2012. november 10. - Budapest, Dürer kert Vittula
2012. november 11. - Budapest, Millenáris
Péntek este hazánkba érkezett a világhírű Casualties. Jó régen eldöntöttem, hogy megnézem. Aztán bejött egy olyan program is, hogy JD Littlehead (aki amúgy a Szasza) pakolja a lemezeket a Vittulában hajnalig. Gondoltam majd oda is átnézek.
Fel is hívtam hát a Janit, hogy ez lesz az esti program. Mármint a Vittula vonal. Hogy oda majd becsatlakozhat, ha akar, mert azt nem várom el, hogy a Dürerért kiadjon három rugót. A telefonbeszélgetés már a Blahán zajlott este hat magasságában, merthogy a koncertszervezők rámijesztettek, hogy csak 800 eladó jegy van és aki kimarad az lemarad. A Jani rávilágított, hogy "Béla, minek akarsz te kiadni ezért 3000 forintot?" Hát mer érdekel. Vágtam rá egyből, majd úgy 5 perccel később megállapítottam, hogy annyira nem is. A Vittulában a program este kilenckor vette kezdetét, és még hét sincs. Mi legyen? Végigjártam a Kertész utcát, ettem egy szelet pizzát a Király utcában a troli megállónál, mert állítólag csak az a jó. A minden hétfőn tartandó Kék Halál próba felvezetője is ez, miután megsétáltattuk a kutyát. 7 számot amúgy már újra is gondoltunk, ma hétfő van, ma is próbálunk, remélhetőleg fel is veszünk valamit, hogy ráállhassak a vizuálra, amiről egyet ígérhetek: mozgalmas lesz. Na most mondja a Jani, hogy mégse próbálunk ma. Ennyit a hagyományokról. Szóval megeszem a pizzát, sétálok visszafele a Kertészben, aztán felhívom a Szaszát, hogy hol van ez a Vittula. Mondta, hogy ott áll előtte és lőn. Lemegyünk. Alapvetően jó kicsi hely ez, a soproni szar, a fácán nem, ez tapasztalat. Én azt hittem, hogy a selector az magának hozza a lemezjátszót, de nem. A Szasza valami spanjától kapott egy lemezjátszót, meg egy keverőt. A másik lemezjátszót pedig a hely biztosította. Azt éppen akkor forrasztgatták. Volt még egy másik selector is, a magyarországi holland Ramses Hoppa művésznévre hallgató Ernesto, aki se nem szőke se nem magas, úgyhogy nem is lehet holland. Ő laptopról dolgozott. A zenék alapvetően a tradicionális ska, rocksteady és early reggae vonalon mozogtak, aminek kimondottan örültem, mert őszintén megvallva az Áfonya féle dancehall egyáltalán nem az én világom. Régen a PASO klubban szóltak ilyenek, de az nem tudom, hogy van-e még. Szerintem nincs, szóval hiánypótló, amit ezek ketten csinálnak. Ernesto javaslatára a kis csapatot Ska Train-nek keresztelték el, van valami szaxofonos, aki szívesen becsatlakozna a projectbe. Kíváncsian várom. A lemezjátszókkal akadtak problémák kábelileg és földelésileg, úgyhogy kineveztem magam a csapat technikusának és a hely szakembereivel karöltve elhárítottuk a hibát. Cserébe többször három sört kértem ki a zenészeknek, de néha azért fizettem én is.
A Vittulába rengeteg külföldi jár. Meg is állapítottam magamban, hogy amennyiben Hoffmann Rózsa véghezviszi a nagy tervét, miszerint az angol helyett a németet teszi meg első tanult nyelvnek, úgy gyakorlatilag ellehetetleníti a jövő diplomás munkanélküli nemzedékének a romkocsmákban történő ismerkedését. Ernesto éjfélkor elment, mert a Toldiban kellett tovább pakolnia a lemezeket, úgyhogy Ede egyszercsak beállt a helyére. Alatta állítólag két lány táncolt is, de én ebből semmit nem láttam, mert én az Andival beszélgettem, aki 5 évvel a legutóbbi találkozásunk után azzal fogadott, hogy lebaszott, hogy miért nem mentem el a kiállítás megnyitójára szerdán (amire én csütörtökön akartam menni amúgy, a november 8-i beszámolómban erre teszek utalást). Amikor épp nem sörért mentem, akkor nagyrészt vele beszélgettem. Rendkívül felemelő volt. Meg is beszéltük, hogy másnap az Ede, a Szasza meg én feltétlen elmegyünk a Millenárisba kettőkor, mivel az Andi az Art Marketen állít ki, de erről majd később. Úgy fél három magasságában valami instrumentális ska-ra ráénekeltem a KOC Menza című dalát, ami tökéletesen passzolt rá. Ez mondjuk nem csoda. Az Ede meg az Andi fél négy körül lépett le, a csaposok meg jelezték, hogy lassan abbahagyhatjuk mi is a dolgot, úgyhogy 4 körül már össze is pakoltunk. Az ekkor hívott összes taxitársaság száma foglaltat jelzett. Én nem értem mi van ebben a városban.
Szerintem fél 5-kor már aludtam, de előtte beállítottam egy 11 órás ébresztőt, mivel mindenképpen haza akartam menni anyámékhoz ludaskását enni, merthogy szeretem. Meg amúgyis. Mártonnap van. Fel is keltem a meghatározott időben, de még nem volt kedvem elindulni haza. A szöszmörgésnek az lett az eredménye, hogy dél körül tudtam volna elindulni, de ennek meg már nem volt értelme, mivel a két órás Moszkva teres találkozást csak úgy tudtam volna abszolválni, ha rögtön indulok is vissza, úgyhogy kiolvasztottam az egyik csirkefarhát pörköltem, meg csináltam hozzá nokedlit, de tojás nélkül. És tényleg lehet így is. Aztán elindultam. A Deákon már láttam, hogy késésben vagyok, úgyhogy felhívtam a Szaszát. Ekkor tudtam meg, hogy a kettő órás találkozót áthelyezték háromra, merthogy ő sokat ivott az este. Hát kérem szépen nem ivott többet, mint én, úgyhogy ez az indok számomra elfogadhatatlan. Mindegy, mostmár akkor ez így lesz, úgyhogy tettem két kört a Mammutban, egyszer megkerültem a Millenárist és vártam. Négyre meg is jöttek a fiúk. Ekkor derült ki (ami amúgy alap), hogy az Andi amúgy már rég bent van, hiszen kiállít. Mindegy. Volt a keserű méznek kihelyezett standja a WAMP előtt, úgyhogy ittunk egy-egy pohárral, majd irány az Art Market. Útközben láttunk egy kőrakást 43.000 euroért. Ez egy jel volt. Az Art Market a Csodák Palotája hűlt helyén került megrendezésre. Mi tudtuk, hogy a D részre kell menni, mert ott van valahol az Andi. Konkrétan a P103 standon.
Szinte rögtön ahogy beléptünk, megláttunk 4 szelektív hulladékgyűjtő installációt. Piros, sárga, kék és zöld. Így követték egymást. Le is fotóztuk. Ezután találkoztunk a Dáviddal, aki közölte, hogy a másik része jobb a tárlatnak, majd továbbment. A kiállításon alapvetően három dolog volt. A moncsicsis néni festményei, stilizált pinák és minden más. Korábban írtam az Andiék projectjéről. Szóval az a lényeg, hogy írni kell egy jelzőt, hogy milyen szobrot akarsz, az eredményt összesítik a végén és megcsinálják. Ezt már előző este se értettem, de megtettem. Csináltam én is egy szobrot. Két poharat raktam egymásra és ezt elhelyeztem a földön. Kapott egy cetlit is. Az volt ráírva, hogy "Észrevétlenül" 40.000 euro. Hárman biztos felrúgták, én mindig megcsináltam. Aztán amikor arrébb mentünk volna, akkor egy művész(?) utánam szólt, hogy szedjem össze a szemetem. Nem értette. Mondjuk mivel észrevette, így már nem is volt észrevétlen, tehát érthető, hogy rám szólt. Ami izgalmas volt még az egy 2 és fél perces jelenet, melyben egy szék lóg a falon, majd a végén leesik. Illetve iPad-en láttunk egy 3 perces tárlatvezetést a delfin és hülyegyerek tolmácsolásában, ami legalább olyan komolyságú volt, mint ahogyan mi is ügyködtünk. Nem ez a pontos cím, mert ezen a néven nem találom a youtube-on, pedig halk volt, meg sorozat is lesz. Ezután mentünk át a másik részre. Tényleg izgalmasabb volt. Láttunk többek között kijárat képet és porraloltó installációt, valamint egy McDonalds fikázó hívjuk terráriumnakot. Asszem ennyi ami eszembe jut.
Most jöjjön pár kép:
| Észrevétlenül |
 |
| Porraloltó (kisplasztika) |
 |
| Szelektív (installáció) |
 |
| Kijárat (karcolat 25 X 90) |
 |
Közben beugrott még valami. Szóval volt egy kép, ami azt a címet kapta, hogy a zene mindenkié. Ezen egy éppen fából faragódó szék van megrajzolva, ami zenét ad ki magából. Na ekkor jutott eszembe a következő rendkívül szar vicc. Gepetto Pinokkiót akart faragni, de széklet.
