2009. augusztus 12. - Budapest, Sziget 1. nap

Már képes vagyok azonosulni az óbudai lakossággal, akik a Sziget bezárását követelik, mert tényleg képtelenség reggel sokáig aludni a technozene szomszédságában. Nagy ötlet volt a Sziget kijárathoz közel lerakni a sátrat, hogy majd kipihenve lehessen onnan hazamenni. Mondjuk a 6 órás alvásom így is megvolt szerintem, de az is lehet, hogy csak 4, de muszáj korán lefeküdni, mert így lehet igazán rákészülni az este 11-ig nyitva tartó szórakozóhelyek nyújtotta torz jövőre.

A Sziget egész egyszerűen nem lehet meg délutáni idétlen gépzenekar nélkül. Idén ebben a szerepkörben az I am X tetszelgett. Egy számba bírtam csak belehallgatni, kész szerencse, hogy a végére értünk le. A Nouvelle Vague kezdésig az időt a Civil faluban az Amerikai Nagykövetség által delegált magyar tánc-csapat nézésével ütöttük el, melynek magával ragadó varázsát tovább erősítette a lelkes szigetelők aktivitása. A Nouvelle Vague-ról már sok helyről hallottam, mindenki dicsérte, pedig nem is jók. Nem mondom, van egy két értékelhető számuk, de alapvetően csak altató volt, a Ska-P hozta a bejáratott dalait, nem is csalódtam bennük és a Pál Utcai Fiúk is feledhetetlen volt. Ezután elmentünk José Padillára, mert állítólag nagyon jó. Nem az. És ezzel többen is így vagyunk, mert érkeztünkkor folyamatosan hagyták el az emberek az amúgy rendkívül meleg BURN Party Arénát. Lily Allenből ugyancsak két számot hallgattunk meg és mentünk Kispálra az MR2 színpadhoz, majd onnan kis kitérővel a Lovardához, amit nem nagyon értek, mivel előtte még úgy volt, hogy a Malackáig buzikat nézünk, de addigra én már aludtam. Szerintem.

Láttam lakodalmas menetet, Andival táncoltunk a lakodalom mellett és lefőztem egy nagy lábas paprikáskrumplit, de már látom, hogy meg fogom unni.