2012. október 29. - Budapest, Szabad az Á
- Miben hasonlít a nő a hurrikánhoz?
- Amikor jön, meleg és nedves; amikor megy, viszi az autót és a házat!
Havizaj volt az Á...-ban. A hatvankilencedik.
Van egy zenekarom. Jó nem egy, de most nem is erről akarok beszélni. Szóval a Szepe kábé havonta küld egy frissítést a szabad időpontokról és ilyenkor mindig feltűnt, hogy van ez a havizaj. Tippem volt rá, hogy mi lehet ez és bevallom mindigis meg akartam személyesen tapasztalni az élményt. Az indexen láttam egyszer egy videot. Mondjuk az a Rohamban volt. Érdekesnek ígérkezett.
Előszöris mielőtt belemegyek az este elemzésébe rögtön szeretnék eloszlatni egy félreértést. Ha egy rezgés periódikusan ismétlődik akkor azt nagy jóindulattal sem lehet zajnak nevezni. És mivel a fellépő művészek emberek, így gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy legyen egy meghatározó ritmus, amely végigkíséri az egész számot. Ettől függetlenül vagy éppen ezért csupa kiváló produkcióban volt részem. Nem véletlen, hogy nem is Noise a stílusáradat neve, hanem Experimental / Industrial /Power Electronics.
Na akkor lássuk. Az első zenekar a feltehetően hate-core zenekarból verbuválódott Halálnihil volt. A hate-core amúgy olyan, mint a hard-core csak nácikkal, úgyhogy kimondottan vicces kontrasztot alkotott velük a hangfal elé helyezett antifa feliratú hamutartó. Az édesanyád leszopja a mocskos cigány faszát jellegű nóták kimondottan szórakoztatóak voltak. Olyan érzésem volt, mintha minden dal e téma körül forgott volna pedig tudom, hogy nem. Mindenesetre aki őket még nem látta az nem is élt. A nagyobb darab kopasz számítógépkezelőnek annyira nem volt jó hangja, mint a zenekar másik felének. Ja igen! Volt egy pont, amikor az énekes elkezdett angolul beszélni arról, hogy meg kell baszni minden rákost. Tényleg szórakoztató volt. Én ilyen sokat szerintem még egy este sem nevettem, mint rajtuk. Olyan húsz perce mehetett a koncert (melyen csak azt lehetett érteni, amit az énekes akart, hogy értsünk, a többin a szavait hörgésbe fojtotta), mikor kezdtem besokallni. Kikértem egy házmestert. Ekkor egy varázsütésre véget is ért a koncert.
Őket a Drogded egyszemélyes zenekar követte vizuális rásegítéssel. Igazából innentől csak egyszemélyes előadók jönnek. Na Drogdedről azt kell tudni, hogy a beállása után valami nem működött (egyesek szerint az már amúgy az első szám volt), úgyhogy duzzogva le is vonult a színpadról. Amúgy tényleg nem értem, hogy egy ilyen zenéhez mit kell ennyit pöcsölni, mert itt úgyis főleg a gerjedésekre mennek rá az előadók, az meg jön magától. Persze tudom, nagyobb volt itt a baj.
Őt a Creation Through Destruction követte egyenesen Szerbiából. Ha tudom, hogy ez a neve akkor meg se lepődök azon amit csinált. Mert amit csinált az alapvetően nem volt jó. Volt egy lap amit rángatott, meg ütögette a mikrofont, szóval produkálta magát, de a Halálnihil a papírevésével gyakorlatilag mindent ellőtt, ami ebben az estében benne lehet. Már teljesen leírtam a produkciót, amikor totálisan váratlanul a gyerek lesöpörte a hanggeneráló eszközeit az asztaláról. Talán még fel is rúgta azt. Micsoda performansz!
