Hogy mik vannak?!

2009. március 6. - Szombathely, SIC

Ha Szilen jársz, feltétlen nézz be, az Akácfa vendéglőbe, mert 999 forintért, akkora adag csülköt kapsz pékné módra, hogy belegebedsz. A szájhagyomány szerint az elnevezés onnan ered, hogy míg a pék dolgozott, a feleségére rájárt a szeretője, emiatt mire amannak lejárt a munkaideje a pékné hirtelen rádöbbent, hogy seholsem áll még a vacsora, úgyhogy mindent összedobott amit talált. Így született meg a csülök pékné módra. Namost az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem lehetett túl sok minden otthon, ha csak ezt tudta kihozni az asszony, viszont meg kell hagyni: nagyon finom étek. Marhapörköltet is lehetett kapni 1290-ért, de annak a története korántsem ilyen érdekes.

A Budapest- Szombathely útvonal nagy részét az EstFm Bedugatlan azon adásának hallgatása tette ki, melyben a Csizmáskandúr volt a vendég. Többek között az akkori magyarországi ska  élet is szóba került, kihagyhatatlan lehetőség volt tehát, hogy ugyanezt a kérdést a jelen kor egyik nagyjának, a Tizenhétnek is feltegyem (akik a rádió felvételén még csak mint egy új zenekar szerepeltek), meg is kérdeztem hát Szaszát, a Tizenhét énekesét, hogy az éppen játszó Last Minute cédéje megjelent-e már, mire azt felelte, hogy nem tudja. A hatalmas hangzavartól mást nagyon nem tudtam kérdezni, így inkább a közel 20 fős táncoló közönséget kezdtem szemlélni, illetve próbáltam legalább egy kicsit becsípni, de nem nagyon sikeredett, mert a korábban említett csülök teljesen kipárnázta a gyomrom.

A Tizenhétre valamelyest növekedett a közönség, de korántsem érte el a fénykor szintjét. Valami megváltozott Szombathelyen. Ez Kápé szerint is így van. Például régen több skin jött el a koncertre, most viszont a közönség jelentős hányadát az oldschool adidas cipős ifjúság tette ki, 8 ugyanolyan lábbelit számoltam meg, kedvencem mégis a szőrös csizma volt. Attól majdnem hánytam. Mivel pár ember kivételével mindenki magányosan skankingolt, így a rátermetteknek szinte kötelező volt csajozni. A helyi Casanova kapva kapott is az alkalmon és fél perc alatt 6 lánynál be is próbálkozott (könnyen kiszámítható, hogy próbálkozása eleve kudarcra volt ítélve, pláne mivel gyakorlatilag egymás mellett álltak a kiszemelt lányok, mindenesetre én remekül szórakoztam), majd mikor már látta, hogy nem terem neki babér angolosan távozott. A Tizenhétnek lassan vége lett úgyhogy el is mentem WC-re, ahol a pisáló ifjakat hallgatva többek közt megtudtam Edétől, hogy a Red Red Wine című UB40 sláger egy feldolgozás. Nem akartam felhívni azzal magamra a figyelmet, hogy kikiabálom, hogy az I Can't Help is az, így még számos érdekességet hallhattam és már azon gondlkodtam, hogy sokkal jobb így szarni, mint a Mad Caddies-en a Kultiban, mert itt legalább történik valami, ám ekkor kezdett a Hotknives, így nekem sem volt már okom a továbbiakban a WC-ben bujkálnom.

A Hot Knives egy négy tagú zenekar, mely áll egy dobosból, egy gitárosból, egy szintisből és egy basszusgitáros énekesből, aki korát meghazudtaló módon rendkívül lelkes. Gyakorlatilag nem tudok egy olyan pillanatot fölhozni a koncertjén, amikor nem mosolygott volna, hacsak akkor nem, mikor én épp aludtam, mely ugyan körülbelül 10 percet vett el az életemből, viszont arra tökéletesen elegendőnek bizonyult, hogy elmúljon a csülök hatása és én végre berúgva ébredjek. Az angol legenda koncertjére talán még kevesebben maradtak, mint amennyien  Tizenhéten voltak és valljuk be válság ide vagy oda, ez mégiscsak elég elkeserítő, mert hiába igyekszik a Tizenhét bármilyen brilliáns zenekart elhozni hozzánk, ha az emberek nem teszik fel a seggüket a vonatra és nem mennek le. Régen azért nem volt ez így.

Kifele menet szembetalálkoztam a lánnyal akinek 3 színű arab sálja volt, ezt muszáj megírnom, mert Pesten ilyet nem minden nap kap el az ember.