2007. június 27. - Budapest, Ártér Kultúrpark
Hát elkezdődött. Íme az első jelentésem a nyár általam látogatott első valódi fesztiváljáról (értsd részemről ottalvós, többnapos). A Nagy5kalandról.
Olyan 10 óra magasságában kezdtem el összecuccolni. Gondoltam még beugrok a céghez kajálni, de ahogy telt-múlt az idő egyre inkább körvonalazódott, hogy ebből bizony nem lesz semmi. Node sebaj! Gondoltam magamba. Majd kipróbálom a fesztivál által nyújtott egytálételek bármelyikét. Olyan egy óra magasságában indultam. Az Árpád hídnál átszálltam az egyes villamosra, de előtte még tébláboltam az aluljáróban, miközben azon járt az agyam, hogy valami nem az igazi, valami még hiányzik. Igen. A kezemből a Lövenbrau volt ez, mert ha már fesztivál van, akkor adjuk meg a módját. Vettem is egyet. A Szentélelek térnél leszálltam, majd vártam a 34-es buszra, amivel aztán a Benzinkút megállóig utaztam. Ha gondolod, gyere ki te is, mert itt van a fesztivál. Tovább kell sétálni kicsit az úton (bár a járdán értelemszerűen célszerűbb), majd egy nagy tábla jelzi, hogy azonnal fordulj balra és menj be a kapun. Az Ártér jelenős változásokon esett át tavalyhoz képest. Előszöris ott van rögtön a feltöltés. Tavaly ilyenkor föl kellett szaladni az útról a dombon lévő kocsmához, míg most a kettő teljesen egy szintbe került. Emlékszem úgy 8 éves forma lehettem, mikor a szüleimmel a Badacsonylábdihegyi honvéd üdülőben nyaraltunk a négy fős faházakban. Első nap vacsorára csontleves volt jó sok tésztával, meg volt második is, de arra már nem emlékszem. Itt történt az az ominózus eset, hogy édesapám belekortyolt a gyümölcslés dobozba, és a nyelve szembetalálkozott egy darázzsal. Rohantunk is az elsősegély helyre, ahol valami fagyasztószerrel lekezelték. Akár fulladást is okozhatott volna az a nyomorult kis dög. Azóta a család egységesen bojkottálta a dobozból ivást. A sörnek a fedelét is mindig lefedem, példának okáért. Ez egyfajta kompromisszum. De nem is erről akartam ám beszélni, hanem hogy egyik nyáron egyszercsak azt veszem észre, hogy a jól megszokott iszapos mély víz helyett kemély talajon dzsanolok befele a Balatonba, ugyanis déli partot csináltak az északiból. Kemény. Na a két eset között az a lényegi különbség, hogy az Ártéren történteknek még értelme is van.
Az út melletti részt szépen begyepesítették, bár még csak gyerek a fű, szóval nem tudom mi marad belőle. Az már biztosnak látszik, hogy lesz egy pár új csapás a fesztivál végére, dehát miért csinálták ilyen hülyén az utakat. A következő újítás a tánctér. Immáron ez is fedett, hogy az önfeledt szórakozást ne zavarja meg holmi esővíz és így ne kelljen emiatt koncerteket halogatni. Az ehhez használt sátrat feltehetőleg egy lovardából szervírozták, mivel az első dolog, ami megcsapta az orrom a viszonylag intenzív lócitromszag volt, ami vagy a sátor szívott magába már korábban, vagy trágyázva van a föld, amiben nem hiszek, mivel tiszta homok az egész jóformán. Ez problémát is jelent, mert a táncolók gyűrűje maguk után von így egy oltári nagy porfelhőt, amiből semmi jó nem származik. (Hozzáteszem, hogy reggel mikor kikászálódtam a sátorból, egy-két szőnyeg már odakerült a színpad elé, szóval lehet, hogy a porkérdés megoldódik, máskülönben a Tigris vagy a PASO halál lesz.)
Tavalyhoz képest idén a belépőt nem a kapuban szedik, hanem a színpaddal egy szintben körbekerítették a fesztvál területét, és itt van a jegyadó Mező és egy társa, aki körülbelül másfél óráig azt próbálgatta, hogy hogyan lehet egy mozdulattal összehajtogatni egy pólót, de végül "Nem vagyunk mi kínaiak!" felkiáltással föladta. Pedig bevallom, érdekelne a megoldás. Kapott telefonos segítséget is, de ez is kevésnek bizonyult.
