2007. augusztus 9. - Budapest, Hajógyári sziget
A második nap sokkalta szervezetlenebbül alakult, mint az első. Feltehetőleg az ok, hogy a Jutka teljes mértékben kimaradt, mivel két órával koncertkezdés előtt már bent kellett lenni, ami annyit tesz, hogy kettőkor már az Insomniánál vagyok.
4 óra kimerítő alvás után 7-kor ébredtem, hazaraktam magam, tisztálkodtam, ettem, összefoglaltam az előző napot és már indultam is vissza. Ami kimaradt az első napból, holott végtelenül fontos: úgy tűnik lesz a zenekarnak ingyen próbaterme. Szóval kettőkor érkeztem meg, hét ágra sütött a nap, a Nice Time játszott és én az árnyékba húzódtam, mert hét ágra sütött a nap, mint már mondottam volt, de ez az ücsörgő közönséget csöppetsem foglalkoztatta. Ja kérem.. Volt rajtuk sapka. Nem voltam valami jól. Feltehetőleg megint a szokásos koncert előtti stressz miatt. A Nice Time után (melyben újra három énekeslány volt) bizonyos Impress következett és az ég a vége fele kezdett beborulni. Mondtam is magamba, hogy de jó, mert úgyis elviselhetetlen ez a nagy hőség. Aztán persze annak rendje és módja szerint leestek az első esőcseppek, majd újabbak és újabbak, az R'n B zenekar meg az istennek nem akarta abbahagyni. Ez végülis teljesen érthető, hisz a színpad fedett volt, én se jöttem volna le szívesen, látva, hogy a következő zenekar épp készül bőrig ázni. Amúgy nem gond, hogy csúszás lett a dologból, mert így kevesebbet kellett játszanunk, csak így kicsit a lift klubbos emlékek törtek elő belőlem, mikoris úgy 2002 derekán egy fesztivál alkalmával annyi zenekar lett leszervezve, hogy már-már ölre mentünk, hogy ki mikor lépjen fel.
Úgy terveztem, hogy olyanok leszünk, mint a nagyok. Hogy felkerül a szinti, elindul a Biga Csiga alapja, a tömeg őrjöng, mert már nagyon várja, hogy lesz valami aztán megjelenek, elprüntyögök, dalolok kicsit, jön a zenekar és belecsapunk. Aztán a terv már az elején dugába dőlt, ugyanis sietni kellett az átállással és inkább élőzenei kísérettel kezdtünk hozzá a projecthez. Nem volt lábgép, úgyhogy azt szerezni kellett, dehát azt nem mondták, hogy nem a foga fáj. Ennélfogva az első 5-10 perc meglehetősen kínosra sikeredett, de az utolsó 10 percre azért csak összeszedtük magunkat, a köztes órában meg volt húrszakadás, tévesztés, rock and roll. A közönség soraiban a régi arcokon kívül egy olyat is láttam, akiről azt hittem, hogy ismerem, de aztán mikor felhívtam azt, akit ismerek és mondta, hogy nem ő volt, kiderült, hogy nem is ismerem. Ergo vagy 4 embert megint sikerült magunkhoz láncolni, hogy aztán soha többet ne lássuk őket viszont egy koncerten se. Alattunk aztán szép lassan elállt az eső is, hogy a Masszívon majd újult erővel belecsapjon. A Szasza Jim Carrey-t megszégyenítő ruganyosságról tett tanúbizonyságot. Ránézve akarva-akaratlanul is az Ace Ventura dobozjelenete jutott az eszembe. Szabolcs többször kirohant a zuhogó esőbe, hogy táncoljon lelkes közönségével. Én inkább a színpad szélére húzódtam, mert azt védte még a ponyva. A Masszív után megnéztem még a Három kismalacot, ami a Malacka és a Tahó soundsysteme, majd kicsi Riddim Colony és irány a Lovarda. Kint rossz volt a zene, bent mégrosszabb, úgyhogy téblábolás, majd találkozás RasTamásékkal, akiket elkísértem a lángososhoz. Itt újabb ismerősökbe botlottam, majd azt hiszem innen mentem a sátor irányába, közbe szidtam magam, mint a rosszpénzt, hogy még 10 óra sincs és én már aludni akarok. Hála az égnek összefutottam Barbival a Chemical Brothersen, úgyhogy az álom még váratott magára. Alapvetően zeneileg annyira nem tetszett amit láttam. Hiányoltam a slágereket, viszont a kivetítő olyan vizuális élményt nyújtott, amitől földbe gyökerezett volna a lábam, ha nem táncolok. Aztán újra Lovarda, majd Bahia és Polemic, ahol kis pihenés a sarokban. Arra kelek, hogy enyhe folytást érzek a nyakamon. Hát az egyik INKAL-os suhanc próbálkozott be, majd olyan szavakkal távozott, hogy nehogy megfulladjak a melegtől. Nem tudom hány év után ez volt az első atrocitásom egy biztonságival. Kirúgni. Ezután újra Lovarda, majd hét óra magasságában sátor.
Mind az első, mind a második nap beszéltem külföldiekkel. Ezek nem tudnak angolul. Ha azt kérdezem, hogy "Where are You come from?" arra a "Yes." nem helyes válasz. Lehet kipróbálok egy "Shall I fuck You?"-t aztán meglátjuk.
