2007. augusztus 17. - 18. Nyírbátor
A Yellow Spots állandó krónikásaként ezúttal a nyírbátori Amatőr Zenekarok Fesztiváljára, azaz az AZFESZT-re látogattam el a srácokkal, ahol többek között olyan nagy névvel, mint a Hiperkarma léptek fel egy színpadon.
A találkozó délután négykor volt a Keleti pályaudvar környékén. Aberrált színpadi kellék gyanánt bevásárolt vagy négy disznókörmöt, ami a hűtés hiányának eredményeképp kellemesen megbüdösödött az ötórás út során. Azt hiszem nem árulok el kulisszatitkot, ha elmondom, hogy a közelében majdnem hánytam. Én bizony nem tudtam, hogy ez a helység ilyen bitang messze van, de a Schleki azt mondta, hogy úgy kell felfogni, hogy ez egy nagy kaland. Ennek fényében a Krisztiánnal úgy navigáltuk a gépjárművet, hogy ahol csak jártunk, minden kisebb utcába bementünk amibe csak lehet, miközben fennhangon közöltük a néppel, hogy ez bizony kaland. Veszélyes környékeken vezetett át az utunk, így a biciklistákat különösen óvatosan kezeltük. Sötétedés után érkeztünk meg. Kifejezetten nagy élmény volt így sátrat állítani, de ment. Legközelebb már a kocsmafényeket se fogom használni. Az lesz csak az igazi kihívás. Érkeztünkkor épp a Skafunderz játszott, a nézőtér meg maximálisan telve. Gina szerint nagy volt a por és ezt bakancsa állapotával bizonyította. Enyhe kakofonia fogadott, mert az általuk prezetált ska-tól nem messze valami metalbanda headbangeltette a népet és kettejük távolsága egyáltalán nem volt meghatározó. Koncertre hangolódás gyanánt ittam mézes pálinkát meg sört. Schleki ekkor még nem igyekezett jól érezni magát, tekintve, hogy hamarosan koncert van, de utána megígérte, hogy kirúgunk a hámból, tekintve, hogy születésnapot ül épp. Amúgy az út során lebeszéltem egy közös holland-német-olasz KOC-Spots turnét. Ukrajnába csak azért nem akarok menni, mert ott hideg van és egyébként is Kelet. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. A Skafunderz után a Hiperkarma jött. Gyuri meg is lepődött, hogy milyen jól ismerem a szövegeiket, dehát az első album nagy kedvencem volt. Apropó. Gyurinál hamarabb jutottam sörhöz a söntésnél. Talán nem ismerték fel?! Szemben a Honeyballal még rajtuk is sokan voltak. A hirtelen pálfordulat oka, hogy ekkor kezdett a Tankcsapda, ami az emberek jelentős hányadát pillanatokon belül elszipkázta. Én titkon reméltem, hogy a Spotsra azért valamelyest csak változik a helyzet, de a TCS csak nem akarta abbahagyni a muzsikálást rajtuk sem, így nem sikerült megismételni azt a Szigetes csodát, hogy a Yellow Spots a földbe döngölte a Tankcsapdát. Láthatólag ez Ferencet zavarta a legjobban, aki egyáltalán nem érezte jól magát a színpadon emiatt. Hogy rendbehozza az ezirányú hibát, és hogy valamelyest felpörgesse az eseményeket birtokba vette a Schlekinek ajándékba szállt pálinkát, amit jópárszor meghúzott. A koncert tematikája állítólag megegyezett a szigetesével. Ezzel szemben én úgy éreztem, hogy az első fél igencsak lagymatagra sikeredett. Márk állítása szerint nem volt semmi probléma, a keverők remekül érezték magukat, a közönség láthatóan jól szórakozott, a közéjük hajigált romlotthúst mosolyogva dobálták vissza. Gyurit meg is kértem, hogy többet ilyen ne legyen és egyet is értett velem. Az általam oly nagyon gyűlölt Oké Májkül a videoklipnek hála a zenekar legnépszerűbb számává vált, így az eddigi beálló dal az est fénypontja lett. Az emberek nem normálisak.
