2008. május 9. - 12. Várpalota, Pannonia fesztivál
Olyan 7 óra tájban indulunk útnak a Yellow Spots-cal a zuglói próbatermükből egy olyan kisbusszal, amibe állva befért a bőgő és a csomagtér nagyságából adódóan az én táborozási felszerelésem is kényelmesen helyet kapott. Schlekivel még korábban értekeztünk ugyan az ügyben, hogy mégis ki vezessen és ekkorra már-már át is engedte volna a kormányt, de a nagyvárosi dugó arra ösztönzött, hogy kiugorva a buszból betérjek egy kisboltba, majd "A faszom fog vezetni!" felkiáltással megbontsam első sörömet. A Sasadi út környékén vettük fel Aberráltat, valamint Tamást, a zentai szervezőt, aki egy nyári játékra küldött jelentkezési laphalmot böngészett, nálam meg épp volt egy KOC cédé, úgyhogy én is jelentkeztem, az önéletrajzot, valamint a motivációs levelet pedig szóban adtam át. Ez Székesfehérváron történt. Ekkorra már elég jól éreztem magam.
Várpalotára olyan este fél nyolc magasságában érkeztünk és a menetelő rockerek útbaigazítására hallgatva egyenesen haladtunk tovább, majd a tömeg miatt a benzinkútnál lefordultunk balra. A szervezők nem igazán voltak a topon, így minket egyből a Nagyszínpad felé irányítottak, ahonnan meg nem juthattunk el a PaFe sátorig, úgyhogy tettünk egy kört. Milyen érdekes, hogy a fesztivál két színpadából az egyik, a fesztivál nevét viseli, nem?! Mire nagy nehezen eljutottunk a helyünkre már besötétedett, így nekem a gyér holdfénynél kellett felvernem idén először a sátram, ami meglepő módon kifejezetten jól ment. Apró intermezzoként ezidőtájt kezdett az Edda, amire őrült módjára rohant pár fiatal. Nem az én közegem.
Azt hiszem úgy 11 óra magasságában kezdett a Yellow Spots csurig megtöltve az egyben kajáldaként is funkcionáló sátor nézőterét. Ekkora nyomor máskor talán nem is volt... Legalábbis amikor itt voltam. Meg is jegyeztem a fiúknak, a koncert után, hogy kifejezetten remek produkciót láthatott a nagyérdemű, mely alatt folyt a sör és darabokra tört egy műláb. Ezen az estén más koncertet nem is láttam, viszont ittam a 250 forintos helyi csapoltból, meg valami VBK-ból, amitől másnapra megfájdult a fejem. Voltam viszont discoba, amiről amellett, hogy 3-kor bezárt azt is tudni kell, hogy a kikiáltott MC végig pofázza a számokat. Az ezirányú nem tetszésemnek hangot is adtam, sokan egyetértettek.
Másnap reggel kilenc körül beballagtam a városi Tesco-ba kukoricás buciért, ami rém rossz egy kaja, annak ellenére, hogy illatos és fenemód jól néz ki. Vettem le pénzt is, mert a fesztivál területén nincs automata. Láthatólag a tavalyi isaszegi rendezvény idénre már sokat fejlődött, hiszen dodzsem, meg vizifoci is volt, de a kuponváltós gyermekbetegséget csak nem sikerült kinőnie, melynek lényege, hogy a pénzedet 50 forintos egységárú kuponokra kell váltanod, és abból vásárolhatsz, értelemszerűen hosszú soros tortúrának kitéve magad ezzel. Az élelmesebbje ezért egyből nagy összeget vált, amit aztán igyekszik alaposan elkölteni, mivel a pénzt vissza már soha nem kaphatja. Az utolsó nap ezt páran jól meg is szívták. Persze a pénzköltés nem jelenthet annak problémát, aki eszik, hiszen a sült kolbász 800-ba kerül, a gulyásleves meg 600-ba. Volt pár egyéb főétel is, de arról nem tudok nyilatkozni, viszont az 500 forintos tojásrántottát szívesen megnéztem volna.
