2007. szeptember 11. - Budapest, Zöld Pardon
2001.szeptember 11-én, mikor a fél ország rettegett, hogy "Most tényleg be fog csapódni egy repülőgép a Westendbe?", én egy kocsmában ücsörögtem valahol a Móricz Zsigmond tér környékén a barátaimmal. Rá 6 évre meg a Zöld Pardonba látogattam ad hoc jelleggel Ladánybene 27 koncertre, ami mint utóbb kiderült egy lemezbemutató koncert volt sztárvendégekkel, megemlékezéssel.
Odafelé vezető úton betértünk egy éjjel-nappaliba (Ki kell használni az ilyen lehetőségeket, amíg lehet, mert ezek eltűnése igencsak kellemetlen, ha figyelembe vesszük, hogy a vendéglátóipari egységek árai lényegesen magasabban tendálnak, mint amit az én pénztárcám jó érzéssel tolerál, ha tudja, hogy van más opció is. Németországban nem volt. Nem is éreztem jól magam.), ahol belebotlottam a Betyárkörte nevű körte ízesítésű szeszesitalba. Minő tökéletes névválasztás. Ennél csak a san marinoi sörkínálat volt szimpatikusabb, ahol egymás mellett vígan megfért Hitler, Sztálin és Bob Marley. Apropó! Tudtad-e, hogy az Állatkertben elhelyezett két mellszobor (Bejáratról jobbra, a vizilovak irányába, akiket már este fél hatkor beterelnek hétvégén, holott hétig mindent megnézhetnék, mert ki lett fizetve. Például az akváriumot se láttam, meg a madárházba se tudtam bemenni, és 1250-ért ez mégiscsak felháborító, de legaláb beszöktem az állatsimogatóba, YEAH!) profilból kiköpött Sztálin meg Lenin? Persze nem ők azok, de nem lenne ok a csodálkozásra, mivel a vezetőség szerint a fő idegennyelv továbbra is az orosz.
A hűvős őszi este ellenére egész sokan ellátogattak a koncertre, ami a szokásosan jó volt olyan sztárokkal megspékelve, mint az ex-Zagastic, Singas Project Dalma, Copy Con és elmaradhatatlan társa, Lego Man, az Irie Maffia különítmény és egy tag a Riddim Colony-ból... Vagy lehet fordítva. Most megint sikerült jól elbizonytalanodnom. Van viszont egy új kedvenc dalom. A szó veszélyes fegyver címet viseli. Meg egy csomó számnak ugynaz volt a kezdő rifje és Ati meg is kérdezte, hogy ismerem-e, mert olyan hatrozottan dudorászok. Az ugrálós szám megintcsak ütött, de ezt azért nem tudom csak igazán szeretni, mert mindig ez az utolsó, hacsak nem vesszük figyelmbe, hogy még volt negyed óra a szerződésben meghatározott koncertidőből, szóval még azért vissza kellett jönni. Nem volt viszont mézespálinka, ami bosszantott és a bejáratnál is a pénzváltó automaták közül csak egy működött. Amikor meg megkérdeztem, hogy az az egy működik-e a biztonsági őrök elkezdtek ezen viccelődni. Hát meg is fordult a fejemben, hogy egyből írok egy felháborodott levelet a homárnak.
Hazafelé olyan csodát láttam, hogy csak na. Épp a Batthyány tér fele sétálok a Duna parton a Margit híd felől, mikor egyszercsak bal oldalamon furcsa hangokra lettem figyelmes. Hát bizony az egyik hajó dülöngél a hatalmas hullámok közepette, amik tovasodródva felcsapódnak a rakpart falára. No ez aztán az igazi árhullám! A Batthyány téren meg az OTP automatához nem lehet bejutni, csak a Raiffaisenhez. Hát ezért romlik úgy az árfolyama.
2001.szeptember 11-én, mikor a fél ország rettegett, hogy "Most tényleg be fog csapódni egy repülőgép a Westendbe?", én egy kocsmában ücsörögtem valahol a Móricz Zsigmond tér környékén a barátaimmal. Rá 6 évre meg a Zöld Pardonba látogattam ad hoc jelleggel Ladánybene 27 koncertre, ami mint utóbb kiderült egy lemezbemutató koncert volt sztárvendégekkel, megemlékezéssel.
Odafelé vezető úton betértünk egy éjjel-nappaliba (Ki kell használni az ilyen lehetőségeket, amíg lehet, mert ezek eltűnése igencsak kellemetlen, ha figyelembe vesszük, hogy a vendéglátóipari egységek árai lényegesen magasabban tendálnak, mint amit az én pénztárcám jó érzéssel tolerál, ha tudja, hogy van más opció is. Németországban nem volt. Nem is éreztem jól magam.), ahol belebotlottam a Betyárkörte nevű körte ízesítésű szeszesitalba. Minő tökéletes névválasztás. Ennél csak a san marinoi sörkínálat volt szimpatikusabb, ahol egymás mellett vígan megfért Hitler, Sztálin és Bob Marley. Apropó! Tudtad-e, hogy az Állatkertben elhelyezett két mellszobor (Bejáratról jobbra, a vizilovak irányába, akiket már este fél hatkor beterelnek hétvégén, holott hétig mindent megnézhetnék, mert ki lett fizetve. Például az akváriumot se láttam, meg a madárházba se tudtam bemenni, és 1250-ért ez mégiscsak felháborító, de legaláb beszöktem az állatsimogatóba, YEAH!) profilból kiköpött Sztálin meg Lenin? Persze nem ők azok, de nem lenne ok a csodálkozásra, mivel a vezetőség szerint a fő idegennyelv továbbra is az orosz.
A hűvős őszi este ellenére egész sokan ellátogattak a koncertre, ami a szokásosan jó volt olyan sztárokkal megspékelve, mint az ex-Zagastic, Singas Project Dalma, Copy Con és elmaradhatatlan társa, Lego Man, az Irie Maffia különítmény és egy tag a Riddim Colony-ból... Vagy lehet fordítva. Most megint sikerült jól elbizonytalanodnom. Van viszont egy új kedvenc dalom. A szó veszélyes fegyver címet viseli. Meg egy csomó számnak ugynaz volt a kezdő rifje és Ati meg is kérdezte, hogy ismerem-e, mert olyan hatrozottan dudorászok. Az ugrálós szám megintcsak ütött, de ezt azért nem tudom csak igazán szeretni, mert mindig ez az utolsó, hacsak nem vesszük figyelmbe, hogy még volt negyed óra a szerződésben meghatározott koncertidőből, szóval még azért vissza kellett jönni. Nem volt viszont mézespálinka, ami bosszantott és a bejáratnál is a pénzváltó automaták közül csak egy működött. Amikor meg megkérdeztem, hogy az az egy működik-e a biztonsági őrök elkezdtek ezen viccelődni. Hát meg is fordult a fejemben, hogy egyből írok egy felháborodott levelet a homárnak.
Hazafelé olyan csodát láttam, hogy csak na. Épp a Batthyány tér fele sétálok a Duna parton a Margit híd felől, mikor egyszercsak bal oldalamon furcsa hangokra lettem figyelmes. Hát bizony az egyik hajó dülöngél a hatalmas hullámok közepette, amik tovasodródva felcsapódnak a rakpart falára. No ez aztán az igazi árhullám! A Batthyány téren meg az OTP automatához nem lehet bejutni, csak a Raiffaisenhez. Hát ezért romlik úgy az árfolyama.