A koncert végeztével következett a Testi Egyenleg. Eddigre a Tankcsapda is befejezte a maga műsorát. TE után a Spots egy része a Sünivel karöltve hazaindult az előbbi zenekar buszával. Süni meglehetősen betegen érkezett, a koncertből se látott sokat, remélem a szerdai próbára helyrejön bár most (kedden) meg én vagyok beteg, de tegnap lényegesen rosszabb volt.
A koncertek után hajnalig ment a tánc, hogy aztán sátramban nyerjek nyugodalmat. Páran a kocsiban, illetve Schleki stabil oldalfekvésben az árok szélén talált magának pihenőhelyet. Ez olyan hat óra magasságában történt, de lehet korábban. Egy biztos. A nap már fenn volt, én meg nem néztem meg, hogy mennyi az idő. Olyan fél óra elteltével ismerős hangokat hallottam a sátor előtt. Schleki érkezett pár biztonsági ember kíséretében és engem keresett, majd bedőlt aludni. Két óra se telt el, mikor újra talpon volt és javaslatára elfogyasztottunk egy-egy jóreggeltsört kísérővel, majd kísérőt még. A mézes pálinka még az éj folyamán elfogyott, de most megjött az utánpótlás. Nem mondhattunk nemet. Olyannyira jól éreztem, magam, hogy még az asztalon ücsörögve éneklésbe is fogtam, mire nagy meglepetésemre az egyik biztonsági őr letessékelt és hallgatásra bírt, mondván rendzavaró vagyok. Ha nem teszem meg, még a karszalagomat is leszedi, fenyegetőzött. Bezzeg az, hogy este zenekarok hangoskodnak a színpadon és ezért a környék lakói nem tudnak aludni, az rendben van, mi? Furcsa egy hely ez. Terv szerint délig ittunk volna, mert a Schleki olvasott valahol valami őrültséget, miszerint hat óra alatt kitisztul az ember szervezete, szóval 18.00-kor akár el is indulhatunk haza. Természetesen a deles megállás nem következett be. Schleki részéről még egy órát húzódott és ennélfogva az indulás is váratott magára. Az idő hátralevő részét a helyi termálfürdő hős habjai között töltöttem, hallgatva az amatőr zenekarok napi felhozatalát, miközben György darazsakat gyilkolt. Az egész szituáció mérhetetlenül tanulságos volt.
Este hét óra magasságában érkezett el az indulás pillanata. Schleki állítása szerint részegen ébredt, úgyhogy ivott is egy sört. Az az ötlete támadt, hogy hozzam haza én őket. A társaságból senki nem volt bizakodó, tekintve, hogy tavaly vezettem utoljára és akkor is csak egy Suzukit, azelőtt meg megintcsak egy éve ültem volán mögött. Gyuri csak az első utam élvezhette, úgyhogy abból kiindulva nem szívesen ült be az általam kezelt járműbe. Ki is volt akadva, hogy miért most kell meghalnia, amikor végre sztár lett, de én mondtam neki, hogy ez a rock 'n roll, meghát Buddy Holly is emiatt írta be többek közt magát a zenetörténelembe. Ezutóbbit csak magamban fűztem a dolgokhoz, mert szerintem azt se tudja ki az. Az út hazafele eleinte természetesen telve volt lefulladásokkal, amit Schleki "Elnézést, de tanulóvezető." kiszólásokkal konstatált, de Nyíregyháza környékén azért már elég jól éreztem az autót. Az egyedüli gond az volt, hogy a Burzsoá Nyugdíjasok cédéje beszorult a lejátszóba és én nem kívántam ezt hallgatni egész út alatt. Végül a Petőfi rádiónál állapodtunk meg. Az út során több téves iránymeghatározás is történt a navigátorom további aljasodásából adódóan, majd az autópályán elérkezett a minden kútnál álljunk meg italért életérzés, így olyan éjjel egy körül értünk székes fővárosunkba, ahol mindenkit leraktam ahol kellett, majd aludtam Schlekinél, hogy reggel még visszavigyem a kocsit a helyére.
Valóban nagy kaland volt. Éjszakai vezetés, lejtőről indulás tolatva, város nappal. Élveztem. Lehet állandó sofőr leszek.
