2012. október 31. - Budapest, Zúzda kert / Filter
Ez a nap nem úgy indult, mint egy átlagos hétköznap tekintve, hogy a délutáni rádióintrejúm miatt (meg mert kaptam egy levelet a rendőrségtől, amit nem tudtam átvenni, mivel nem voltam itthon) kivettem egy nap szabadságot. Szerintem sejthető, hogy hosszú leszek, mert elég korán kezdem.
Szóval fölkeltem valamikor, fogat mostam, felporszívóztam a szobámban és azzal a lendülettel megállapítottam, hogy én nem itt lakom. Lehet mégse leszek hosszú, mert ekkor már fél egy volt. A csirkepörkölt még tart, úgyhogy csináltam hozzá nokedlit újfent. A nokedli amúgy véleményem szerint az egyik legcsodálatosabb köret a világon. Az elkészítése végtelenül egyszerű. Ha tojásost akarsz csinálni, akkor vegyél egy tojást, ha nem akkor hagyd ki. Erre dobsz mittomén 4 pópozott evőkanál lisztet, meg valamennyi sót, loccsantasz rá kis vizet. Összekevered. Ha túl híg akkor raksz még bele lisztet. Ha túl sűrű (értsd nem valószínű, hogy könnyen megy majd a szaggatás), akkor öntesz hozzá kis vizet. Ezzel addig szórakozol, míg eléred a kívánt állagot. Kísérletezni kell. Nem írom le, hogy miből mennyit rakj, mert fölösleges. Úgyis magadtól fogsz rájönni. Egy tojás ára 35 forint a liszt meg a só meg lófasz abban a mennyiségben amiről beszélünk. Szóval amikor kész vagy akkor jön a forrásban lévő víz a lábasban. Fölé a szaggató. Beleöntöd a masszát és átnyomkodod rajta a vakolóra emlékeztető célszerszámmal. Really easy. A szoba után az előszobát is fölporszívóztam, hamár, majd megborotválkoztam, mert mégiscsak rádióműsorba megyek.. El is késtem annak rendje és módja szerint. Fél háromnál járunk. A kortárs retikül vendége voltam a Kék Halál kapcsán. A műsor ugyan fél 5-ig tartott, de a Renátával még utána beszélgettem úgy fél 5-ig, majd irány a posta, hogy átvegyem a levelet. A jól megszokott központ már június óta zárva van, úgyhogy elolvastam a papírt mégis hova kéne mennem. Baross tér. Egyáltalán nem voltam képben, úgyhogy elmentem a Baross utcához, majd fölhívtam apám, hogy gondban vagyok. Nincs meg a Baross tér. A Baross tér természetesen a Keletinél volt. Kábé ahonnan indítottam a postakereső utam. C'est la vie. Ha már ott vagyok levettem egy nagyobb összeget a számlámról, mert hétvégén lehet kocsivásárlás lesz. A pénzkiadó megkérdezte, hogy bulizni megyek-e. Ezek szerint nincs is recesszió. Hat körül járunk, úgyhogy olyasmire, hogy másnapra bármit is vegyek már nincs idő. Hazajöttem, leraktam a pénzt és irány a Fehérvári út. A Zúzdát egyáltalán nem találtam meg könnyen. Előszöris rögtön túlmentem rajta a villamossal, majd mivel azt hittem, hogy nem, még három megállót rá is húztam. Aztán visszafele megint túlszaladtam rajta, úgyhogy a tervezetthez képest laza 40 perccel később érkeztem csak meg.
A helyen nem voltak sokan. A Hendrixreloadba még épp sikerült belefutnom. Jimmy Handrix tribute. Mindent elmondtam. Pontosak voltak, ennyi. Meg mintha más lett volna a nevük. Őket a Papírcsónak követte. A gyerekek állításuk szerint kalipunkot játszanak. Ahhoz képest kimondottan szórakoztató volt. Aranyosak voltak nagyon. Az utolsó szám, az itt a vége, sajnálom vagy valami ilyesmi kimondottan tetszett. Utánuk jött a CsótányDzsó. Na igen. Ezt már szerettem nagyon! Képzelj el egy alter zenekart, ami meg van dobva az 50-es évek Amerikájának gitár hangzásvilágával. N ők azok. Őket megintcsak látni kell. És erre módod is lesz, amennyiben ellátogatsz november 28-án a Szabad az Á...-ba, Ferencz első szuperkoncertjére. Fellép még a Fit Fat meg mostmár a CsótányDzsó is, mert egész egyszerűen muszáj volt meghívnom őket, annyira jók. A Semmi Pánikról már nem mondhatom el ugyanezt. Nemzeti rockra hajazó zenéjük nem nyerte el különösebben a tetszésem. A Ricsi nem így volt ezzel, mert ő őszintén tudja szereti a P-mobilt is. Ő ilyen fura fiú. Következett a Spots. Szasza egyre jobb, de tényleg. Fúvósok nem voltak, ezt egy kicsit bántam. Annyira tömeg se. Ferencz egyre felszabadultabb. Ennek őszintén örülök. Az est utolsó fellépője a V8 volt, de a Szasza meg én ezt már nem vártuk meg, mert a Filterben Áfonya szelektorkodott. Gondoltuk átmegyünk.
Taxit nem sikerült hívnunk, úgyhogy elindultunk a Fehérvári útra. A Zúzdától pár méterre egy fiú épp hányni készült vagymi. Én udvarisan megkérdeztem, hogy minden rendben van-e mire egy "mivanmivanmivan" jellegű választ kaptam két barátja egyikétől. Erre én megjegyeztem, hogy sejthettem volna, hogy a 11. kerület már kívül esik Budapest közigazgatási határain, amivel még inkább tovább bőszítettem őket, de nem foglalkoztam velük. A végeredmény a Szasza állítása szerint az lett, hogy a hármas két tagja összeverekedet, A harmadikkal később még találkoztunk. Ő csak annyit kérdezett, hogy ugye nem akarunk balhét., én meg mondtam neki, hogy ezért jöttünk el és ebben is maradtunk. De csak ne szaladjunk ennyire előre. Szóval kiértünk a Fehérvári útra (ez 50 méterrel van arrébb az előbb leírtaktól), aholis a túloldalon meglátok egy magányosan álló lányt. Gondoltam biztos taxira vár, oda is mentünk. Mondta, hogy nem. Haverjai jönnek érte, de tele vannak. Ekkor megérkezett egy platós pickup. Sofőr kiszáll. Kérdezem, hogy el tudnának-e vinni minket a Blahára. Mondta persze, ha segítünk összekaparni a haverját. "Alap. Merre van?" "A sövény mögött'. Átmászok a sövényen. Hát ott fekszik egy ferenczesnek öltözött rocker. Átkaroltuk, felállítottuk, ő beszállt a kocsiba, mi bemásztunk hátra aztán a célirány felvétele előtt még tettünk pár tiszteletkört még Budán, mert a sofőr nem helyi lakos. Platón utazni nem életveszélyes, csak kurva hideg. szasza szerint ezekért a pillanatokért érdemes élni és ez így is van.
A Filterben jó sokan voltak. Kicsit lötyögtem, aztén beültem egy fotelba aludni, de nem aludtam túl jól. Mondjuk az tény, hogy kábé 5-ig csak elütöttem az időt. valahogy Ma este a Toldiba megyek a Nusiékkal. Valami horrorfilm fesztivál van ott a hétvégén, úgyhogy a további napokon is arra leszek.
