2012. október 23. - Budapest, Szabad sajtó útja, Szabad az Á
Három órát aludtam, aztán összeütöttem az előző napi beszámolóm. A Peti a nagyon szép jelzővel illette azt, majd rávilágított, hogy régebben azért sokkal keményebbek voltak a beszámolóim, most meg azt ami nagyon szar észre se veszem. Lehet megváltoztam. Azért majd erre igyekszem odafigyelni. Aztán ebéd anyáméknál, majd vissza haza, zuhanyzás, irány a Milla, mert ott tavaly is mekkora buli volt már.
Fél négy körül érkeztem a Ferenciek terére és direkt nem a Jégbüfé oldalán jöttem fel. Nem tudom meddig tartott hátrafele még a tömeg, csak azt láttam, hogy a színpad kurva messze van, és biztos megy már a pogó. Semmit nem hallottam elölről, úgyhogy oldalirányból előre mentem kábé az Erzsébet híd lehajtójáig. Épp valami őszhajú fickó történelmezett. Nem is nagyon értettem mit mond, mert két hangfal szólt egyszerre kis csúszással, a hang terjedési sebessége okán, úgyhogy még kellett helyezkednem, hogy a hangosabb hangfalat nagyjából kiiktassam. Az öreg befejezte, asszem utána jött a Tamás Gáspár Miklós. Na ez egy egyenes ember. Ő volt talán az egyetlen, aki üres szólamok helyett mondott is valami. Konkrétan, hogy Orbán Viktor mondjon le. Mert a többi mégis mit is csinált?! A következő tag például folyamatosan a szeretet ereje mellett agitált. Faszom. Idejövök tüntetni, azt ez megy? Jó értemén, hogy nagyon ragaszkodunk ez egy békés rendezvény, még jó. (Nem. Nem értem.) De hogy egy szónok csak erről tudjon beszélni.. Ki ez? Jézus? Aztán meg úgy zárta a sorait, hogy mi mind egyéniségek vagyunk.. Mi ez, a Brian élete? Basszus... Csak most esik le. Ez tuti, hogy egy ugyanolyan performansz volt, mint télen az Operánál a hagymaköztársaság vagy mi. Tudod. Ahol nem volt senki. Aztán jött a Milla vezér. Megalakult valami platform. Választás Együtt 2014. Amihez lehet pártoknak csatlakozni, ha jól vettem ki és akkor majd a nagy összefogás jegyében 2014-ben a Viktor jól el lesz zavarva. Mert ezt meg kell tenni, mert ami ebben az országban folyik, az botrányos. Hogy 2 és fél év alatt elherdálódott a közvagyon. Meg a demokrácia porbatipródott. Meg a sajtószabadság. Meg a mindenség. Kérdem én. Mi folyik itt Gyöngyösön? Mi a faszomért kell akkor várni még másfél évet? Hogy még szarabb legyen? A Milla a megalakulása óta mást se csinál, mint kirángat egy csomó embert az utcára. Hőbörögtet kicsit, aztán meg hazaküldi, hogy majd fél év múlva megint lehessen hőbörögni. Most halál komolyan kérdezem. Ennek mi értelme van? Mert én nem látom. Nem vagyok politikus. Állítólag ők se. Na a lényeg, hogy volt ám sok szép beszéd, meg reménykeltés meg "Szebb jövő!" és az Erő is velünk van, aztán meg jött a Bajnai. Hát vele nem volt. Csak remélni tudom, hogy pusztán nagyon el volt érzékenyülve és azért beszélt úgy ahogy. Egy vezér, egy szónok ne bőgjön, hanem legyen tökös. Könnyek között mondva a meg tudjuk csinálninak semmi ereje nincsen. Utána Himnusz, taps, én meg odamentem a Laciékhoz, akiket már korábban kiszúrtam, csak úgy felbasztam már időközben az agyam, hogy nem volt kedvem a végéig odamenni. Meg akartam hallgatni mindent. De most már lehetett. Aztán a Laci, a Dóri meg én átmentünk a Szabad az Á-ba, hogy pilvaxosítsuk. A Laci az Át rejtett kincsként aposztrofálta, ittunk két sört, szétpolitizáltuk az agyunkat, aminek keretében elmagyarázta, hogy miért nem lehet forradalmaskodni, illetve, hogy a parlamentális demokrácia rákfenéje, hogy előre hozott választásokat csak akkor lehet hozni, hogy ha a parlament feloszlatja önmagát, ami meg értelemszerűen nem fog bekövetkezni. Hát jó nagy faszság ez én mondom. Ez olyan, mintha csinálnék magamnak valami elbaszott kaját, amit aztán mindenképp meg kell ennem. Nem dobhatom ki. Hát ez nem így működik. Mondjuk a csavar, hogy ráadásul ezt a levest nem is én főztem. Aztán ők a Blahán balra el, én meg vettem egy pizzaszeletet és vissza, mert időközben már jöttek az esti fellépők és most először jazz est volt. Ahogy nézem a foglalásokat nem látom újra feltűnni a Vörös Janka nevet (ő volt a szervező, meg az első zenekar frontembere) és megmondom őszintén nagyon bánnám, ha ez így is maradna.
Előszöris a sört fröccsre váltottam, mert az ilyen intellektüel zenékhez a bor dukál én meg nem vagyok prosztó. Kilencig vártam. El-elbóbiskoltam, de ez pont belefér. Aztán kezdett a Funkafizerz. Jó nehéz dolgom van ám bármit is írni, az estéről, mert nem nagyon tudok semmit határozottan kiemelni, hisz minden csodálatos volt. Majd a Luca... Jó talán a gitárt kicsit üresnek éreztem néhol, de ez is mindegy. Meg érted. Tanult zenészekről beszélünk, szal elég fosul hangzana, hogy aszondom nagyon jó az énekes hangja, pedig az. Meg az egész. Ajjajj. Ráadásul, mivel egy friss zenekarról beszélünk még az sem áll módomban, hogy beírok ide egy linket, hogy nesze bazmeg ők azok, mert nincs video a neten. Fujj, de mocskos ma a szám. Ki kéne mosni. Szóval. Ők valami funky-s, bluesos cuccot toltak, ha jól vettem ki leginkább feldolgozásokat, de mivel egyik dalt sem ismertem, így ez egyáltalán nem zavart. Volt zongora, meg gitár, meg basszusgitár meg dob, meg ének. A másik zenekarban is detto. Úgyhogy most ezt minek írom le? Nem is értem. A lényeg, hogy én azt hittem, hogy ez majd ilyen ücsörgős figyelős este lesz, de nem. Kényelmesen el lehetett ringatózni a zenére. Mármint a gyorsabb számokon. Mondtam is magamban, hogy na ez nagyon faja volt. Aztán jött a magyar gitárossal bíró Z# Hollandiából és még rátettek egy lapáttal. Ők a leírásuk alapján a hiphop-ot ötvözik a jazzel. Tényleg nehéz szavakba önteni, hogy milyen volt. Nagyon jó. Pénteken Székesfehérváron játszanak. Ha a módodban áll feltétlen nézd meg. Meseszép. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Még több jazz-t az Á-ba!
És a női WC-t meg valaki takarítsa ki... valami picsa már megint sielt.. kétszer.
