2007. augusztus 10 - 15. Budapest, Hajógyári sziget
Úgy döntöttem, hogy összefoglalás gyanánt nem fogok egy hegyaljai szintű monstre beszámolót tenni, hanem csak ad hoc jelleggel összegzek, ugyanis annak ellenére, hogy nem írtam napi bontásban, azért kint voltam, meg itthon is, csak épp a nagy rohanásban még jóformán arra sem volt időm, hogy egyek, nemhogy blogoljak. Hát meg is lett az eredménye.
A Vidámpark utáni napon (amit nem láttam, mert inkább Hatóságilag Tilost néztem, meg Prosecturát és PICSA-t) kitaláltuk Jocival, hogy a Jutka helyett inkább BloodyMaryzzünk. Ennek meg is lett az eredménye. Asszem ezen a napon volt a Babylon Circus a Nagyszínpadon, úgyhogy én nagy hévvel meg is indultam a Sziget irányába, de az őrségen áttörtem után le kellett csüccsennem egy kicsit, hogy megpihenjek. Ekkor ismeretlen alakok összefirkáltak zsírkrétával, amit én annak ellenére tűrtem, hogy valamilyen szinten azért teljes tudatában voltam a dolgoknak, de gondoltam legyen már egy jó napjuk a csigaevő franciáknak, hogy ha majd hazautaznak a szaros kis Párizsukba, akkor legyen azért majd miről mesélniük a kis barátaiknak, hogy "Hahaha, összefirkáltunk egy gyereket egy zsírkrétával." és akkor talán majd valaki megkérdezi, hogy "Mi a faszér vittél te zsírkrétát a Szigetre?" Természetesen mindezt franciául.
Előző napon volt szerencsém bepillantást nyerni az egyik utolsó Akela koncertbe és én egyből lelkes rajongójává váltam. Mondhat akárki akármit. Ez a punk. (Rajtuk amúgy hozzám jött egy srác és azt mondta, hogy kurvajók voltunk a második napon) Őket csak egy dolog űberelte. A Barangó által fémjelzett utolsó napi Kalambo kutyája a Guiness Pódiumnál. Történt ugyanis, hogy a Barangó bealudt ennélfogva nélküle kezdődött el a produkció, majd úgy 10 perc után egyszercsak megjelent a közönség soraiban értetlen arckifejezéssel. Ezt követően a színpad elé ment. Vakarta a fejét, hogy hát mi az isten folyik itt, majd fellépett és előadta a dalokat, amiket úgy érezte elő kell adnia. Sajnos a basszusjátékát nem villanthatta fel, mert a Csók és Könnyes Tonyo nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Láthatóan ez kissé zavarta is, de ettől függetlenül szerintem ez volt az eddigi legjobb Kalambo produkció.
Hétfőn több fontos momentum is volt. Előszöris a Tizenhetet kishíján lekéstem, de azért az utolsó 20 percre ott voltam. Ez volt amúgy számomra a szigeti mélypont, folyamatosan gyomorpanasszal küszködtem. Többen javasolták, hogy hányjak, de engem ennél erősebb fából faragtak. Amúgyis találkozóm volt egy lánnyal. Hát hogy néz már az ki?! Mindenesetre a Spotsig egy sört sikerült csak leerőszakolnom és azt is megbántam egyből, dehát ki lett fizetve. Ásványvizeztem helyette. Tizenhét után találkoztam egy sráccal, aki Angliából jött, igazából egyáltalán nem nyújtott meghatározó élményt, de azt mondták, hogy feltétlen írjam meg, hogy zsíros. Asszem ez azt jelenti, hogy sok a pénze. Amolyan szombathelyi szleng. A Szilvi és az Anikó megkértek, hogy még véletlenül se említsem meg őket. Hát minő szerencse, hogy nem írok napi bontású beszámolót és így ezt nem fejthetem ki, mi? Utánuk a Boogie Mamma jött és mivel Dá baszott