A Yellow Spots állandó krónikásaként ezúttal a nyírbátori Amatőr Zenekarok Fesztiváljára, azaz az AZFESZT-re látogattam el a srácokkal, ahol többek között olyan nagy névvel, mint a Hiperkarma léptek fel egy színpadon.
A találkozó délután négykor volt a Keleti pályaudvar környékén. Aberrált színpadi kellék gyanánt bevásárolt vagy négy disznókörmöt, ami a hűtés hiányának eredményeképp kellemesen megbüdösödött az ötórás út során. Azt hiszem nem árulok el kulisszatitkot, ha elmondom, hogy a közelében majdnem hánytam. Én bizony nem tudtam, hogy ez a helység ilyen bitang messze van, de a Schleki azt mondta, hogy úgy kell felfogni, hogy ez egy nagy kaland. Ennek fényében a Krisztiánnal úgy navigáltuk a gépjárművet, hogy ahol csak jártunk, minden kisebb utcába bementünk amibe csak lehet, miközben fennhangon közöltük a néppel, hogy ez bizony kaland. Veszélyes környékeken vezetett át az utunk, így a biciklistákat különösen óvatosan kezeltük. Sötétedés után érkeztünk meg. Kifejezetten nagy élmény volt így sátrat állítani, de ment. Legközelebb már a kocsmafényeket se fogom használni. Az lesz csak az igazi kihívás. Érkeztünkkor épp a Skafunderz játszott, a nézőtér meg maximálisan telve. Gina szerint nagy volt a por és ezt bakancsa állapotával bizonyította. Enyhe kakofonia fogadott, mert az általuk prezetált ska-tól nem messze valami metalbanda headbangeltette a népet és kettejük távolsága egyáltalán nem volt meghatározó. Koncertre hangolódás gyanánt ittam mézes pálinkát meg sört. Schleki ekkor még nem igyekezett jól érezni magát, tekintve, hogy hamarosan koncert van, de utána megígérte, hogy kirúgunk a hámból, tekintve, hogy születésnapot ül épp. Amúgy az út során lebeszéltem egy közös holland-német-olasz KOC-Spots turnét. Ukrajnába csak azért nem akarok menni, mert ott hideg van és egyébként is Kelet. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. A Skafunderz után a Hiperkarma jött. Gyuri meg is lepődött, hogy milyen jól ismerem a szövegeiket, dehát az első album nagy kedvencem volt. Apropó. Gyurinál hamarabb jutottam sörhöz a söntésnél. Talán nem ismerték fel?! Szemben a Honeyballal még rajtuk is sokan voltak. A hirtelen pálfordulat oka, hogy ekkor kezdett a Tankcsapda, ami az emberek jelentős hányadát pillanatokon belül elszipkázta. Én titkon reméltem, hogy a Spotsra azért valamelyest csak változik a helyzet, de a TCS csak nem akarta abbahagyni a muzsikálást rajtuk sem, így nem sikerült megismételni azt a Szigetes csodát, hogy a Yellow Spots a földbe döngölte a Tankcsapdát. Láthatólag ez Ferencet zavarta a legjobban, aki egyáltalán nem érezte jól magát a színpadon emiatt. Hogy rendbehozza az ezirányú hibát, és hogy valamelyest felpörgesse az eseményeket birtokba vette a Schlekinek ajándékba szállt pálinkát, amit jópárszor meghúzott. A koncert tematikája állítólag megegyezett a szigetesével. Ezzel szemben én úgy éreztem, hogy az első fél igencsak lagymatagra sikeredett. Márk állítása szerint nem volt semmi probléma, a keverők remekül érezték magukat, a közönség láthatóan jól szórakozott, a közéjük hajigált romlotthúst mosolyogva dobálták vissza. Gyurit meg is kértem, hogy többet ilyen ne legyen és egyet is értett velem. Az általam oly nagyon gyűlölt Oké Májkül a videoklipnek hála a zenekar legnépszerűbb számává vált, így az eddigi beálló dal az est fénypontja lett. Az emberek nem normálisak.
