2007. október 5. - Budapest, Almássy Téri Szabadidőközpont
Úgy egy vagy két héttel ezelőtt tűnt fel a plakátok tömkelege, melyen Rúzsa Magdi, Ganxta Zolee és Presser Gábor hirdette, hogy az ország összes zenésze ezen a hétvégén megszólal és milyen csodás lesz minden. Hát KOC koncert az nem volt, szóval kamu az egész. Azért Spotsra az ígéretemnek megfelelően elmentem.
Schleki azt mondta, hogy olyan hét körül célszerű lemennem ha már minden áron akarok passot. Persze nem értette, hogy miért erőltetem én ezt a kérdést annyira, hiszen amúgyis ingyenes a rendezvény, pedig a válasz teljesen egyszerű és mérhetetlenül emberi. Az van ugyanis, hogy itt adnak kaját a fellépőknek és múltkorában még italjegy is járt, de ez most elmaradt. Olyan fél nyolc körül került elő a három tálca szalámis, illetve sonkás szendvics salátával díszítve, de a sajtot hiányoltam és az egyenesen felháborító, hogy a vegákra nem gondoltak. Persze az is lehet, hogy a szervezésnél ment egy köremail, hogy akad-e olyan személy, aki ellenzi a húst. A szendvicsmennyiség a húsz főre nem volt elegendő, de a lengyel Orange the juice tagjai láthatóan viszolyogtak a sonkától, így nekem abszolute de nem volt okom panaszra, ráadásul még annyira bunkónak sem éreztem magam, hiszen egyet még hagytam is. Azért az osztrákoknál, valljuk be, nagyobb volt a bőségszaru.
A koncertek megkezdése előtt még Napocska elsírta nekem, hogy milyen szomorú, hogy annak idején még ide járt szórakozni, és most, hogy végre fellép itt, bezár a hely. Erre csak azt feleltem, hogy neki legalább megadatott, hogy felléphessen, mert nekem a köcsög Pályi jól átbaszta a fejem. Hogy érthető legyen. Az, hogy bejutottunk a Szigetre, egyedül a Lipinek köszönhető, aki szintén igencsak rossz véleménnyel van erről a kis kreténről, minekután a tavalyi Aggrolites-os buli kapcsán jól beszopatta, az Almássy meg értelemszerűen a későbbiek során szóba se jött. Aztán még volt szó arról, hogy milyen szar is üres teremnek játszani, majd nyolckor a tervvel ellentétben a Katka Sarkozi & Band ezt át is élhette. A zenekar igen különleges volt. Bevallom sokat nem láttam belőlük, mert a sámánkodós világzenéjük engem meglehetősen flusztrált, melynek hatására viszont elállt kint az eső, szóval ezek a csehek(?) csak tudnak valamit. A közeli kisboltban vettem is egy üveg Kozelt a tiszteletükre, amit olyan fél tízig kortyolgattam jóízűn és hallgattam Szaffi beszámolóját, aki velem ellentétben meglátogatta a vári Pálinka és Kolbász fesztivált, ahol kétszáz forint volt egy cent ízlelő, viszont adtak szép poharat.
Amikor visszamentünk az épületbe természetesen már a homoszexuális Kolin játszott. Nemi beállítottságukat ugyan a zenéjük alapján nem találtam volna ki, merthogy nem voltak egy kimondott Scissor Sisterz, viszont a felkomfokból kiderült, hogy miről is szól a fáma. Lásd: "A most következő szám San Franiscoról szól ahol minden megtörténhet.", illetve "A következő szám egy tengeralattjáróról szól, ahol 16 férfi van összezárva." Hümm. Amúgy amit hallottam belőlük az tetszett. Kár, hogy csak a végét kaptam el. Ha jól vettem ki hárman voltak, úgy mint gitár, dob, szinti, dehát tudvalevő, hogy nem értek a hangszerekhez, úgyhogy jobb is lenne, ha nem okoskodnék, nemdebár?