megnézni minket anno, mert írnia kellett így azt mondtam, hogy nekem is kell. De azért megnéztem. A Zagastic kifejezetten tetszett, majd jött a Yellow Spots és mivel a Gyuri eladta a lelkét az ördögnek és a fél internetes világ csak az ő nevét szajkózza (na nem azért mert nagyobb sztár, mint én, hanem csak mert többet iszik és erre mindjárt jobban kitérek), meg is telt a nézőtér emberekkel jócskán. Koncert után volt egy amolyan riportféle velük a backstage-ben, ami látható az indexen is. Itt egy indexes kolegina rögtön az elején megjegyzi, hogy ez volt a Sziget legjobb koncertje. Én ekkor azt súgtam a Süni fülébe, hogy "Persze bazmeg, mer a miénket nem látta." Aztán utolsó nap Flashen (amit már csak azért sem szabad kighagyni, mert ha az ember nem megy el a Flashre, akkor az olyan, mintha kihagyta volna az egész Szigetet) kiderült, hogy de látta és a mondata, csak a kamerának ment. Hát igen... Amúgy a Spots valóban jó volt. Mint mondottam volt olyan szarul éreztem, magam, hogy azt hitem nem fog élvezetet nyújtani, de olyan vehemenciával tolták a srácok, hogy ettől még egy halott is feléled. Muhaha.
Az utolsó utáni nap reggelén a Coca Cola karaoke, táncparkettes nem tudom minek nevezzemén (stand?) olyat láttam, hogy csuda. Egy fiatalember szexuális tárgynak vélte az egyik fa tartóoszlopot. Hát igen. Ha az embernek nem jön ösze semmi a Szigeten, azért az mégiscsak nagy csalódás, dehogy valaki egy fadarabbal smároljon, meg azt ölelgese, az azért már mégiscsak sok. De az oszlop láthatóan nem hajlott a szexre, így a srác meg is próbálta féltékennyé tenni azt. El is indult a közeli bokrok irányába, de csak lassan, hátra-hátra tekintve, hátha igaz szerelme utána szalad, de amaz csak állt, mint egy darab fa. Majd simogatni, ölelgetni kezdte az egyik bokrot... Azért ez már nekem is sok volt, de közel sem annyira, mint az előző esti már nem tudom sajnos a nevét, milyen szilva pálinka, de akarok belőle venni vagy három raklapnyit, mert ilyen szart még életemben nem ittam. Hát az úgy beindította a nyálelválasztásom, hogy nyelni nem, csak köpni tudtam, de sokat. Itt a karaok cuccnál Kovács Áron szájából elhangzott a világ legnagyszerűbb mondása, amit én most közkinccsé teszek, mert benne van minden, amit én nem tudnék ilyen jól megfogalmazni. "Most pedig szípadra szólítom Tóth Gabit, akit megkértem, hogy csak ne a Paradise Cityt énekelje, mert az amúgyis megy minden fél órában kétszer." Áront amúgy anno a Zenész című RTL Klubos vetélkedőn ismertem meg, ahol ő volt a felszopó, de azóta jól felvitte az isten a dolgát. Amúgy már akkoris nagyra tartottam, mert nem könnyű egy munka az se. A mai úgynevezett standupcomedy arcok egy jelentős része még csak a nyomába sem ér.
Az utolsó reggelre amúgy mindenki teljesen megőrült és éppen ezért nem volt annyira épületes látvány józanul azt nézni, hogy hány embernek lenne ildomos bevonulnia a hotelbe, de azonnal. A külföldiek hangoskodtak, kiélvezték az ittlétük utolsó perceit, én meg röhögtem magamban, hogy mulassatok, csak parasztok, amíg mulathattok, mert mentek haza a szaros kis drága világotokba, bezzeg én olcsóbban fogok élni eztán, mint ezalatt az egy hét alatt.