Második nap koncertek terén belenéztem a Hoboba, a Pál utcai Fiúkba, a Heaven Street Seven-be és a Belgába. Az utóbbit végig is szenvedtem. Ezen a napon láthatta még a nagyérdemű Badár Sándor előadóestjét. Abból is elkaptam egy szemelvényt, de mivel nem értettem a viccet, ezért tovább is álltam.
A harmadik nap reggelét a benzinkút melletti másodosztályú étteremben nyitottam, ahol még zuhanyzó is volt. AZ ételkínálatból egy pár főtt kolbász és egy pár főtt virsli lett a kiválasztott teríték, mivel nem egyedül ettem. Mindkettő a mikroban tartott műanyag tálban készült. Ilyet is ritkán lát az ember. Az eladó büszkén mondta is, hogy ilyen bizony nincs az erdőben! Hát tényleg nincs. A kolbász amúgy ugyanolyan volt, mint a virsli csak legalább nyers. A nap folyamán még rendeltünk egy pizzát is, 670-ért... Amúgy ez a virslis téma 500 volt.
Ezen a napon több emlékezetes produkciót is láttam. Például ugye helyből ott van ez a Belmondo. Meg kell hagyni: Czutor Zoltán vicces egy fazon. Aztán ott volt az Aurora, ahol akkora port vertek a punkok, hogy az orráig is csak alig látott az ember, viszont nagyon remek volt ez is. Aztán ott volt a Nagyszínpadon a Rómeó vérzik, akik azért kerültek ide a sátorból, mert elmaradt a Republic. Ekkor elmorzsoltam egy könnycseppet. Hiába a fasza szervezés, de akárcsak az előző nap, most is bekövetkezett minden fesztiválozó rémálma, a csúszás. Okosan úgy szervezték ugyanis a koncerteket a szervezők, hogy azok egymást váltogassák, így mindig lehessen valamit látni, de ne is maradjunk le semmiről. Alighanem ez a kecske és a káposzta iskolapéldánya. Igenám! Csakhogy akárcsak előző nap, most is megtörtént, hogy amikor már kezdenie kellett volna a PASO-nak, még javában tolta a Depreszió, akik - mint megtudtam - kőbányai suttyók. Így a Supernem és a PASO egyszerre lépett a színpadra és velem együtt a jópár hülye a hideg ellenére az utóbbit választotta. Persze, aki végigugárlta az egészet az nem fázott. Én sem. Szemben a sátorban, ahol éjjel a hideg miatt, nappal meg a meleg miatt volt lehetetlen az alvás.
Másnap reggel olyat tapasztaltam, amit eleddig sehol máshol. Kitakarítottak pár WC-t. Aztán persze fel is kapkodták ezeket és elszállították, a pórnépnek meg maradtak a teli tartályok kinek-kinek a gusztusa, illetőleg vérmérséklete szerint. Természetesen férfitársaim zöme ekkorra már teljesen birtokba vette a környékbeli erdőséget, úgyhogy ez a rész annyira nem probléma. Páran a nyomokból ítélve szartak is. A sátor bontása közben derült fény arra, hogy a vendéglátósok ott hagytak a helyszínen pár karton bontatlan kólát, amire páran ráraboltak és miközben boldogan szürcsölgették a lopott árut, arról panaszkodtak, hogy milyen alapon zár be a büfé utolsó nap reggel, meg amúgyis milyen drága volt a hely, meg hogy egy motoros fesztiválon nem lehet ilyet. Erre ekkor még azt mondtam, hogy minden bizonnyal vidékiekről van szó, úgyhogy nem problémázok, de amikor még Pesten is ez volt a téma, az már tudtam, hogy nem, csak elsőbálozók. A vasútra amúgy taxival mentünk, mert a fesztiválbuszt nem indították ekkor már útnak. Nekem egyedül ez nem tetszett.
