2012. október. 11. - Budapest, Szabad az Á

A Daikaiu után megfogalmazódott bennem, hogy gyakrabban kellene látogatnom eme intézményt, de a véletlenek puszta összejátszása eredményeképp ma amúgyis mentem volna. Az Á ezúttal nem volt büdös.

9 óra előtt pár perccel érkeztem és a Miki meg a Szabi nagyon megörült nekem, mivel én voltam az első vendég. Amúgy nőimádó est volt, vagyis a belépés lányoknak díjtalan. De ez csak propaganda. A látottak alapján szerencsésebb lett volna a nőimádók estje névvel illetni a rendezvényt. A CsizmáSKAndúr beállása alatt Szabival a játékgépek hirtelen eltűnéséről, a kormány eme drasztikus döntéséről beszélgettünk. Arra jutottam, hogy lehet be kellene tiltani a nőket is, és akkor nem lenne többé családon belüli erőszak. A Csizmáskandúr fél 10 körül kezdett. A koncert meglehetősen laposan indult, mind a zenészek, mind a közönség részéről. Értem ez alatt, hogy a közönség udvariasan ücsörögve hallgatta a produkciót. Ez meglehetősen erős kontraszt volt az előző naphoz képest és valamennyire váratlan is. Felzaklatott. Nem is nagyon bírtam, úgyhogy inkább felálltam és beálltam előre. Kicsit bántam a dolgot, mert úgy éreztem én sem vagyok nagyon parti hangulatban, de aztán szép lassan felvettem az ütemet, megjelent egy háromtagú formáció is a placcon, és a koncert fele körül már szép lassan kezdett telítődni a tánctér, a végére a hangulat is  megjött. Sajnálom, hogy csak ilyen nyögvenyelősen. Viszont egy előnye mindenképpen volt a dolognak. Nevezetesen, hogy a második zenekarnak már nem kellett olyan piszlicsáré ügyekkel foglalkoznia, hogy belelkesítse a közönséget, mert az állapot már adott volt. Mondjuk a Superstarskynak alapvetően nem okozott volna problémát ez, hisz szerintem nincs az az ember aki Korda Gyurira, Karel Gottra, Modern Talkingra meg a Don't Worry-s csávóra ne táncona önfeledten.. a Hungáriáról nem is beszélve, főleg ha ez még jól meg is van vendéglátóskasítva. Most láttam őket másodszor, de olyan maximális hangulattal hozzák a régi balatoni és a mai isztriai kemping hangulatot (szóval ahova a németek jártak / járnak), hogy már első alkalommal is úgy éreztem, már ezer éve ismerem és szeretem őket. Külön jó pont, hogy a külföldi slágereket szándékolt akcentussal adják elő. Viszont a múltidézésbe alaposan belerondít a Tankcsapda meg a Kaukázus feldolgozás. Értemén, hogy nyitni kell a bölcsészek felé, de nem kell.

Ennyit a száraz beszámolóról, most nézzük mi is történt valójában:

Ahogy újra olvasom a soraimat feltűnt nekem valami. Lehet csak én értettem félre ezt az egészet, lehet hogy ez az egész este gyakorlatilag egy remekbeszabott performance volt, aminek én is szerves része lehettem volna, ha idő előtt nem állok fel. Ugyanis jobban végiggondolva a dolgot a  Csizmás koncertje első felében megidéződött egy klasszikus vállalati ünnepi buli meghívott sztárvendéggel, főnökséggel, pogácsával (csak nem volt pogácsa), majd ezt követte az, mikor a melós munka után lemegy a sarki kocsmába, hopgy ledöntsön egy-két felest. Szóval a Csizmás hozta el, az egyszerű proli átlag hétköznapjainak fontosabb állomásait (csak az asszonyverést hagyta ki.. úgy tűnik ez a nőimádó cucc nagy hatással volt rám). A Superstarsky feladata pedig egyértelműen a felszabadult balatoni nyár megidézése volt. És mindkét csapat profin teljesítette a feladatot. Le a kalappal! Én hülye ezt meg csak két nappal később fogom fel. Úgy szégyellem magam... Mondjuk mit csodálkozom ezen? A Prometheusról a mai napig nem sikerült felfognom, hogy miért készült el...

Amúgy a Superstarskyra haragszom, hogy nem öltöztek ki. Csak szólok.

U.i.: Egész másért adtam azt a címet, hogy le fog esni, de az hogy tényleg leesett... hát ez aztán a csehovi puska!