2008. február 15. - Budapest, A38
Egy igen különleges és érdekes eseménynek lehett a részese, aki ezen a szeles, ám csapadéktól mentes téli estén ellátogatott Budapest egyik megmaradó és egyben igen impozáns koncerthelyére. Történt ugyanis, hogy újjá alakult a CsizmáSKAndúr.
Egy héttel korábban egy Vörös Yukas buli utáni buszvárás során sikerült megfáznom, így az egész hetem otthon töltöttem tea- és antibiotikum kúrára kárhoztatva, ami igencsak szerencsétlen módon még ezen az estén is tartott és a szabály az szabály: ilyenkor nincs alkohol. Na ennek a tudatában érkeztem meg kilenc órára, hogy átvegyem a teljes áron előrendelt jegyem, mert nemcsak hogy beteg vagyok, de még Pató Pál is. Mivel a koncertek csak ez után vették kezdetüket, így természetes módon nem maradtam le semmiről.
Az első zenekar a székesfehérvári Escape volt, melyben az énekes új dizájnt vett föl, de a zene maradt a régi. Én rajtuk ennyi embert még soha nem láttam, de meg kell hagyni, lényegesen kevesebben voltak, mint a február 6-i Rapid feszten, ahol csak nagy nehézségek árán sikerült a dohányzásmentes övezetben helyet találnom. A rengeteg kis ember számára az Escape remek bemelegítés volt ugyan, de a Csizmáskandúr színrelépésével át kellett adniuk a helyüket az idősebbeknek. A koncertből egyedül az intro nem nyerte el a tetszésemet a maga elviselhetetlen hosszúságával, mely amúgyis a Tigrist juttatta az eszembe, és ott se értem, hogy miért. A Skandúr legizgalmasabb sajátja, hogy lényegesen egyszerűbb, mármár bunkóbb zenei irányzatot képvisel, mint teszemazt a PASO, vagy épp az Escape, így elég keményen elütött, a másik két alakítástól és én meg kell valljam, ezt a hiánypótló sramlizenét élveztem a legjobban, bár korántsem tudtam olyan átéléssel énekelni azt, hogy ide a sört, mint egykoron. Na majd áprilisi 5 éves a PASO elnevezésű PECSA bulin. Egy szám erejéig dobolt a Lipi, mint alapítótag, valamint énekelt a Szasza, mint aki felment. Milyen érdekes, hogy érdekes, hogy a 6 évvel ezelőtti feloszlásukkor még csak a Yukban játszottak fele ennyi ember előtt/teljesen más közegnek, most meg egyből ez majd a PECSA. Lehet nekünk is ezt kéne tennünk. Mindenesetre igen merész húzás volt (de jól sült el) a PASO rajongótáborának beadni egy ilyet éppúgy, mint a Csizmáskandúr közönségének a PASO hallgattatása, de ez nagyon nem is következett be, mert mint láttam, a harmadik zenekarra újfent az első közönsége vette birtokba a helyet.
Remek egy est volt ez.
Egy igen különleges és érdekes eseménynek lehett a részese, aki ezen a szeles, ám csapadéktól mentes téli estén ellátogatott Budapest egyik megmaradó és egyben igen impozáns koncerthelyére. Történt ugyanis, hogy újjá alakult a CsizmáSKAndúr.
Egy héttel korábban egy Vörös Yukas buli utáni buszvárás során sikerült megfáznom, így az egész hetem otthon töltöttem tea- és antibiotikum kúrára kárhoztatva, ami igencsak szerencsétlen módon még ezen az estén is tartott és a szabály az szabály: ilyenkor nincs alkohol. Na ennek a tudatában érkeztem meg kilenc órára, hogy átvegyem a teljes áron előrendelt jegyem, mert nemcsak hogy beteg vagyok, de még Pató Pál is. Mivel a koncertek csak ez után vették kezdetüket, így természetes módon nem maradtam le semmiről.
Az első zenekar a székesfehérvári Escape volt, melyben az énekes új dizájnt vett föl, de a zene maradt a régi. Én rajtuk ennyi embert még soha nem láttam, de meg kell hagyni, lényegesen kevesebben voltak, mint a február 6-i Rapid feszten, ahol csak nagy nehézségek árán sikerült a dohányzásmentes övezetben helyet találnom. A rengeteg kis ember számára az Escape remek bemelegítés volt ugyan, de a Csizmáskandúr színrelépésével át kellett adniuk a helyüket az idősebbeknek. A koncertből egyedül az intro nem nyerte el a tetszésemet a maga elviselhetetlen hosszúságával, mely amúgyis a Tigrist juttatta az eszembe, és ott se értem, hogy miért. A Skandúr legizgalmasabb sajátja, hogy lényegesen egyszerűbb, mármár bunkóbb zenei irányzatot képvisel, mint teszemazt a PASO, vagy épp az Escape, így elég keményen elütött, a másik két alakítástól és én meg kell valljam, ezt a hiánypótló sramlizenét élveztem a legjobban, bár korántsem tudtam olyan átéléssel énekelni azt, hogy ide a sört, mint egykoron. Na majd áprilisi 5 éves a PASO elnevezésű PECSA bulin. Egy szám erejéig dobolt a Lipi, mint alapítótag, valamint énekelt a Szasza, mint aki felment. Milyen érdekes, hogy érdekes, hogy a 6 évvel ezelőtti feloszlásukkor még csak a Yukban játszottak fele ennyi ember előtt/teljesen más közegnek, most meg egyből ez majd a PECSA. Lehet nekünk is ezt kéne tennünk. Mindenesetre igen merész húzás volt (de jól sült el) a PASO rajongótáborának beadni egy ilyet éppúgy, mint a Csizmáskandúr közönségének a PASO hallgattatása, de ez nagyon nem is következett be, mert mint láttam, a harmadik zenekarra újfent az első közönsége vette birtokba a helyet.
Remek egy est volt ez.