A "heti" bérlet beszerzése után kiválasztottam a sátram felállítási helyét, ugyanis tavalyhoz képest egy olyan változás állt elő, hogy beinvesztáltam egy TESCO sátorba, amiben nem voltam egyedül. Konkrétan a Charlie lakóautója árnyékában a Krisztiánnal egyből vagyunk ketten a magunk négyszemélyes hodályával. Közrefogva a Lipi háromszemélyes, ám ennek ellenére jelentős terjedelemmel bíró fedett fekvőhelyét. Rajtunk kívül még kettő hasonszőrű egyedet számláltam. A TESCO sátor amúgy egészen esztétikus katonazöld színben pompázik, viszont beugratós, mert 5.900 forint van kiírva, de 7.900-ba kerül. Persze a kicsi lehet 5.900, csak félreérthető. De 7.900-ér is csodálatos élményben lehet része annak, aki beszerez magának egy ilyen tüneményt. Nem akarom részletezni a felállítási műveleteket. Elég legyen annyi, hogy a használati utasítás nagyon jó barát a bajban.
Na miután mindennel elkészültem pont 5 óra lett és kezdett az első fellépő. Az Újkút HK. Ez egy győri reggae zenekar két zongorával. Gondolom. Merthogy csak egy számukat láttam, ami meg egy Bob Marley feldolgozás volt, meg amúgyis volt egy nagy zöld sárga piros molinójuk, ami kötelező kellék ebben a körben. Na azért nem láttam egyébként többet belőlük, mert a koncertjük kezdetétől az elől lévő kocsmánál voltam két okból. Előszöris megkérdeztem a konyhán, hogy lesz-e valami kaja, amire azt a választ kaptam, hogy csak másnap indul be a konyha. Ma este kizárólag a crew-nak készül paprikáskrumpli. Én megkértem a Lipit, hogy ugyan had egyek már én is, hisz mégiscsak kurvajól belőttem a sátrát. Azt mondta jó, de ez később elmaradt. És hogy miért? Mert Eszterrel, Tamással és Lászlóval elmentünk az utóbbi házába, ahol kaptam egy isteni rizseslecsót. Kértem hozzá tokaji hárslevelűt fröccsnek, ami vétek volt, viszont nem tudom, hogy fogom bírni a Hegyalja fesztet, mert ezek a tokaji borok újabban nagyon marják a gyomrom valamilyen okból. Pedig én bizisten szeretnék jóba lenni velük. Amúgy fröccsöztem a fesztiválon is. Folyóbor van 160-ért decire, ami nem olcsó,de az üvegre az van írva, hogy minőségi, csak úgy a punkok nem vinnék. A szóda viszont 30 forint. Nem tudom, hogy buborék nélkül mennyi lenne.
7 órára rétünk vissza, így a Mordenbeetről egy az egyben lemaradtam és az LK Beatből is csak az utolsó taktust sikerült megcsípnem, nade az utóbbit már láttam is jópárszor, szóval nem gáz. Viszont a Mordenbeetet nagyon sajnálom, mert fogalmam sincs kifiaborja ez a csapat. Azért kellett amúgy ennyire sietni, mert héttől nyolcig a Skambulance volt a színpadon, akiknek a harsonása állítása szerint nem valami nagy spíler, úgyhogy el is hívtam egyből a KOC-ba. Mondtam, hogy nézzen meg minket szombaton, azt ha rájön, hogy ebbe a zenekarba pont elég, akkor egy percig se halogassa a belépését. Őket a Nicetime követte, amibe a Ferencz Kinga egy meglehetősen előnytelen ruhát viselt. A látottak alapján hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy Tyra Banks a példaképe. Nem tudom miért, de a vokál egy fősre apadt. Mivel lényegesen langyosabb zenét játszottak a Skambulance-nél, így a porrúgdosók is viszafogták magukat, ám itt sem mehetek el szó nélkül azon tény mellett, miszerint az egyik fiatalember a Skambulance és a Nicetime között átöltözött. Azt hiszem érdemes lesz rá odafigyelni a továbbiakban, hogy vajon hány inget tartogat még a repertoárjában.