Olyan 7 óra tájban indulunk útnak a Yellow Spots-cal a zuglói próbatermükből egy olyan kisbusszal, amibe állva befért a bőgő és a csomagtér nagyságából adódóan az én táborozási felszerelésem is kényelmesen helyet kapott. Schlekivel még korábban értekeztünk ugyan az ügyben, hogy mégis ki vezessen és ekkorra már-már át is engedte volna a kormányt, de a nagyvárosi dugó arra ösztönzött, hogy kiugorva a buszból betérjek egy kisboltba, majd "A faszom fog vezetni!" felkiáltással megbontsam első sörömet. A Sasadi út környékén vettük fel Aberráltat, valamint Tamást, a zentai szervezőt, aki egy nyári játékra küldött jelentkezési laphalmot böngészett, nálam meg épp volt egy KOC cédé, úgyhogy én is jelentkeztem, az önéletrajzot, valamint a motivációs levelet pedig szóban adtam át. Ez Székesfehérváron történt. Ekkorra már elég jól éreztem magam.
Várpalotára olyan este fél nyolc magasságában érkeztünk és a menetelő rockerek útbaigazítására hallgatva egyenesen haladtunk tovább, majd a tömeg miatt a benzinkútnál lefordultunk balra. A szervezők nem igazán voltak a topon, így minket egyből a Nagyszínpad felé irányítottak, ahonnan meg nem juthattunk el a PaFe sátorig, úgyhogy tettünk egy kört. Milyen érdekes, hogy a fesztivál két színpadából az egyik, a fesztivál nevét viseli, nem?! Mire nagy nehezen eljutottunk a helyünkre már besötétedett, így nekem a gyér holdfénynél kellett felvernem idén először a sátram, ami meglepő módon kifejezetten jól ment. Apró intermezzoként ezidőtájt kezdett az Edda, amire őrült módjára rohant pár fiatal. Nem az én közegem.
Azt hiszem úgy 11 óra magasságában kezdett a Yellow Spots csurig megtöltve az egyben kajáldaként is funkcionáló sátor nézőterét. Ekkora nyomor máskor talán nem is volt... Legalábbis amikor itt voltam. Meg is jegyeztem a fiúknak, a koncert után, hogy kifejezetten remek produkciót láthatott a nagyérdemű, mely alatt folyt a sör és darabokra tört egy műláb. Ezen az estén más koncertet nem is láttam, viszont ittam a 250 forintos helyi csapoltból, meg valami VBK-ból, amitől másnapra megfájdult a fejem. Voltam viszont discoba, amiről amellett, hogy 3-kor bezárt azt is tudni kell, hogy a kikiáltott MC végig pofázza a számokat. Az ezirányú nem tetszésemnek hangot is adtam, sokan egyetértettek.
Másnap reggel kilenc körül beballagtam a városi Tesco-ba kukoricás buciért, ami rém rossz egy kaja, annak ellenére, hogy illatos és fenemód jól néz ki. Vettem le pénzt is, mert a fesztivál területén nincs automata. Láthatólag a tavalyi isaszegi rendezvény idénre már sokat fejlődött, hiszen dodzsem, meg vizifoci is volt, de a kuponváltós gyermekbetegséget csak nem sikerült kinőnie, melynek lényege, hogy a pénzedet 50 forintos egységárú kuponokra kell váltanod, és abból vásárolhatsz, értelemszerűen hosszú soros tortúrának kitéve magad ezzel. Az élelmesebbje ezért egyből nagy összeget vált, amit aztán igyekszik alaposan elkölteni, mivel a pénzt vissza már soha nem kaphatja. Az utolsó nap ezt páran jól meg is szívták. Persze a pénzköltés nem jelenthet annak problémát, aki eszik, hiszen a sült kolbász 800-ba kerül, a gulyásleves meg 600-ba. Volt pár egyéb főétel is, de arról nem tudok nyilatkozni, viszont az 500 forintos tojásrántottát szívesen megnéztem volna.
Második nap koncertek terén belenéztem a Hoboba, a Pál utcai Fiúkba, a Heaven Street Seven-be és a Belgába. Az utóbbit végig is szenvedtem. Ezen a napon láthatta még a nagyérdemű Badár Sándor előadóestjét. Abból is elkaptam egy szemelvényt, de mivel nem értettem a viccet, ezért tovább is álltam.
A harmadik nap reggelét a benzinkút melletti másodosztályú étteremben nyitottam, ahol még zuhanyzó is volt. AZ ételkínálatból egy pár főtt kolbász és egy pár főtt virsli lett a kiválasztott teríték, mivel nem egyedül ettem. Mindkettő a mikroban tartott műanyag tálban készült. Ilyet is ritkán lát az ember. Az eladó büszkén mondta is, hogy ilyen bizony nincs az erdőben! Hát tényleg nincs. A kolbász amúgy ugyanolyan volt, mint a virsli csak legalább nyers. A nap folyamán még rendeltünk egy pizzát is, 670-ért... Amúgy ez a virslis téma 500 volt.
Ezen a napon több emlékezetes produkciót is láttam. Például ugye helyből ott van ez a Belmondo. Meg kell hagyni: Czutor Zoltán vicces egy fazon. Aztán ott volt az Aurora, ahol akkora port vertek a punkok, hogy az orráig is csak alig látott az ember, viszont nagyon remek volt ez is. Aztán ott volt a Nagyszínpadon a Rómeó vérzik, akik azért kerültek ide a sátorból, mert elmaradt a Republic. Ekkor elmorzsoltam egy könnycseppet. Hiába a fasza szervezés, de akárcsak az előző nap, most is bekövetkezett minden fesztiválozó rémálma, a csúszás. Okosan úgy szervezték ugyanis a koncerteket a szervezők, hogy azok egymást váltogassák, így mindig lehessen valamit látni, de ne is maradjunk le semmiről. Alighanem ez a kecske és a káposzta iskolapéldánya. Igenám! Csakhogy akárcsak előző nap, most is megtörtént, hogy amikor már kezdenie kellett volna a PASO-nak, még javában tolta a Depreszió, akik - mint megtudtam - kőbányai suttyók. Így a Supernem és a PASO egyszerre lépett a színpadra és velem együtt a jópár hülye a hideg ellenére az utóbbit választotta. Persze, aki végigugárlta az egészet az nem fázott. Én sem. Szemben a sátorban, ahol éjjel a hideg miatt, nappal meg a meleg miatt volt lehetetlen az alvás.
Másnap reggel olyat tapasztaltam, amit eleddig sehol máshol. Kitakarítottak pár WC-t. Aztán persze fel is kapkodták ezeket és elszállították, a pórnépnek meg maradtak a teli tartályok kinek-kinek a gusztusa, illetőleg vérmérséklete szerint. Természetesen férfitársaim zöme ekkorra már teljesen birtokba vette a környékbeli erdőséget, úgyhogy ez a rész annyira nem probléma. Páran a nyomokból ítélve szartak is. A sátor bontása közben derült fény arra, hogy a vendéglátósok ott hagytak a helyszínen pár karton bontatlan kólát, amire páran ráraboltak és miközben boldogan szürcsölgették a lopott árut, arról panaszkodtak, hogy milyen alapon zár be a büfé utolsó nap reggel, meg amúgyis milyen drága volt a hely, meg hogy egy motoros fesztiválon nem lehet ilyet. Erre ekkor még azt mondtam, hogy minden bizonnyal vidékiekről van szó, úgyhogy nem problémázok, de amikor még Pesten is ez volt a téma, az már tudtam, hogy nem, csak elsőbálozók. A vasútra amúgy taxival mentünk, mert a fesztiválbuszt nem indították ekkor már útnak. Nekem egyedül ez nem tetszett.
