg hogy hova tűnt az a zöld pólós, kockás inges srác, akit megismertünk? Hiábano. Nem lehet ám mindenkinek a kedvében járni egyszerre.
Offline többen megkérdezték, hogy ki az a Legoman. Ez teljesen jogos.
A koncerten már megint elfelejtettem bemondani a honlapcímet, szal remélhetőleg olvassák ezt páran, akik eddig azt se tudták, hogy kik is vagyunk, így az alábbi három sor nekik szól:
http://cracatau.hu
http://www.myspace.com/kidsofcracatau
http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9979576