Ugyan Nicetime alatt érkezett meg, de én csak az Another Day kezdete után találkoztam Huszár Barackca János Istvánnal, mivel Lacával, a PASO gitárosával kimentünk a sátor elé az újságírói múltam elemzése közben. Ekkor Laca neki is esett a Jánosnak, hogy mi is volt ez a haggises dolog a komáromi Punk Rock Rioton. A tisztánlátás végett elmondom, hogy a Punk Rock Riot a nevéből adólag egy punk fesztivál, amit több zenekar bojkottált a Haggis miatt. Ez egy skinhead zenekar, amivel alapvetően ugye nem is lenne semmi baj, hiszen UNITY van, csakhogy a Haggis egy olyan kiadó szárnyai alatt mozog, akik a nazi eszméket hirdetik és ez összeegyeztethetetlen többek között a Barackca és a Los Fastidios gondolkodásával. Ugyan nem léptek fel ezek a zenekarok, de János úgy gondolta, hogy mindenképpen meg kell jelennie a helyszínen, mert biztosra vehető, hogy a Haggis tesz egy-két utalást erre a botrányra és sokkal jobb, ha a helyszínen azonnal tud reflektálni a történtekre, mintha csak utólag, mivel arra a kutya se kíváncsi már. Lásd Gyurcsány és az öszödi beszéd. Szóval H. János megjelent a kis pakkjával a PRR-en. A Haggis előtt odaszaladt hozzá egy cingár fiatalember, hogy neki azonnal egy Barackca pólóra van szüksége. Méghozzá XL-esre. János kicsit furcsán nézett rá és meg is jegyezte, hogy nagy lesz az, de mivel a fiatalember hajthatatlan volt, így átadta neki a kért ruhaneműt. Nem sokkal később azt látta, hogy a Haggis frontembere viseli a pólót kicsit bevágva, hogy a koncertje kezdetén majd elegánsan széttépje. Itt közbevetettem, hogy pont, mint Hulk Hogan szokta, merthogy neki is előre butított trikója van ám, hogy könnyen szakadjon. Jánosunk sem volt ám rest. Mivel tudvalevő, hogy a Haggis finoman szólva nem kedveli a buzikat, így fölment a színpadra, hogy ily módon táncoljon a norvég óriásnak, aki a válláig ha ér. Na ennyit a hatalmas viking harcosok képi megjelenítéséről. Félreértés ne essék. János nem homoszexuális. Ez csupán egy tréfa volt. A barátnője, Rita, eredeti foglalkozását tekintve tanár. Csak mivel nem az a fajta, akit a suliban mindenki utált és ezért lett tanár, hogy most visszavágjon, így iskolája tanári kara kiközösítette. Klasszikus és sajnálatos eset egyben. Szóval Haggis. Egyszercsak a közönség soraiból megragadta egy srác János lábát és lerántott a színpadról. Neki ez nem tetszett és azonmód megfogta a srác kezét. Ebből verekedés lesz, gondolta a nép, így szétválasztották őket. A feszten készült képekből ebből csupán annyi látszik, hogy a Jani milyen kurvajót bulizik a Haggison. Ebből is látszik, hogy a látszat néha csal.
Tudtad-e amúgy, hogy a Jani ráadásul a Ferencváros első diákpolgármestere volt, aminek eredményeképp 7 társával meg egy tanárral kimehetett Görögországba nyaralni és az igazgató helyettes akarta kiválasztani a diákokat, de ő elküldte a picsába, hogy az iskolának semmi köze nincs az ő győzelméhez, különösen a tanári karnak, mert a lázadó természete miatt egyáltalán nem volt kedvelt? Hát, hogy miután végzett a sulijában és rákövetkező évben elhívták a Barackcát az iskola gólyabáljára, akkora botrány kerekedett, hogy az igazgató leállította a koncertet, mire háromszáz gyermek egyöntetűen skandálta, hogy a "Kurva anyád!"? Ez ugyanis azért történt, mert a Barackca már akkor kimondta a véleményét a rendszer hibáiról és már akkoris tartotta magát az anarchista eszmékhez. Én erre megjegyeztem, hogy ezt az egész botrány dolgot csak azért nem értem mert ezek a tanárok meg azon nőttek fel, hogy Pink Floyd "We don't need no education" és akkor miről beszélünk? Innentől már csak egy lépés volt eljutni az Illésig, meg hogy micsoda lázadás az, hogy "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárgarózsa", és hogy döngették a mellüket tavaly vagy tavaly előtt a Szigeten, hogy "Igen. Mi meg mertük ezt tenni már akkor." Hát gratulálok.
Az este a továbbiakban laza ivászatba csapott át. Meg kell még említenem a csónakházat a sátram tőszomszédságában. Ebben egy teaház és non-stop zeneszolgáltatás került kialakításra tánctérrel (ami egyébként hazugság, mert reggel hatkor, mikor keltem, például a madárcsicsergéstől eltekintve csend fogadott) . Mivel a népesség elég gyér volt az első nap, így a tánctér is majdhogynem teljesen üres volt néhány elszeparált körtől eltekintve. Volt azonban itt két tag, akiről muszáj szót ejtenem. Egy helyes lány és egy nemszép fiú. Bennük többen azt látták, hogy a lány gyakorolt és a fiú oktatott, javította a hibáit, satöbbi. Merthogy ezek ilyen buzogányos labdadobáló emberek voltak, akik elengedhetetlen kellékei a fesztiváloknak. Már alig várom, hogy tigrisekkel, elefántokkal, uszkárokkal, galambokkal, nyulakkal és lovakkal közösen járjak koncertekre. Szóval itt volt ez a lány, meg a fiú. Hát bele lehet látni persze ezt is, de szerintem egész másról volt itt szó. Először meg is kérdeztem a Janit, hogy szerinte, hogy lehet egy ilyen lányhoz közeledni, mert elindulsz felé azt tuti fejbebasz a nyakbaakasztós kulcscsomója egyikével (merthogy pörgettem én is azt még általános iskolában, csak aztán benőtt a fejem lágya, meg ciki is volt már a nyakban a kulcs). Aztán néztem a lányt, csak néztem és egyre inkább azt látam, hogy ez a tanulás csak látszat. Hogy a srác az annyira művész, hogy egész egyszerűen nem lehet hozzá közeledni. Abból gondolom ezt, hogy a lány már a vége fele mindent bevetett. Fenékkel közeledett a srác fele, mire amaz kitáncolt én meg nem tudtam ezt tovább nézni, úgyhogy eljöttem. Kifele láttam a Charlie által összeeszkábált kivetítést, amin épp néger gyerekek eveztek, vagymi. Legközelebb, amikor visszamentem a csónakházba (merthogy azt tapasztaltam, hogy elől behalt a buli) a párocska már nem volt sehol. Lehet csak sikerrel járt a lány. Én szurkolok neki. Na azért én ekkor is találtam pár látványosságot. A falon ugyanis elhelyeztek pár ismertetőt, amiből például kiderül, hogy mi is az a ska, illetve volt egy időrendi tábla, ami a jamaicai zene alakulását mutatja a 30-as évektől napjainkig. Ebből kiderült például, hogy a 30-as években dívott a calypso stílus, amiből meglepő módon az első lemez 1973-as keltezésű. Jó mi?
Hát elkezdődött. Íme az első jelentésem a nyár általam látogatott első valódi fesztiváljáról (értsd részemről ottalvós, többnapos). A Nagy5kalandról.
Olyan 10 óra magasságában kezdtem el összecuccolni. Gondoltam még beugrok a céghez kajálni, de ahogy telt-múlt az idő egyre inkább körvonalazódott, hogy ebből bizony nem lesz semmi. Node sebaj! Gondoltam magamba. Majd kipróbálom a fesztivál által nyújtott egytálételek bármelyikét. Olyan egy óra magasságában indultam. Az Árpád hídnál átszálltam az egyes villamosra, de előtte még tébláboltam az aluljáróban, miközben azon járt az agyam, hogy valami nem az igazi, valami még hiányzik. Igen. A kezemből a Lövenbrau volt ez, mert ha már fesztivál van, akkor adjuk meg a módját. Vettem is egyet. A Szentélelek térnél leszálltam, majd vártam a 34-es buszra, amivel aztán a Benzinkút megállóig utaztam. Ha gondolod, gyere ki te is, mert itt van a fesztivál. Tovább kell sétálni kicsit az úton (bár a járdán értelemszerűen célszerűbb), majd egy nagy tábla jelzi, hogy azonnal fordulj balra és menj be a kapun. Az Ártér jelenős változásokon esett át tavalyhoz képest. Előszöris ott van rögtön a feltöltés. Tavaly ilyenkor föl kellett szaladni az útról a dombon lévő kocsmához, míg most a kettő teljesen egy szintbe került. Emlékszem úgy 8 éves forma lehettem, mikor a szüleimmel a Badacsonylábdihegyi honvéd üdülőben nyaraltunk a négy fős faházakban. Első nap vacsorára csontleves volt jó sok tésztával, meg volt második is, de arra már nem emlékszem. Itt történt az az ominózus eset, hogy édesapám belekortyolt a gyümölcslés dobozba, és a nyelve szembetalálkozott egy darázzsal. Rohantunk is az elsősegély helyre, ahol valami fagyasztószerrel lekezelték. Akár fulladást is okozhatott volna az a nyomorult kis dög. Azóta a család egységesen bojkottálta a dobozból ivást. A sörnek a fedelét is mindig lefedem, példának okáért. Ez egyfajta kompromisszum. De nem is erről akartam ám beszélni, hanem hogy egyik nyáron egyszercsak azt veszem észre, hogy a jól megszokott iszapos mély víz helyett kemély talajon dzsanolok befele a Balatonba, ugyanis déli partot csináltak az északiból. Kemény. Na a két eset között az a lényegi különbség, hogy az Ártéren történteknek még értelme is van.
Az út melletti részt szépen begyepesítették, bár még csak gyerek a fű, szóval nem tudom mi marad belőle. Az már biztosnak látszik, hogy lesz egy pár új csapás a fesztivál végére, dehát miért csinálták ilyen hülyén az utakat. A következő újítás a tánctér. Immáron ez is fedett, hogy az önfeledt szórakozást ne zavarja meg holmi esővíz és így ne kelljen emiatt koncerteket halogatni. Az ehhez használt sátrat feltehetőleg egy lovardából szervírozták, mivel az első dolog, ami megcsapta az orrom a viszonylag intenzív lócitromszag volt, ami vagy a sátor szívott magába már korábban, vagy trágyázva van a föld, amiben nem hiszek, mivel tiszta homok az egész jóformán. Ez problémát is jelent, mert a táncolók gyűrűje maguk után von így egy oltári nagy porfelhőt, amiből semmi jó nem származik. (Hozzáteszem, hogy reggel mikor kikászálódtam a sátorból, egy-két szőnyeg már odakerült a színpad elé, szóval lehet, hogy a porkérdés megoldódik, máskülönben a Tigris vagy a PASO halál lesz.)
Tavalyhoz képest idén a belépőt nem a kapuban szedik, hanem a színpaddal egy szintben körbekerítették a fesztvál területét, és itt van a jegyadó Mező és egy társa, aki körülbelül másfél óráig azt próbálgatta, hogy hogyan lehet egy mozdulattal összehajtogatni egy pólót, de végül "Nem vagyunk mi kínaiak!" felkiáltással föladta. Pedig bevallom, érdekelne a megoldás. Kapott telefonos segítséget is, de ez is kevésnek bizonyult.
A "heti" bérlet beszerzése után kiválasztottam a sátram felállítási helyét, ugyanis tavalyhoz képest egy olyan változás állt elő, hogy beinvesztáltam egy TESCO sátorba, amiben nem voltam egyedül. Konkrétan a Charlie lakóautója árnyékában a Krisztiánnal egyből vagyunk ketten a magunk négyszemélyes hodályával. Közrefogva a Lipi háromszemélyes, ám ennek ellenére jelentős terjedelemmel bíró fedett fekvőhelyét. Rajtunk kívül még kettő hasonszőrű egyedet számláltam. A TESCO sátor amúgy egészen esztétikus katonazöld színben pompázik, viszont beugratós, mert 5.900 forint van kiírva, de 7.900-ba kerül. Persze a kicsi lehet 5.900, csak félreérthető. De 7.900-ér is csodálatos élményben lehet része annak, aki beszerez magának egy ilyen tüneményt. Nem akarom részletezni a felállítási műveleteket. Elég legyen annyi, hogy a használati utasítás nagyon jó barát a bajban.
