2007. május 3. - Budapest, Zöld Pardon
Innen írok Nektek a Duna partjáról. Az idő szép, a gyerekek jól vannak. Amúgymeg még nem ment le a nap, mikor a Zöld Pardonhoz értem és a hűs tavaszi szellő lengette a szokásos ingem, bár a pulóver, melyet a hidegre való tekintettel magamra öltöttem, kicsit visszafogott amaz lendületéből. Na ez csak azért nem igaz, mert egyáltalán nem fújt a szél, úgyhogy határozottan melegem is volt. Az emberek szép lassan szivárogtak befele és nekem alapvetően eszembe se jutott ismerősök után nézni, hisz tudva tudtam, hogy ez kudarcra ítélt próbálkozás lenne. Egész egyszerűen nem bírtam ki welcome drink nélkül, és meglepve konstatáltam, hogy a korsó Soproni "csak" 400 forintot kóstál, viszont a korsó valóban korsó. Az euro ára tavalyhoz képest lement. Idén 230 forintnál állt meg. Bizonyára emlékeztek még a tavalyi önkormányzati választásokra, amikor 245 fölé emelkedett és mindenki a forint végét jósolta, de az igazi spekuláns az inkább kivárt. A PUF először 19.50-kor szólalt meg és én pontosan ekkor közelítettem meg... Mit megközelítettem?! Rámentem a tánctérre, azonban a folytatásra még várni kellett.
Nem volt mit tennem, helyet foglaltam hát a padlón, rágyújtottam egy cigire és vártam amíg csak kitartott a söröm. Hála az égnek - és mivel lassan ittam - az első számnál - ami nyolc óra 10 perckor hangzott el és én hogy utálok várni - még nem kellett új után néznem, és tekintve, hogy úgy indultam el hogy "ma egyáltalán nem iszok, mer a ZP az egy szar" ez így is volt rendjén. De mivel túl jó volt a koncert, így ezt a tervemet lehetetlenség volt tartanom. Az zenekar egyébként a "becsukom a szemem, én nem akarok látni" szövegvilágú dallal kezdett, ami igencsak erős. Hát valljuk be. Nem egy Hobo. A Pál Utcai Fiúkkal az első kapcsolatom úgy 1992-93-ra datálódik, mikoris a Toma orrba szájba hordta befele a szerinte jobbnál jobb zenéket, amiben volt Sziámi meg Trottel és Kispál na és persze PUF. Hát hogy utáltam én ezeket akkoriban... Aztán persze idővel kiderült, hogy ha még csak tudat alatt is, de rengeteg ihletet adtak, nade miről szól a zene, ha nem erről. Na a lényeg, hogy mivel majdnem mindig valami PUF sláger szólt az osztály magnójából - és ez egy egervári(?) osztálykiránduláson durvult el leginkább - így kénytelen-kelletlen a dalok zöméből bepréselődött az agyamba egy-egy szövegfoszlány és az most az este folyamán sorra előbújt tekintve, hogy csak korai PUF számok szólaltak meg ma a rendezőség kérésének megfelelően. Most nem mennék bele a számok felsorolásába. Egyrészt azért, mert sosem szoktam, másrészt meg mert nem vágok én címeket, de. A leköszönő szám az a Fiatal lányok volt, előtte meg a Belacsau. Na ezen megint láttam alterpogót, ami állandóan meglep, hogy mennyire kislányos. Régen is csak ratyik jártak PUF-ra? Vagy az egész csak a biztonsági őröktől való félelem miatt van, hogy "Jajj meglöktelek, most bizos kivisznek!" Hát mi lesz itt Toy Dollson május 24-én? Egyébként a hervadás az nálam úgy kilenc 40 tájt következett be. Ez konkrétan a visszatapsot megelőző dalnál történt. Körülbelül ekkorra sokallhattam be vagy valami ilyesmi. Ez volt az a pillanat, amikor már csak azért vettem a sört, hogy legyen velem valami, hamár valaki nincs. Mert kegyetlen dolog, de ugyanúgy mint 15 éve, épp most sincs senkim és ugyanúgy szerelmes vagyok, csak épp a célszemély változott és tekintve, hogy ez az este felért egy időutazással ez az érzés még inkább szívbemarkoló.
Na szal az a lényeg, hogy lement a koncert én meg gondoltam egy nagyot, hogy minekután múlthét pénteken elhagytunk pár kábelt a Blue Riveren, így utána járok a dolognak. A metroban láttam azt a hasmenés elleni reklámot, ami a subbán olyan nagy port kavart. Engem igazából nem is a szöveg, ami megbotránkoztat, hanem a kép. Nevezetesen, hogy miért szarik valaki kalapban? Erről jut eszembe. Még a ZP-ben láttam a HELL nevű energiaital legtökéletesebb PR-ját, mikoris egy fiatalember ezt szorongatva édesdeden aludt. Na a Blue River az zárva volt, Ti meg sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el.
Ölel: Béla.
U.i.: Miért szól a számok túlnyomó többsége a szerelemről?
U.i.2.: Tokkal vonóval 1700-ért látni egy két órás koncertet, az mégiscsak megéri. Nem is olyan szar ez a hely. Kész szerencse, hogy nem írtam le teljesen tavaly.
