2009. augusztus. 11. - Budapest, sziget, 0. nap
A cím lehetett volna Magyar Dal Napja 2. is, de az "angolszász" csapat helyrerakta a dolgokat.
Délután négy fele sikerült annyira összeszednem magam, hogy nekiinduljak, így pont sikerült lecsúsznom a jövő nagyágyúiról, így maradt nekem LGT, Charlie, Bikini, Beatrice, Zanzibár és Kispál. Nomeg a feledhetetlen finálé. Sajnos a szemem induláskor még korántsem ébredt fel, úgyhogy a Batthyány-in vettem egy Adrenalin fedőnévre hallgató energiaitalt. No az úgy meghajtott, hogy csak a gyorsiramú benzinkút WC-hez menetelésem mentett meg a kellemetlen gatyába fosástól. Valahogy egész nap sejtettem, hogy ma meglesz az idei első szigetes szarásom, de bevallom nem így terveztem. Spongyát rá.
A Nagyszínpadhoz vezető út híres magyar előadók (fél) mezítelen portréival volt kirakva, melyből csupán a jedi-tanonc Nagy Feró lógott ki. Az üzenetet nem értettem. Mikor a nézőtér jobb oldalához értünk az örökös konferanszié szerepében tetszelgő Novák Péter épp a rövid technikai szünet megszüntéről biztosította a közönséget, és jött D. Nagy Lajos és a Bikini. A vágó a koncertjük alatt valószínűleg szintén az Adrenalin hatása alatt volt, hiszen a kivetítőn Lali arcán kívül semmit nem mutattak, ez az 5 perces gitárszólóknál kimondottan viccesnek volt mondható. D, mint frontember ezekben a pillanatokban nem állta meg a helyét, szemben az őt követő Deák Bill Gyulával, aki végigmozogta a számára kijelölt kétszámos időintervallumot. Remek volt. A magyar Janis Joplinhoz vendégként megérkezett Lukács Laci, meg a Tankcsapda dobosa, akinek nem tudom a nevét, viszont egyszer láttam a Viván, hogy egy bazinagy háza van a Dunaparton és ott szokott pihenni két koncert között. Persze az is lehet, hogy a ház a Tisza parton van. Balázs Fecó a rasszizmus ellenesség jegyében felhívta a színpadra néger és cigány barátait. Hát a fekának nem nagyon ment az éneklés, viszont Emilió, meg a megasztáros gyerek, a swinges, az nagyon jó volt. A kis kínai csajt hiányoltam, mert csak vele lett volna igazán színes a produkció, bár a Novák szerint valójában nincsenek is rasszok, úgyhogy mindegy is. Nagy Feró üdítő színfolt volt a felhozatalban, bár az elnyújtott népdal az elején igazán nem kellett volna, konkrétan kis híján belealudtam. A Kispál, Kiscsillag, Németh Juci csoportosulás remekelt, Lovasinak nem szabad három számnál többet előadnia egy fesztiválon, mert így még élvezni is tudja a dolgot. a Love Music Hate Racism Allstars Sepcial kimondottan jó volt, a rappes betétek közé beszurkált Sham69, Clash, Specials számok kimondottan feldobták a bulit.
Egy olasznak megtanítottam azt a szót, hogy házmester, valamint ettem pizzát, illetve ízetlen kínai szart, úgyhogy nagyon nemzetközi voltam, így soraimat a kivetítőn oly sokszor elhagzott mondattal zárnám: a rasszizmus rossz dolog.
U.i.: Éjfél magasságában hagytuk el a fesztivál területét, gondoltuk mehetnénk riksával, de 3000-ért akartak elvinni a köcsögök a Batyira per fő. Hát menjenek ezek a picsába, a taxi csak két rugó.