A következő előadó az MK9 Amerikából. No számomra ő volt a legérdekesebb. Nála a vizuál és amit mondott mellé hát több volt, mint lehangoló. Mivel a fiatalember fő profilja a beszéd volt, így zeneileg egy előre legyártott modult pakolt maga alá. Az első számban a vetítőn azt láttuk, hogy valaki ás valamit, a művész meg egyszerűen leült a színpad szélére. Gondoltam, ha ilyen lesz ez végig az maga lesz a tökély. Még koncert előtt a közönség kapott tőle egy cetlit, amin bocsánatot kért a világ bajaiért. Rendkívül megindító volt. Ráadásul a koncert alatt kaptunk egy CD-t is, amit ugyan még nem állt módomban meghallgatni, de ha az van rajta, amit az este csinált, akkor én leszek a legboldogabb ember a világon... Jó. Nem bírom ki. Beteszem. Hát jól le van ragasztva... Na siker.. Komolyan izgulok.. Mint karácsonykor...
Na hát nem az volt. Ez olyan, mint mikor nem azt a GI Joe figurát kapom meg amire vágytam.. Kicsit most csalódott vagyok. No mindegy. Akkor maradnak az emlékek. Szóval a második számnak a témája az volt, hogy minek vagyunk itt a Földön. A fickó nem talált rá választ. Itt a kép az csak valami esőáztatta terasz volt. A harmadik számban egy égő házat láttunk végig, az alapot egy tűzoltó diszpécser monológja szolgáltatta, erre jött rá, hogy mennyire el vagyunk idegenedve egymástól és tényleg. Kedvem lett volna megölelni a fickót, hogy nincs semmi baj, de fontosabbnak éreztem a fröccsöm. Ez végtelenül szomorú. Azért a koncert után megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, de ez már csak olyan volt, mint döglött lónak a patkolás. A következő dal alatt azt láthattuk, ahogy távirányítású robotrepülők lőnek halomra embereket, miközben a vezérlő a világ másik végén ül egy bunkerban. Nehéz. Nehéz szavakba foglalni, hogy mit éreztem ekkor. Amilyen vicces volt az első zenekar brutalitása, ez a mostani éppen annyira lehangoló. Én ilyen üresnek, értelmetlennek régen éreztem az életet. Felemelő volt.
A következő előadó előtt kicsit elaludtam, de a Szepének ezt sem sikerült megörökítenie. Ő volt az est finalistája, az angol Con-dom. Na rajta több ponton aludtam el, annak ellenére, hogy rendkívül impulzív zenét játszott. Egy pontot tudok csak kiemelni a performanszból, mikoris egy széknek magyarázta, hogy halott. A fickó amúgy 30 éve van már pályán, szombaton (?) több ezres tömeg előtt lépett fel a németeknél.
Na itt lett volna vége az estének (és valszeg már rég haza is mentem volna), ha nem hintették volna el, hogy jön még egy 27 tagú francia fúvóscsapat egy körül. Ez olyan izgalmasan hangzott, hogy muszáj volt látnom őket. 0:50 környékén meg is érkeztek. A Ze Big Bandhoulle-ről beszélek amúgy, akik ma is játszanak itt-ott. Három problémám volt velük. Halkak voltak, szétesettek voltak, idegesített a zenekar részét képező slepp. Az első pontról nincs mit mondani, a másodikra a Szepének az volt az indoka, hogy egy óra volt már, fáradtak voltak, meg kocsmáztak is. Aláírom, de ettől még nem leszek elnéző. A záptojásból készült rántotta sem fog csak azért ízleni, mert volt idő mikor nem volt baja a tojásnak. A sleppel pont ez volt a gondom... Jó. A nagy részük az aludt. Ez fasza is volt, viszont volt egy pár, aki olyan látványosan jól érezve magát táncolt erre a szarra, hogy egyértelmű volt számomra, hogy be vannak építve. Kurvára irritáltak. Akárcsak a későbbi tubás, aki néha felkiáltott, hogy yeah mire az ébredező "nézők" szintén azt mondták, hogy yeah.
Haza is jöttem. Csináltam az utolsó zenekarról videot, de stílusosan inkább az alábbival zárnám a soraim:
