2007. november 7. - Budapest, A38
Pont 90 éve történt, hogy a bolsevik csapatok Trockij vezetésével körülzárták a Téli Palotát, az ideigelenes kormány székhelyét, és az Auróra cirkáló lövéseivel megkezdődött annak ostroma, majd még az este összeült a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusa Lenin vezetésével, ahol kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe kerül. Nálunk. Mert az oroszok a maguk idétlen időszámításával ezt már két héttel korábban letudták. Igazából ezt a dolgot már a suliban sem értettem, de nem mertem senkitől se megkérdezni, hogy hogy is van ez. Merthogy az egy dolog, hogy október 25, node melyik év? Node hagyjuk is. A lényeg, hogy hiába a jeles alkalom mégse volt ma PICSA koncert, de még csak Aurora sem, bár ez utóbbi csak a neve miatt lett volna stílusos. Volt helyette viszont "Az én városom: Moszkva" fesztivál nyitásaként örmény-orosz Deti Picasso és magyar PASO a kommunista nomenklatúra egyik legimpozánsabb vívmányán, az Artemovszk 38-on.
Azt nem tudom, hogy 90 éve Szentpétervárott milyen idő volt, de bizonyára hideg, mert az orosz tél az arról híres. Az viszont biztos, hogy nálunk zuhogott az eső és bevallom nem túl vidám dolog bőrig ázni a kikötőhíd bejáratánál, márpedig a Deti Picasso alatt ez történt és még utána is egy darabon, köszönhetően annak a pár embernek, akik vígan lakmároztak a hajó éttermében, ezáltal is elfoglalva a helyet a kulturáltan szórakozni vágyóktól. Többen föl is adták a reményt, hogy még ma este bejuthatnak az amúgy foghíjasan telített hajóra, de a kitartók várakozása végül meghozta gyümölcsét, bár a hirtelen lett beindulási lehetőség olyan vehemensen csapott le ránk, hogy pár másodpercnek el kellett telnie, hogy felfogjuk: kinyíltak előttünk a menyország kapui. A PASO alapvetően nem érdekelt, de nincs ló jó a szamár alapon mégiscsak lementem és beadtam a kabátom, hogy mégse kreáljak fülledt meleget a raktérben.
A PASO kifejezetten üdítő volt, szóval azt kell mondjam megérte kivárni az időm. Nem is emlékszem már mikor ringott be utoljára rajtuk így a hajó. Dávid aka Mr. P. ezúttal eléggé úrifiúsra vette a figurát a Márk féle pulóverében, ami ha vajszínű lenne, akkor megköthetné a nyakán és bármely golfklubba szívesen fogadnák. Ízléstelen. Lipit szerintem még soha nem figyeltem meg dobolás közben, most igen. Laza előrehajlása és a ritmikus mozgása leginkább egy orángután ritustáncára emlékeztetett. Nagyon rendben volt. Egyedül a buli középen leültetésével nem tudtam azonosulni, bár tökéletes volt az időzítés, hogy a pulóverem is leadjam. Az instrumentális számokért sem vagyok ám túlzottan oda, viszont arra rájöttem, hogy ha a Dallasban később szállok be, akkor azért válik unalmassá mert korántsincs annyira kiforrva, mint bármely PASO nóta. Szóval KOC (Poly Klub [Budapest VII.ker. Tivadar u. 3. (A Tivadar u. az Almássy térről nyílik, párhuzamos a Wesselényi és Dohány utcával.)] | november 11. | 20.00 | ingyenes/adományos) ügyben a számkezdéseket nem lehet nagyon húzni halasztani, meg a visszatérések sem nagyon jellemzőek ránk. Amit nem értek, hogy a már-már állandó tagnak számító hegedűvirtuózt még mindig vendégművészként aposztrofálják. Apropó! Az egyik dalban az Irie Maffia egyik üdvöskéje, bizonyos (wanna)B Madafaka is szerepet kapott, de meg kell hagyni, csapnivalóan szarul teljesített. Thomas szavaival élve "Krsa simán leiskolázta." A koncert alattomos módon az esőben rekedtek iránti szánalomra és mély együttérzésre lett kiélezve (Miután feltehetőleg többedmagammal kértük a zenekar tagjaitól apró szívesség gyanánt, hogy csempésszenek be, de nem tehették a zordon biztonsági őröknek hála.), de ez értelmetlen volt, hisz a maroknyi betüremkedők tudták, hogy bizony már senki nem ácsorog az esőben bejutásra várva. Viszont mélyen felháborított, hogy Krsa azon kérdésére, miszerint "Kinek maradt kinn esőben a barátja?" jópáran vidáman tették fel a kezüket. Vajon akkor is megtették volna, ha a kérdés direktbe úgy szól, hogy "Ki az a köcsög faszfej, aki kint hagyja a spanját az esőben, ahelyett hogy szolidaritást vállalna vele?" Ennek a teltházas dolognak a kapcsán lett többször is fölvezetve a december 15-i lemezbemutató koncert, amiről egy plakátot is láttam. A dolog szépséghibája, hogy az a Budapest Ska Mood megjelenését dicsőíti, de a filctollfirka arra enged következtetni, hogy a megoldás csupán ideiglenes. Miközben ezt olvasgattam tűnt fel egy nagyon érdekes dolog. Az nagyszerű, hogy a mozgássérülteknek van külön WC-jük, meg a felső ruhatártól feljuthatnak lifttel az étterembe, node addig hogyan oldják meg a pár lépcsőfokos szintkülönbséget?
PASO után teljesen spontán futottam össze a már korábbi postban is említett Edével, és egy rövid villáminterjút készítettem vele, hogy milyen is volt a Deti Picasso.
Ede: Lent voltál már Deti Picasson is? (Tudom ez így úgy tűnik, mintha ő lenne a kérdező és én a válaszoló, de nem. Ez hamarosan megfordul.)
Madafaka: Nem, bazmeg. A végére értünk ide, de a biztonságiak basztak beengedni, pedig szállingóztak kifele az emberek.
E: Hát pedig kurvajó volt.
M: Én azt hallottam, hogy valami világzene. Ez igaz?
E: Az.
M: Mondanál valamit a koncertről.
E: Hát a dob meg a basszus nagyon együtt volt és az énekesnő gyönyörű.
M: Ez engem mind nem érdekel. Mondj valami szaftos sztorit a közönségről. Hány százalékuk volt orosz?
E: Azt nem tudom, de két olasz szívott mellettem.
M: Na csak van valami amit leírhatok.
E: Akkor most hogy lesz ez a november 17. Tényleg nem tudsz lejönni Szombathelyre a Tizenhét 7 éves születésnapi bulijára?
M (szomorúan): Hát nagyon nem valószínű. Le vagyok égve, mint a szemét. Még csak hó eleje van, de már jelentős minuszban van a büdzsé.
E (szomorúan): Hiába. A Gyurcsány féle megszorító intézkedések súlyát mindenki a maga vállán érzi.
M (immáron teljesen letargikus): Hja. Tudom.
Pont 90 éve történt, hogy a bolsevik csapatok Trockij vezetésével körülzárták a Téli Palotát, az ideigelenes kormány székhelyét, és az Auróra cirkáló lövéseivel megkezdődött annak ostroma, majd még az este összeült a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusa Lenin vezetésével, ahol kimondták, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe kerül. Nálunk. Mert az oroszok a maguk idétlen időszámításával ezt már két héttel korábban letudták. Igazából ezt a dolgot már a suliban sem értettem, de nem mertem senkitől se megkérdezni, hogy hogy is van ez. Merthogy az egy dolog, hogy október 25, node melyik év? Node hagyjuk is. A lényeg, hogy hiába a jeles alkalom mégse volt ma PICSA koncert, de még csak Aurora sem, bár ez utóbbi csak a neve miatt lett volna stílusos. Volt helyette viszont "Az én városom: Moszkva" fesztivál nyitásaként örmény-orosz Deti Picasso és magyar PASO a kommunista nomenklatúra egyik legimpozánsabb vívmányán, az Artemovszk 38-on.
Azt nem tudom, hogy 90 éve Szentpétervárott milyen idő volt, de bizonyára hideg, mert az orosz tél az arról híres. Az viszont biztos, hogy nálunk zuhogott az eső és bevallom nem túl vidám dolog bőrig ázni a kikötőhíd bejáratánál, márpedig a Deti Picasso alatt ez történt és még utána is egy darabon, köszönhetően annak a pár embernek, akik vígan lakmároztak a hajó éttermében, ezáltal is elfoglalva a helyet a kulturáltan szórakozni vágyóktól. Többen föl is adták a reményt, hogy még ma este bejuthatnak az amúgy foghíjasan telített hajóra, de a kitartók várakozása végül meghozta gyümölcsét, bár a hirtelen lett beindulási lehetőség olyan vehemensen csapott le ránk, hogy pár másodpercnek el kellett telnie, hogy felfogjuk: kinyíltak előttünk a menyország kapui. A PASO alapvetően nem érdekelt, de nincs ló jó a szamár alapon mégiscsak lementem és beadtam a kabátom, hogy mégse kreáljak fülledt meleget a raktérben.
A PASO kifejezetten üdítő volt, szóval azt kell mondjam megérte kivárni az időm. Nem is emlékszem már mikor ringott be utoljára rajtuk így a hajó. Dávid aka Mr. P. ezúttal eléggé úrifiúsra vette a figurát a Márk féle pulóverében, ami ha vajszínű lenne, akkor megköthetné a nyakán és bármely golfklubba szívesen fogadnák. Ízléstelen. Lipit szerintem még soha nem figyeltem meg dobolás közben, most igen. Laza előrehajlása és a ritmikus mozgása leginkább egy orángután ritustáncára emlékeztetett. Nagyon rendben volt. Egyedül a buli középen leültetésével nem tudtam azonosulni, bár tökéletes volt az időzítés, hogy a pulóverem is leadjam. Az instrumentális számokért sem vagyok ám túlzottan oda, viszont arra rájöttem, hogy ha a Dallasban később szállok be, akkor azért válik unalmassá mert korántsincs annyira kiforrva, mint bármely PASO nóta. Szóval KOC (Poly Klub [Budapest VII.ker. Tivadar u. 3. (A Tivadar u. az Almássy térről nyílik, párhuzamos a Wesselényi és Dohány utcával.)] | november 11. | 20.00 | ingyenes/adományos) ügyben a számkezdéseket nem lehet nagyon húzni halasztani, meg a visszatérések sem nagyon jellemzőek ránk. Amit nem értek, hogy a már-már állandó tagnak számító hegedűvirtuózt még mindig vendégművészként aposztrofálják. Apropó! Az egyik dalban az Irie Maffia egyik üdvöskéje, bizonyos (wanna)B Madafaka is szerepet kapott, de meg kell hagyni, csapnivalóan szarul teljesített. Thomas szavaival élve "Krsa simán leiskolázta." A koncert alattomos módon az esőben rekedtek iránti szánalomra és mély együttérzésre lett kiélezve (Miután feltehetőleg többedmagammal kértük a zenekar tagjaitól apró szívesség gyanánt, hogy csempésszenek be, de nem tehették a zordon biztonsági őröknek hála.), de ez értelmetlen volt, hisz a maroknyi betüremkedők tudták, hogy bizony már senki nem ácsorog az esőben bejutásra várva. Viszont mélyen felháborított, hogy Krsa azon kérdésére, miszerint "Kinek maradt kinn esőben a barátja?" jópáran vidáman tették fel a kezüket. Vajon akkor is megtették volna, ha a kérdés direktbe úgy szól, hogy "Ki az a köcsög faszfej, aki kint hagyja a spanját az esőben, ahelyett hogy szolidaritást vállalna vele?" Ennek a teltházas dolognak a kapcsán lett többször is fölvezetve a december 15-i lemezbemutató koncert, amiről egy plakátot is láttam. A dolog szépséghibája, hogy az a Budapest Ska Mood megjelenését dicsőíti, de a filctollfirka arra enged következtetni, hogy a megoldás csupán ideiglenes. Miközben ezt olvasgattam tűnt fel egy nagyon érdekes dolog. Az nagyszerű, hogy a mozgássérülteknek van külön WC-jük, meg a felső ruhatártól feljuthatnak lifttel az étterembe, node addig hogyan oldják meg a pár lépcsőfokos szintkülönbséget?
PASO után teljesen spontán futottam össze a már korábbi postban is említett Edével, és egy rövid villáminterjút készítettem vele, hogy milyen is volt a Deti Picasso.
Ede: Lent voltál már Deti Picasson is? (Tudom ez így úgy tűnik, mintha ő lenne a kérdező és én a válaszoló, de nem. Ez hamarosan megfordul.)
Madafaka: Nem, bazmeg. A végére értünk ide, de a biztonságiak basztak beengedni, pedig szállingóztak kifele az emberek.
E: Hát pedig kurvajó volt.
M: Én azt hallottam, hogy valami világzene. Ez igaz?
E: Az.
M: Mondanál valamit a koncertről.
E: Hát a dob meg a basszus nagyon együtt volt és az énekesnő gyönyörű.
M: Ez engem mind nem érdekel. Mondj valami szaftos sztorit a közönségről. Hány százalékuk volt orosz?
E: Azt nem tudom, de két olasz szívott mellettem.
M: Na csak van valami amit leírhatok.
E: Akkor most hogy lesz ez a november 17. Tényleg nem tudsz lejönni Szombathelyre a Tizenhét 7 éves születésnapi bulijára?
M (szomorúan): Hát nagyon nem valószínű. Le vagyok égve, mint a szemét. Még csak hó eleje van, de már jelentős minuszban van a büdzsé.
E (szomorúan): Hiába. A Gyurcsány féle megszorító intézkedések súlyát mindenki a maga vállán érzi.
M (immáron teljesen letargikus): Hja. Tudom.