Rajtuk már lényegesen többen voltak, de az igazi áttörést mégis csak a tíz órakor színpadra lépő Yellow Spots hozta meg. Nemhiába... Még az index is meghirdette, hogy lesz ez a koncert. Pedig még a koraesti órákban viccelődtem is, hogy hiába hirdette az index az oldalán, engem huszan olvasnak, annyian el is jöttek.. szal lehet, hogy az indexet senki, úgyhogy fel is keresem a reklámfelület bérlőket, hogy jó lenne ha elgondolkodnának egy percre és inkább nekem tejelnének... már ha van egy kis eszük. Na ezen a koncerten már volt minden, amitől egy zenész boldog lehet. Előszöris volt tánc, másodszor voltak rajongók, harmadszor meg egy lány majdnem odahányt a színpad elejére. Láthatóan a zenekar tagjai is mérhetetlenül jól szórakoztak, legalábbis Alfréd, a pincér és Feri a marcona biztonsági őr nemegyszer vidáman táncra perdült. Látszik, hogy ezúttal egyikük sem volt szolgálatban.
Apró adalék: Márknak csodálatos az új pedálja, a Napocskáról meg kiderült, hogy nemcsak hogy Wagner, de még Ady leszármazottja is.
A már előbb említett Orange the Juice-t egyéb elfoglaltságaim miatt nem néztem meg, viszont a West Balkán az tömve volt, ráadásul oltári köcsögség a ruhatárat a másodikra rakni, mert mire felér az ember még az élettől is elmegy a kedve. Persze ha figyelembe vesszük, hogy feltehetőleg ezt a dolgot máshogy nem lehetett megoldani, nyugodtan elnézőbbek lehetünk. Nemúgy a másnap esti 23.35-kor induló 61-es busz pilótájával, aki igaz, hogy már 20 perccel az indulás előtt befutott a megálló területére, de a felszállást csak két perccel az indulás előtt tette lehetővé. Valami sohasem változik. Hát csoda, hogy állandóan lógok?!
Úgy egy vagy két héttel ezelőtt tűnt fel a plakátok tömkelege, melyen Rúzsa Magdi, Ganxta Zolee és Presser Gábor hirdette, hogy az ország összes zenésze ezen a hétvégén megszólal és milyen csodás lesz minden. Hát KOC koncert az nem volt, szóval kamu az egész. Azért Spotsra az ígéretemnek megfelelően elmentem.
Schleki azt mondta, hogy olyan hét körül célszerű lemennem ha már minden áron akarok passot. Persze nem értette, hogy miért erőltetem én ezt a kérdést annyira, hiszen amúgyis ingyenes a rendezvény, pedig a válasz teljesen egyszerű és mérhetetlenül emberi. Az van ugyanis, hogy itt adnak kaját a fellépőknek és múltkorában még italjegy is járt, de ez most elmaradt. Olyan fél nyolc körül került elő a három tálca szalámis, illetve sonkás szendvics salátával díszítve, de a sajtot hiányoltam és az egyenesen felháborító, hogy a vegákra nem gondoltak. Persze az is lehet, hogy a szervezésnél ment egy köremail, hogy akad-e olyan személy, aki ellenzi a húst. A szendvicsmennyiség a húsz főre nem volt elegendő, de a lengyel Orange the juice tagjai láthatóan viszolyogtak a sonkától, így nekem abszolute de nem volt okom panaszra, ráadásul még annyira bunkónak sem éreztem magam, hiszen egyet még hagytam is. Azért az osztrákoknál, valljuk be, nagyobb volt a bőségszaru.
