2008. augusztus 14. - Budapest, Sziget
Az ebéd túróscsusza volt.
A Ludditákkal kezdtem. A Fiáth lányok ezúttal lényegesen jobban szóltak, mint a Volt-on, úgyhogy kifejezetten élveztem a produkciót. Csinosak is voltak a jelmezükben. Az egyikük egy 20-as évek beli kosztümöt viselt, a másikat egy 80-as évek beli füstös kis krimó prostituáltjaként tudnám elképzeli. Bevallom ő jobban bejött.
Amint vége lett már indultunk is át Kispálra mert a csajok imádják. Én nem akartam, mert már a Volton is óriásit csalódtam bennük és nem akartam, hogy újra úgy induljak neki az estének, hogy mindjárt elalszom. Mindenesetre most lényegesen előrébb mentünk, úgyhogy láthattam, hogy a Kispál nem dohányzik. Mikor szokott le? Olyan 6 számig bírtam, majd mikor már menthetetlenül elegem lett belőlük visszamentem Anselmo Crewra, mert 4 éve tetszett. Ebben akkor volt egy énekes csaj most meg nem. Most ez se jött be, de azért az egyetlen ismert számukat: a My Townt még megvártam. Ezután még korzóztam egy kicsit és már-már a sírással küzdöttem, hogy nem igaz, hogy már a második napja képtelen vagyok jól érezni magam ezen a szaron de aztán erőszakot vettem magamon és elindultam az mr2-höz, ahonnan halk zene szivárgott. Mikor odaértem láttam is, hogy fenn vannak a zenészek, meg játszanak is valamit, de olyan mérhetetlenül halk volt az egész, hogy meg is kérdeztem a közönség soraiban egy fiatalembert (a haverjával a csenevész társaságban ők álltak egyedül jóformán), hogy ez már a koncert-e vagy csak a beállás. Ő mondta, hogy ez már a koncert és nekem nem is kellett ennél több, hogy tovább álljak. A zenekar egyébként a Realistic Crew volt és többek közt a Singas Project énekeslánya is szerepel benne.
Az utam ezután a Hammerword sátrához vezetett, ahol valami öreg metál zenekar játszott. Ahogy nézem őket belém villan a felismerés, hogy mind az egyik gitárost, mind az egyik énekest ismerem valahonnan. Ekkor odaléptem a Tizenhét harsonásához, aki nagy metálarc és felvilágosít, hogy bizony az egyik az Akela frontembere a másik meg a gitárosa, és hogy a zenekar maradék formációja az Omenből kerül ki. A zenekar neve pedig Al-om, mely az Akela és az Omen ötvözetét jelenti, ennek megfelelően a fent nevezett zenekarok slágereit játsza. Mivel annyira ez a dolog nem volt egyértelmű, így nem is volt túlontúl népes a táboruk. Leginkább barátok, ismerősök és egyébként is erre lébecoló emberek tartózkodtak itt. Mindenesetre mikor felcsendült az "Istennek báránya, te elveszed a világ bűneit", azon vettem észre magam, hogy végig éneklem a Világvégét, anélkül hogy valaha is hallgattam volna Akelát. Valószínűleg farkasvér csörgedezik az ereimben. A koncert végén örömmel nyugtáztam, hogy csak jó lesz ez a mai nap, és csodálkozva merengtem azon, hogy pont az Al-om gördített át a bajon.
Ekkor igencsak vendégcsalogató dallamokat hallottam meg kiszűrődni a Converse-től, úgyhogy oda is mentem, ahol hatalmas tömeg fogadott. A zenekar pedig nem volt más, mint a Les Touffes Krétiennes Franciaországból. Információim szerint a zenekar Babylon Circus közeli, akiket annak idején már láthattam a Millenáris Parkban egy korábbi zene ünnepe fesztiválon. A zenekar rengeteg fúvóssal bírt és egy gitárossal, meg egy dobossal. A basszusgitárt egy tubával helyettesítették, amire csak hosszú megfigyelés után jutottam el, melyet az első sorban hajtottam végre. Számomra ők adták az este legremekebb koncertjét.
Ezzel véget is ért a mai szigetelésem, mivel hamarosan találkoztam Andival és közös megegyezésre elindultunk a sátorhoz aludni, majd ez módosult kettő-kettő almapaprika-fogyasztásra, illetve kipróbáltam a helyi aprósüteménystandot, ahol csak 250 a virslis croissant, mely egyértelműen jobban megéri, mint a hotdog. A pletyka igaz. A csónakházban valóban olcsóbb a sör. Ezután indultunk Picsára és így botlottunk bele a Jamiroquai utolsó számába, amit végig tomboltunk az utolsó sorban. Ezután a Picsa ugrott, mivel 11-et ütött az óra. A következő tervezett program a fél egyes Irie Maffia volt, amihez már csak nagy küzdelmek árán jutottunk el, és nem is maradtunk, mert a szemem már egyáltalán nem bírta a gyűrődést. Amúgyse fértünk volna be, mert a tömeg szabályosan kifojt az A38 terméből. Úgyhogy HÉV.