A második nap sokkalta szervezetlenebbül alakult, mint az első. Feltehetőleg az ok, hogy a Jutka teljes mértékben kimaradt, mivel két órával koncertkezdés előtt már bent kellett lenni, ami annyit tesz, hogy kettőkor már az Insomniánál vagyok.
4 óra kimerítő alvás után 7-kor ébredtem, hazaraktam magam, tisztálkodtam, ettem, összefoglaltam az előző napot és már indultam is vissza. Ami kimaradt az első napból, holott végtelenül fontos: úgy tűnik lesz a zenekarnak ingyen próbaterme. Szóval kettőkor érkeztem meg, hét ágra sütött a nap, a Nice Time játszott és én az árnyékba húzódtam, mert hét ágra sütött a nap, mint már mondottam volt, de ez az ücsörgő közönséget csöppetsem foglalkoztatta. Ja kérem.. Volt rajtuk sapka. Nem voltam valami jól. Feltehetőleg megint a szokásos koncert előtti stressz miatt. A Nice Time után (melyben újra három énekeslány volt) bizonyos Impress következett és az ég a vége fele kezdett beborulni. Mondtam is magamba, hogy de jó, mert úgyis elviselhetetlen ez a nagy hőség. Aztán persze annak rendje és módja szerint leestek az első esőcseppek, majd újabbak és újabbak, az R'n B zenekar meg az istennek nem akarta abbahagyni. Ez végülis teljesen érthető, hisz a színpad fedett volt, én se jöttem volna le szívesen, látva, hogy a következő zenekar épp készül bőrig ázni. Amúgy nem gond, hogy csúszás lett a dologból, mert így kevesebbet kellett játszanunk, csak így kicsit a lift klubbos emlékek törtek elő belőlem, mikoris úgy 2002 derekán egy fesztivál alkalmával annyi zenekar lett leszervezve, hogy már-már ölre mentünk, hogy ki mikor lépjen fel.
Úgy terveztem, hogy olyanok leszünk, mint a nagyok. Hogy felkerül a szinti, elindul a Biga Csiga alapja, a tömeg őrjöng, mert már nagyon várja, hogy lesz valami aztán megjelenek, elprüntyögök, dalolok kicsit, jön a zenekar és belecsapunk. Aztán a terv már az elején dugába dőlt, ugyanis sietni kellett az átállással és inkább élőzenei kísérettel kezdtünk hozzá a projecthez. Nem volt lábgép, úgyhogy azt szerezni kellett, dehát azt nem mondták, hogy nem a foga fáj. Ennélfogva az első 5-10 perc meglehetősen kínosra sikeredett, de az utolsó 10 percre azért csak összeszedtük magunkat, a köztes órában meg volt húrszakadás, tévesztés, rock and roll. A közönség soraiban a régi arcokon kívül egy olyat is láttam, akiről azt hittem, hogy ismerem, de aztán mikor felhívtam azt, akit ismerek és mondta, hogy nem ő volt, kiderült, hogy nem is ismerem. Ergo vagy 4 embert megint sikerült magunkhoz láncolni, hogy aztán soha többet ne lássuk őket viszont egy koncerten se. Alattunk aztán szép lassan elállt az eső is, hogy a Masszívon majd újult erővel belecsapjon. A Szasza Jim Carrey-t megszégyenítő ruganyosságról tett tanúbizonyságot. Ránézve akarva-akaratlanul is az Ace Ventura dobozjelenete jutott az eszembe. Szabolcs többször kirohant a zuhogó esőbe, hogy táncoljon lelkes közönségével. Én inkább a színpad szélére húzódtam, mert azt védte még a ponyva. A Masszív után megnéztem még a Három kismalacot, ami a Malacka és a Tahó soundsysteme, majd kicsi Riddim Colony és irány a Lovarda. Kint rossz volt a zene, bent mégrosszabb, úgyhogy téblábolás, majd találkozás RasTamásékkal, akiket elkísértem a lángososhoz. Itt újabb ismerősökbe botlottam, majd azt hiszem innen mentem a sátor irányába, közbe szidtam magam, mint a rosszpénzt, hogy még 10 óra sincs és én már aludni akarok. Hála az égnek összefutottam Barbival a Chemical Brothersen, úgyhogy az álom még váratott magára. Alapvetően zeneileg annyira nem tetszett amit láttam. Hiányoltam a slágereket, viszont a kivetítő olyan vizuális élményt nyújtott, amitől földbe gyökerezett volna a lábam, ha nem táncolok. Aztán újra Lovarda, majd Bahia és Polemic, ahol kis pihenés a sarokban. Arra kelek, hogy enyhe folytást érzek a nyakamon. Hát az egyik INKAL-os suhanc próbálkozott be, majd olyan szavakkal távozott, hogy nehogy megfulladjak a melegtől. Nem tudom hány év után ez volt az első atrocitásom egy biztonságival. Kirúgni. Ezután újra Lovarda, majd hét óra magasságában sátor.
Mind az első, mind a második nap beszéltem külföldiekkel. Ezek nem tudnak angolul. Ha azt kérdezem, hogy "Where are You come from?" arra a "Yes." nem helyes válasz. Lehet kipróbálok egy "Shall I fuck You?"-t aztán meglátjuk.