Mi volt még ami fontos? A Skatelites a csodálatos hangú énekesnőjével meg a Madness egy napon. Ezek mind emlékezetes dolgok voltak megintcsak. Különösen az úgynevezett szeparéban a majmok látványa Madness alatt. Na nem igazi majmokra gondolok, hanem emberekre természetesen. Közéjük indultam ugyanis sörért, gondolván, hogy a hírességek nem isznak és majd hamar a pulthoz jutok, és mentemben azt láttam, hogy sokan a ketrechez szorulva nézik cefetül a Madnesst, (jelzem innen, ebből a szögből mármár élvezhetetlen volt) nehogymár közösködni kelljen az aljanéppel. Mondtam is a Gyurinak, hogy amióta ide minden szart beengednek már ez a hely se a régi. Maradjuk ezen a vonalon. Utolsó nap Leningrád. Már tavaly is rendkívüli módon tetszett, csak tavaly még részeg is voltam hozzá, idén viszont nem. Nem voltam ott az elejétől a Csók és Könny okán, úgyhogy nem tudom elnyomták-e a Depi City-t a Malacka és a Tahótól, de amit először hallottam az nagyon nem győzött meg, de aztán csak jó lett. Volt itt egy orbitális fenyőfa sörösdobozokból összerakva, meg a dagadt csóka széttépett foggal egy sörösdobozt, egy másikat meg a fején tett gajra. Csodálatosak voltak megintcsak, szóseróla. Akár csak az imént említett Malacka, melyben az utoljára(?) domborító Kriszta ismételten nagyon csinos volt. A koncert valami miatt fél órás csúszással kezdődött, ami lehetővé tette számomra, hogy szusszanjak egy kicst, hogy aztán elejétől a végéig illő módon végigtomboljam.
Hát ennyi. Alapvetően Lovarda párti voltam, ezért sokmindenről lemaradtam, viszont megmásztam a vascsövet ott, hogy nemár csak a németek legyenek a Janik. Bevallom a helytől kissé talán be is sokaltam, olykor, amikor már túl nagy tömeg fogadott.
Napi szinten 3500-at simán megér a Sziget, de a 8000-et túlzónak érzem. Nem is veszek napijegyet soha, hey!
Úgy döntöttem, hogy összefoglalás gyanánt nem fogok egy hegyaljai szintű monstre beszámolót tenni, hanem csak ad hoc jelleggel összegzek, ugyanis annak ellenére, hogy nem írtam napi bontásban, azért kint voltam, meg itthon is, csak épp a nagy rohanásban még jóformán arra sem volt időm, hogy egyek, nemhogy blogoljak. Hát meg is lett az eredménye.
A Vidámpark utáni napon (amit nem láttam, mert inkább Hatóságilag Tilost néztem, meg Prosecturát és PICSA-t) kitaláltuk Jocival, hogy a Jutka helyett inkább BloodyMaryzzünk. Ennek meg is lett az eredménye. Asszem ezen a napon volt a Babylon Circus a Nagyszínpadon, úgyhogy én nagy hévvel meg is indultam a Sziget irányába, de az őrségen áttörtem után le kellett csüccsennem egy kicsit, hogy megpihenjek. Ekkor ismeretlen alakok összefirkáltak zsírkrétával, amit én annak ellenére tűrtem, hogy valamilyen szinten azért teljes tudatában voltam a dolgoknak, de gondoltam legyen már egy jó napjuk a csigaevő franciáknak, hogy ha majd hazautaznak a szaros kis Párizsukba, akkor legyen azért majd miről mesélniük a kis barátaiknak, hogy "Hahaha, összefirkáltunk egy gyereket egy zsírkrétával." és akkor talán majd valaki megkérdezi, hogy "Mi a faszér vittél te zsírkrétát a Szigetre?" Természetesen mindezt franciául.