Innen írok Nektek a Duna partjáról. Az idő szép, a gyerekek jól vannak. Amúgymeg még nem ment le a nap, mikor a Zöld Pardonhoz értem és a hűs tavaszi szellő lengette a szokásos ingem, bár a pulóver, melyet a hidegre való tekintettel magamra öltöttem, kicsit visszafogott amaz lendületéből. Na ez csak azért nem igaz, mert egyáltalán nem fújt a szél, úgyhogy határozottan melegem is volt. Az emberek szép lassan szivárogtak befele és nekem alapvetően eszembe se jutott ismerősök után nézni, hisz tudva tudtam, hogy ez kudarcra ítélt próbálkozás lenne. Egész egyszerűen nem bírtam ki welcome drink nélkül, és meglepve konstatáltam, hogy a korsó Soproni "csak" 400 forintot kóstál, viszont a korsó valóban korsó. Az euro ára tavalyhoz képest lement. Idén 230 forintnál állt meg. Bizonyára emlékeztek még a tavalyi önkormányzati választásokra, amikor 245 fölé emelkedett és mindenki a forint végét jósolta, de az igazi spekuláns az inkább kivárt. A PUF először 19.50-kor szólalt meg és én pontosan ekkor közelítettem meg... Mit megközelítettem?! Rámentem a tánctérre, azonban a folytatásra még várni kellett.
Nem volt mit tennem, helyet foglaltam hát a padlón, rágyújtottam egy cigire és vártam amíg csak kitartott a söröm. Hála az égnek - és mivel lassan ittam - az első számnál - ami nyolc óra 10 perckor hangzott el és én hogy utálok várni - még nem kellett új után néznem, és tekintve, hogy úgy indultam el hogy "ma egyáltalán nem iszok, mer a ZP az egy szar" ez így is volt rendjén. De mivel túl jó volt a koncert, így ezt a tervemet lehetetlenség volt tartanom. Az zenekar egyébként a "becsukom a szemem, én nem akarok látni" szövegvilágú dallal kezdett, ami igencsak erős. Hát valljuk be. Nem egy Hobo. A Pál Utcai Fiúkkal az első kapcsolatom úgy 1992-93-ra datálódik, mikoris a Toma orrba szájba hordta befele a szerinte jobbnál jobb zenéket, amiben volt Sziámi meg Trottel és Kispál na és persze PUF. Hát hogy utáltam én ezeket akkoriban... Aztán persze idővel kiderült, hogy ha még csak tudat alatt is, de rengeteg ihletet adtak, nade miről szól a zene, ha nem erről. Na a lényeg, hogy mivel majdnem mindig valami PUF sláger szólt az osztály magnójából - és ez egy egervári(?) osztálykiránduláson durvult el leginkább - így kénytelen-kelletlen a dalok zöméből bepréselődött az agyamba egy-egy szövegfoszlány és az most az este folyamán sorra előbújt tekintve, hogy csak korai PUF számok szólaltak meg ma a rendezőség kérésének megfelelően. Most nem mennék bele a számok felsorolásába. Egyrészt azért, mert sosem szoktam, másrészt meg mert nem vágok én címeket, de. A leköszönő szám az a Fiatal lányok volt, előtte meg a Belacsau. Na ezen megint láttam alterpogót, ami állandóan meglep, hogy mennyire kislányos. Régen is csak ratyik jártak PUF-ra? Vagy az egész csak a biztonsági őröktől való félelem miatt van, hogy "Jajj meglöktelek, most bizos kivisznek!" Hát mi lesz itt Toy Dollson május 24-én? Egyébként a hervadás az nálam úgy kilenc 40 tájt következett be. Ez konkrétan a visszatapsot megelőző dalnál történt. Körülbelül ekkorra sokallhattam be vagy valami ilyesmi. Ez volt az a pillanat, amikor már csak azért vettem a sört, hogy legyen velem valami, hamár valaki nincs. Mert kegyetlen dolog, de ugyanúgy mint 15 éve, épp most sincs senkim és ugyanúgy szerelmes vagyok, csak épp a célszemély változott és tekintve, hogy ez az este felért egy időutazással ez az érzés még inkább szívbemarkoló.
Na szal az a lényeg, hogy lement a koncert én meg gondoltam egy nagyot, hogy minekután múlthét pénteken elhagytunk pár kábelt a Blue Riveren, így utána járok a dolognak. A metroban láttam azt a hasmenés elleni reklámot, ami a subbán olyan nagy port kavart. Engem igazából nem is a szöveg, ami megbotránkoztat, hanem a kép. Nevezetesen, hogy miért szarik valaki kalapban? Erről jut eszembe. Még a ZP-ben láttam a HELL nevű energiaital legtökéletesebb PR-ját, mikoris egy fiatalember ezt szorongatva édesdeden aludt. Na a Blue River az zárva volt, Ti meg sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek el.
Ölel: Béla.
U.i.: Miért szól a számok túlnyomó többsége a szerelemről?
U.i.2.: Tokkal vonóval 1700-ért látni egy két órás koncertet, az mégiscsak megéri. Nem is olyan szar ez a hely. Kész szerencse, hogy nem írtam le teljesen tavaly.
