2008. február 21. - Budapest, Kultiplex
Ezen a jeles napon főzenekar gyanánt a Heaven Street 7 volt feltűntetve és én újra megpróbáltam. Lényegesen nagyobb sikerrel.
Az első dolog, ami feltűnt, hogy teljesen kicserélődött a közönség az előző naphoz képest - ebből is látszik, hogy ez egy sokmilliós város -, valamint, hogy már az előzenekaron is olyan szinten megtelt a nézőtér, hogy még csak mozdulni sem lehetett, úgyhogy egy házmesterrel a kezemben, epret majszolgatva ütöttem el az időt, majd a lányok unszolására a terem felé vettük az irányt. Ekkor tudtam meg, hogy a másnapra tervezett születésnapi party aznap van, így én egy rövid időre a kistermet vettem célba. Természetesen ez pont elég volt az elszakadáshoz, de erről majd később. A kisteremben lényegesen kevesebben voltak, az ülőterem gyakorlatilag pangott az ürességtől. Bent valami tribute zenekar igen kellemes melódiákat játszott, de a köszöntésen túl nem maradtam sokat, mert lent nekem küldetésem volt. Gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával érkeztem a terem ajtájához, hogy aztán teljesen lemondóan vizslassam a hullámzó tömeget tudván tudva, hogy lehetetlenség bárkit is megtalálnom. Láttam viszont magukat önkívületi állapotban rázó, sikongató lányokat. Nekem is kell egy ilyen. Aztán úgy döntöttem, hogy bentről az ember mégiscsak többet lát, így oldalazó mozgással befele indultam, kihasználva a zene ütemére lüktető közönség által felszabadult réseket, illetve a mozgalamsabb hely környéki nagyobb lyukakat. Persze bent sem volt senki, úgyhogy rövid sms kommunikáció és telefon, majd végre sikerült a fizikai kapcsolatteremtés is, majd újult erővel következett a betörés. A fiam, maga kifogta Dél-Amerikátig maradtunk, mert másnap várt rám a munka, holott telejesen péntek este feelingem volt, pedig nem, hisz akkor a Gödörben lennék Hangmáson. Node ne szaladjunk ilyen messzire. Érdekes megfigyelni, hogy a HS7 ezen száma mekkorra sikerre tett szert, akárcsak a Péterfy Bori által fémjlezett Love Band múltidéző dalai. Erre a qumbys csóka, meg az ex-animás Juci is előrukkol a huszas évek sztájlal és hiába a KOC jelenlegi egyik iránya, megintcsak olcsó utánzatként fog aposztrofálni a köztudat, csupán azon egyszerű oknál fogva, hogy csak később (vagy soha nem) ismernek meg. Ugyanaz az eset forgott fenn, mint mikor 2002 derekán egyszercsak megjelentünk a punk szcénában és olyan epés megjegyzéseket kaptunk, miszerint jó ez, de az Aberrált féle Érdekfeszület azért mégiscsak jobb és mi annak csak béna kópiája vagyunk. És lám! Így nyer a cím új értelmezést, és igenis léphet.
Mondjuk jobban belegondolva a HS7 dala igen régi darab, szóval lehet ezúttal túloztam. Mindegyis. Február 29-én koncert a Viper Roomban, aztán rá egy hétre a Filterben.
Ezen a jeles napon főzenekar gyanánt a Heaven Street 7 volt feltűntetve és én újra megpróbáltam. Lényegesen nagyobb sikerrel.
Az első dolog, ami feltűnt, hogy teljesen kicserélődött a közönség az előző naphoz képest - ebből is látszik, hogy ez egy sokmilliós város -, valamint, hogy már az előzenekaron is olyan szinten megtelt a nézőtér, hogy még csak mozdulni sem lehetett, úgyhogy egy házmesterrel a kezemben, epret majszolgatva ütöttem el az időt, majd a lányok unszolására a terem felé vettük az irányt. Ekkor tudtam meg, hogy a másnapra tervezett születésnapi party aznap van, így én egy rövid időre a kistermet vettem célba. Természetesen ez pont elég volt az elszakadáshoz, de erről majd később. A kisteremben lényegesen kevesebben voltak, az ülőterem gyakorlatilag pangott az ürességtől. Bent valami tribute zenekar igen kellemes melódiákat játszott, de a köszöntésen túl nem maradtam sokat, mert lent nekem küldetésem volt. Gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával érkeztem a terem ajtájához, hogy aztán teljesen lemondóan vizslassam a hullámzó tömeget tudván tudva, hogy lehetetlenség bárkit is megtalálnom. Láttam viszont magukat önkívületi állapotban rázó, sikongató lányokat. Nekem is kell egy ilyen. Aztán úgy döntöttem, hogy bentről az ember mégiscsak többet lát, így oldalazó mozgással befele indultam, kihasználva a zene ütemére lüktető közönség által felszabadult réseket, illetve a mozgalamsabb hely környéki nagyobb lyukakat. Persze bent sem volt senki, úgyhogy rövid sms kommunikáció és telefon, majd végre sikerült a fizikai kapcsolatteremtés is, majd újult erővel következett a betörés. A fiam, maga kifogta Dél-Amerikátig maradtunk, mert másnap várt rám a munka, holott telejesen péntek este feelingem volt, pedig nem, hisz akkor a Gödörben lennék Hangmáson. Node ne szaladjunk ilyen messzire. Érdekes megfigyelni, hogy a HS7 ezen száma mekkorra sikerre tett szert, akárcsak a Péterfy Bori által fémjlezett Love Band múltidéző dalai. Erre a qumbys csóka, meg az ex-animás Juci is előrukkol a huszas évek sztájlal és hiába a KOC jelenlegi egyik iránya, megintcsak olcsó utánzatként fog aposztrofálni a köztudat, csupán azon egyszerű oknál fogva, hogy csak később (vagy soha nem) ismernek meg. Ugyanaz az eset forgott fenn, mint mikor 2002 derekán egyszercsak megjelentünk a punk szcénában és olyan epés megjegyzéseket kaptunk, miszerint jó ez, de az Aberrált féle Érdekfeszület azért mégiscsak jobb és mi annak csak béna kópiája vagyunk. És lám! Így nyer a cím új értelmezést, és igenis léphet.
Mondjuk jobban belegondolva a HS7 dala igen régi darab, szóval lehet ezúttal túloztam. Mindegyis. Február 29-én koncert a Viper Roomban, aztán rá egy hétre a Filterben.