Előző napon volt szerencsém bepillantást nyerni az egyik utolsó Akela koncertbe és én egyből lelkes rajongójává váltam. Mondhat akárki akármit. Ez a punk. (Rajtuk amúgy hozzám jött egy srác és azt mondta, hogy kurvajók voltunk a második napon) Őket csak egy dolog űberelte. A Barangó által fémjelzett utolsó napi Kalambo kutyája a Guiness Pódiumnál. Történt ugyanis, hogy a Barangó bealudt ennélfogva nélküle kezdődött el a produkció, majd úgy 10 perc után egyszercsak megjelent a közönség soraiban értetlen arckifejezéssel. Ezt követően a színpad elé ment. Vakarta a fejét, hogy hát mi az isten folyik itt, majd fellépett és előadta a dalokat, amiket úgy érezte elő kell adnia. Sajnos a basszusjátékát nem villanthatta fel, mert a Csók és Könnyes Tonyo nem adta meg neki ezt a lehetőséget. Láthatóan ez kissé zavarta is, de ettől függetlenül szerintem ez volt az eddigi legjobb Kalambo produkció.
Hétfőn több fontos momentum is volt. Előszöris a Tizenhetet kishíján lekéstem, de azért az utolsó 20 percre ott voltam. Ez volt amúgy számomra a szigeti mélypont, folyamatosan gyomorpanasszal küszködtem. Többen javasolták, hogy hányjak, de engem ennél erősebb fából faragtak. Amúgyis találkozóm volt egy lánnyal. Hát hogy néz már az ki?! Mindenesetre a Spotsig egy sört sikerült csak leerőszakolnom és azt is megbántam egyből, dehát ki lett fizetve. Ásványvizeztem helyette. Tizenhét után találkoztam egy sráccal, aki Angliából jött, igazából egyáltalán nem nyújtott meghatározó élményt, de azt mondták, hogy feltétlen írjam meg, hogy zsíros. Asszem ez azt jelenti, hogy sok a pénze. Amolyan szombathelyi szleng. A Szilvi és az Anikó megkértek, hogy még véletlenül se említsem meg őket. Hát minő szerencse, hogy nem írok napi bontású beszámolót és így ezt nem fejthetem ki, mi? Utánuk a Boogie Mamma jött és mivel Dá baszott megnézni minket anno, mert írnia kellett így azt mondtam, hogy nekem is kell. De azért megnéztem. A Zagastic kifejezetten tetszett, majd jött a Yellow Spots és mivel a Gyuri eladta a lelkét az ördögnek és a fél internetes világ csak az ő nevét szajkózza (na nem azért mert nagyobb sztár, mint én, hanem csak mert többet iszik és erre mindjárt jobban kitérek), meg is telt a nézőtér emberekkel jócskán. Koncert után volt egy amolyan riportféle velük a backstage-ben, ami látható az indexen is. Itt egy indexes kolegina rögtön az elején megjegyzi, hogy ez volt a Sziget legjobb koncertje. Én ekkor azt súgtam a Süni fülébe, hogy "Persze bazmeg, mer a miénket nem látta." Aztán utolsó nap Flashen (amit már csak azért sem szabad kighagyni, mert ha az ember nem megy el a Flashre, akkor az olyan, mintha kihagyta volna az egész Szigetet) kiderült, hogy de látta és a mondata, csak a kamerának ment. Hát igen... Amúgy a Spots valóban jó volt. Mint mondottam volt olyan szarul éreztem, magam, hogy azt hitem nem fog élvezetet nyújtani, de olyan vehemenciával tolták a srácok, hogy ettől még egy halott is feléled. Muhaha.