A koncertek megkezdése előtt még Napocska elsírta nekem, hogy milyen szomorú, hogy annak idején még ide járt szórakozni, és most, hogy végre fellép itt, bezár a hely. Erre csak azt feleltem, hogy neki legalább megadatott, hogy felléphessen, mert nekem a köcsög Pályi jól átbaszta a fejem. Hogy érthető legyen. Az, hogy bejutottunk a Szigetre, egyedül a Lipinek köszönhető, aki szintén igencsak rossz véleménnyel van erről a kis kreténről, minekután a tavalyi Aggrolites-os buli kapcsán jól beszopatta, az Almássy meg értelemszerűen a későbbiek során szóba se jött. Aztán még volt szó arról, hogy milyen szar is üres teremnek játszani, majd nyolckor a tervvel ellentétben a Katka Sarkozi & Band ezt át is élhette. A zenekar igen különleges volt. Bevallom sokat nem láttam belőlük, mert a sámánkodós világzenéjük engem meglehetősen flusztrált, melynek hatására viszont elállt kint az eső, szóval ezek a csehek(?) csak tudnak valamit. A közeli kisboltban vettem is egy üveg Kozelt a tiszteletükre, amit olyan fél tízig kortyolgattam jóízűn és hallgattam Szaffi beszámolóját, aki velem ellentétben meglátogatta a vári Pálinka és Kolbász fesztivált, ahol kétszáz forint volt egy cent ízlelő, viszont adtak szép poharat.
Amikor visszamentünk az épületbe természetesen már a homoszexuális Kolin játszott. Nemi beállítottságukat ugyan a zenéjük alapján nem találtam volna ki, merthogy nem voltak egy kimondott Scissor Sisterz, viszont a felkomfokból kiderült, hogy miről is szól a fáma. Lásd: "A most következő szám San Franiscoról szól ahol minden megtörténhet.", illetve "A következő szám egy tengeralattjáróról szól, ahol 16 férfi van összezárva." Hümm. Amúgy amit hallottam belőlük az tetszett. Kár, hogy csak a végét kaptam el. Ha jól vettem ki hárman voltak, úgy mint gitár, dob, szinti, dehát tudvalevő, hogy nem értek a hangszerekhez, úgyhogy jobb is lenne, ha nem okoskodnék, nemdebár?
Rajtuk már lényegesen többen voltak, de az igazi áttörést mégis csak a tíz órakor színpadra lépő Yellow Spots hozta meg. Nemhiába... Még az index is meghirdette, hogy lesz ez a koncert. Pedig még a koraesti órákban viccelődtem is, hogy hiába hirdette az index az oldalán, engem huszan olvasnak, annyian el is jöttek.. szal lehet, hogy az indexet senki, úgyhogy fel is keresem a reklámfelület bérlőket, hogy jó lenne ha elgondolkodnának egy percre és inkább nekem tejelnének... már ha van egy kis eszük. Na ezen a koncerten már volt minden, amitől egy zenész boldog lehet. Előszöris volt tánc, másodszor voltak rajongók, harmadszor meg egy lány majdnem odahányt a színpad elejére. Láthatóan a zenekar tagjai is mérhetetlenül jól szórakoztak, legalábbis Alfréd, a pincér és Feri a marcona biztonsági őr nemegyszer vidáman táncra perdült. Látszik, hogy ezúttal egyikük sem volt szolgálatban.
Apró adalék: Márknak csodálatos az új pedálja, a Napocskáról meg kiderült, hogy nemcsak hogy Wagner, de még Ady leszármazottja is.
A már előbb említett Orange the Juice-t egyéb elfoglaltságaim miatt nem néztem meg, viszont a West Balkán az tömve volt, ráadásul oltári köcsögség a ruhatárat a másodikra rakni, mert mire felér az ember még az élettől is elmegy a kedve. Persze ha figyelembe vesszük, hogy feltehetőleg ezt a dolgot máshogy nem lehetett megoldani, nyugodtan elnézőbbek lehetünk. Nemúgy a másnap esti 23.35-kor induló 61-es busz pilótájával, aki igaz, hogy már 20 perccel az indulás előtt befutott a megálló területére, de a felszállást csak két perccel az indulás előtt tette lehetővé. Valami sohasem változik. Hát csoda, hogy állandóan lógok?!