A koncert végeztével következett a Testi Egyenleg. Eddigre a Tankcsapda is befejezte a maga műsorát. TE után a Spots egy része a Sünivel karöltve hazaindult az előbbi zenekar buszával. Süni meglehetősen betegen érkezett, a koncertből se látott sokat, remélem a szerdai próbára helyrejön bár most (kedden) meg én vagyok beteg, de tegnap lényegesen rosszabb volt.
A koncertek után hajnalig ment a tánc, hogy aztán sátramban nyerjek nyugodalmat. Páran a kocsiban, illetve Schleki stabil oldalfekvésben az árok szélén talált magának pihenőhelyet. Ez olyan hat óra magasságában történt, de lehet korábban. Egy biztos. A nap már fenn volt, én meg nem néztem meg, hogy mennyi az idő. Olyan fél óra elteltével ismerős hangokat hallottam a sátor előtt. Schleki érkezett pár biztonsági ember kíséretében és engem keresett, majd bedőlt aludni. Két óra se telt el, mikor újra talpon volt és javaslatára elfogyasztottunk egy-egy jóreggeltsört kísérővel, majd kísérőt még. A mézes pálinka még az éj folyamán elfogyott, de most megjött az utánpótlás. Nem mondhattunk nemet. Olyannyira jól éreztem, magam, hogy még az asztalon ücsörögve éneklésbe is fogtam, mire nagy meglepetésemre az egyik biztonsági őr letessékelt és hallgatásra bírt, mondván rendzavaró vagyok. Ha nem teszem meg, még a karszalagomat is leszedi, fenyegetőzött. Bezzeg az, hogy este zenekarok hangoskodnak a színpadon és ezért a környék lakói nem tudnak aludni, az rendben van, mi? Furcsa egy hely ez. Terv szerint délig ittunk volna, mert a Schleki olvasott valahol valami őrültséget, miszerint hat óra alatt kitisztul az ember szervezete, szóval 18.00-kor akár el is indulhatunk haza. Természetesen a deles megállás nem következett be. Schleki részéről még egy órát húzódott és ennélfogva az indulás is váratott magára. Az idő hátralevő részét a helyi termálfürdő hős habjai között töltöttem, hallgatva az amatőr zenekarok napi felhozatalát, miközben György darazsakat gyilkolt. Az egész szituáció mérhetetlenül tanulságos volt.
Este hét óra magasságában érkezett el az indulás pillanata. Schleki állítása szerint részegen ébredt, úgyhogy ivott is egy sört. Az az ötlete támadt, hogy hozzam haza én őket. A társaságból senki nem volt bizakodó, tekintve, hogy tavaly vezettem utoljára és akkor is csak egy Suzukit, azelőtt meg megintcsak egy éve ültem volán mögött. Gyuri csak az első utam élvezhette, úgyhogy abból kiindulva nem szívesen ült be az általam kezelt járműbe. Ki is volt akadva, hogy miért most kell meghalnia, amikor végre sztár lett, de én mondtam neki, hogy ez a rock 'n roll, meghát Buddy Holly is emiatt írta be többek közt magát a zenetörténelembe. Ezutóbbit csak magamban fűztem a dolgokhoz, mert szerintem azt se tudja ki az. Az út hazafele eleinte természetesen telve volt lefulladásokkal, amit Schleki "Elnézést, de tanulóvezető." kiszólásokkal konstatált, de Nyíregyháza környékén azért már elég jól éreztem az autót. Az egyedüli gond az volt, hogy a Burzsoá Nyugdíjasok cédéje beszorult a lejátszóba és én nem kívántam ezt hallgatni egész út alatt. Végül a Petőfi rádiónál állapodtunk meg. Az út során több téves iránymeghatározás is történt a navigátorom további aljasodásából adódóan, majd az autópályán elérkezett a minden kútnál álljunk meg italért életérzés, így olyan éjjel egy körül értünk székes fővárosunkba, ahol mindenkit leraktam ahol kellett, majd aludtam Schlekinél, hogy reggel még visszavigyem a kocsit a helyére.
Valóban nagy kaland volt. Éjszakai vezetés, lejtőről indulás tolatva, város nappal. Élveztem. Lehet állandó sofőr leszek.