Az utolsó utáni nap reggelén a Coca Cola karaoke, táncparkettes nem tudom minek nevezzemén (stand?) olyat láttam, hogy csuda. Egy fiatalember szexuális tárgynak vélte az egyik fa tartóoszlopot. Hát igen. Ha az embernek nem jön ösze semmi a Szigeten, azért az mégiscsak nagy csalódás, dehogy valaki egy fadarabbal smároljon, meg azt ölelgese, az azért már mégiscsak sok. De az oszlop láthatóan nem hajlott a szexre, így a srác meg is próbálta féltékennyé tenni azt. El is indult a közeli bokrok irányába, de csak lassan, hátra-hátra tekintve, hátha igaz szerelme utána szalad, de amaz csak állt, mint egy darab fa. Majd simogatni, ölelgetni kezdte az egyik bokrot... Azért ez már nekem is sok volt, de közel sem annyira, mint az előző esti már nem tudom sajnos a nevét, milyen szilva pálinka, de akarok belőle venni vagy három raklapnyit, mert ilyen szart még életemben nem ittam. Hát az úgy beindította a nyálelválasztásom, hogy nyelni nem, csak köpni tudtam, de sokat. Itt a karaok cuccnál Kovács Áron szájából elhangzott a világ legnagyszerűbb mondása, amit én most közkinccsé teszek, mert benne van minden, amit én nem tudnék ilyen jól megfogalmazni. "Most pedig szípadra szólítom Tóth Gabit, akit megkértem, hogy csak ne a Paradise Cityt énekelje, mert az amúgyis megy minden fél órában kétszer." Áront amúgy anno a Zenész című RTL Klubos vetélkedőn ismertem meg, ahol ő volt a felszopó, de azóta jól felvitte az isten a dolgát. Amúgy már akkoris nagyra tartottam, mert nem könnyű egy munka az se. A mai úgynevezett standupcomedy arcok egy jelentős része még csak a nyomába sem ér.
Az utolsó reggelre amúgy mindenki teljesen megőrült és éppen ezért nem volt annyira épületes látvány józanul azt nézni, hogy hány embernek lenne ildomos bevonulnia a hotelbe, de azonnal. A külföldiek hangoskodtak, kiélvezték az ittlétük utolsó perceit, én meg röhögtem magamban, hogy mulassatok, csak parasztok, amíg mulathattok, mert mentek haza a szaros kis drága világotokba, bezzeg én olcsóbban fogok élni eztán, mint ezalatt az egy hét alatt.
Mi volt még ami fontos? A Skatelites a csodálatos hangú énekesnőjével meg a Madness egy napon. Ezek mind emlékezetes dolgok voltak megintcsak. Különösen az úgynevezett szeparéban a majmok látványa Madness alatt. Na nem igazi majmokra gondolok, hanem emberekre természetesen. Közéjük indultam ugyanis sörért, gondolván, hogy a hírességek nem isznak és majd hamar a pulthoz jutok, és mentemben azt láttam, hogy sokan a ketrechez szorulva nézik cefetül a Madnesst, (jelzem innen, ebből a szögből mármár élvezhetetlen volt) nehogymár közösködni kelljen az aljanéppel. Mondtam is a Gyurinak, hogy amióta ide minden szart beengednek már ez a hely se a régi. Maradjuk ezen a vonalon. Utolsó nap Leningrád. Már tavaly is rendkívüli módon tetszett, csak tavaly még részeg is voltam hozzá, idén viszont nem. Nem voltam ott az elejétől a Csók és Könny okán, úgyhogy nem tudom elnyomták-e a Depi City-t a Malacka és a Tahótól, de amit először hallottam az nagyon nem győzött meg, de aztán csak jó lett. Volt itt egy orbitális fenyőfa sörösdobozokból összerakva, meg a dagadt csóka széttépett foggal egy sörösdobozt, egy másikat meg a fején tett gajra. Csodálatosak voltak megintcsak, szóseróla. Akár csak az imént említett Malacka, melyben az utoljára(?) domborító Kriszta ismételten nagyon csinos volt. A koncert valami miatt fél órás csúszással kezdődött, ami lehetővé tette számomra, hogy szusszanjak egy kicst, hogy aztán elejétől a végéig illő módon végigtomboljam.
Hát ennyi. Alapvetően Lovarda párti voltam, ezért sokmindenről lemaradtam, viszont megmásztam a vascsövet ott, hogy nemár csak a németek legyenek a Janik. Bevallom a helytől kissé talán be is sokaltam, olykor, amikor már túl nagy tömeg fogadott.
Napi szinten 3500-at simán megér a Sziget, de a 8000-et túlzónak érzem. Nem is veszek napijegyet soha, hey!