Na miután mindennel elkészültem pont 5 óra lett és kezdett az első fellépő. Az Újkút HK. Ez egy győri reggae zenekar két zongorával. Gondolom. Merthogy csak egy számukat láttam, ami meg egy Bob Marley feldolgozás volt, meg amúgyis volt egy nagy zöld sárga piros molinójuk, ami kötelező kellék ebben a körben. Na azért nem láttam egyébként többet belőlük, mert a koncertjük kezdetétől az elől lévő kocsmánál voltam két okból. Előszöris megkérdeztem a konyhán, hogy lesz-e valami kaja, amire azt a választ kaptam, hogy csak másnap indul be a konyha. Ma este kizárólag a crew-nak készül paprikáskrumpli. Én megkértem a Lipit, hogy ugyan had egyek már én is, hisz mégiscsak kurvajól belőttem a sátrát. Azt mondta jó, de ez később elmaradt. És hogy miért? Mert Eszterrel, Tamással és Lászlóval elmentünk az utóbbi házába, ahol kaptam egy isteni rizseslecsót. Kértem hozzá tokaji hárslevelűt fröccsnek, ami vétek volt, viszont nem tudom, hogy fogom bírni a Hegyalja fesztet, mert ezek a tokaji borok újabban nagyon marják a gyomrom valamilyen okból. Pedig én bizisten szeretnék jóba lenni velük. Amúgy fröccsöztem a fesztiválon is. Folyóbor van 160-ért decire, ami nem olcsó,de az üvegre az van írva, hogy minőségi, csak úgy a punkok nem vinnék. A szóda viszont 30 forint. Nem tudom, hogy buborék nélkül mennyi lenne.
7 órára rétünk vissza, így a Mordenbeetről egy az egyben lemaradtam és az LK Beatből is csak az utolsó taktust sikerült megcsípnem, nade az utóbbit már láttam is jópárszor, szóval nem gáz. Viszont a Mordenbeetet nagyon sajnálom, mert fogalmam sincs kifiaborja ez a csapat. Azért kellett amúgy ennyire sietni, mert héttől nyolcig a Skambulance volt a színpadon, akiknek a harsonása állítása szerint nem valami nagy spíler, úgyhogy el is hívtam egyből a KOC-ba. Mondtam, hogy nézzen meg minket szombaton, azt ha rájön, hogy ebbe a zenekarba pont elég, akkor egy percig se halogassa a belépését. Őket a Nicetime követte, amibe a Ferencz Kinga egy meglehetősen előnytelen ruhát viselt. A látottak alapján hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy Tyra Banks a példaképe. Nem tudom miért, de a vokál egy fősre apadt. Mivel lényegesen langyosabb zenét játszottak a Skambulance-nél, így a porrúgdosók is viszafogták magukat, ám itt sem mehetek el szó nélkül azon tény mellett, miszerint az egyik fiatalember a Skambulance és a Nicetime között átöltözött. Azt hiszem érdemes lesz rá odafigyelni a továbbiakban, hogy vajon hány inget tartogat még a repertoárjában.
Ugyan Nicetime alatt érkezett meg, de én csak az Another Day kezdete után találkoztam Huszár Barackca János Istvánnal, mivel Lacával, a PASO gitárosával kimentünk a sátor elé az újságírói múltam elemzése közben. Ekkor Laca neki is esett a Jánosnak, hogy mi is volt ez a haggises dolog a komáromi Punk Rock Rioton. A tisztánlátás végett elmondom, hogy a Punk Rock Riot a nevéből adólag egy punk fesztivál, amit több zenekar bojkottált a Haggis miatt. Ez egy skinhead zenekar, amivel alapvetően ugye nem is lenne semmi baj, hiszen UNITY van, csakhogy a Haggis egy olyan kiadó szárnyai alatt mozog, akik a nazi eszméket hirdetik és ez összeegyeztethetetlen többek között a Barackca és a Los Fastidios gondolkodásával. Ugyan nem léptek fel ezek a zenekarok, de János úgy gondolta, hogy mindenképpen meg kell jelennie a helyszínen, mert biztosra vehető, hogy a Haggis tesz egy-két utalást erre a botrányra és sokkal jobb, ha a helyszínen azonnal tud reflektálni a történtekre, mintha csak utólag, mivel arra a kutya se kíváncsi már. Lásd Gyurcsány és az öszödi beszéd. Szóval H. János megjelent a kis pakkjával a PRR-en. A Haggis előtt odaszaladt hozzá egy cingár fiatalember, hogy neki azonnal egy Barackca pólóra van szüksége. Méghozzá XL-esre. János kicsit furcsán nézett rá és meg is jegyezte, hogy nagy lesz az, de mivel a fiatalember hajthatatlan volt, így átadta neki a kért ruhaneműt. Nem sokkal később azt látta, hogy a Haggis frontembere viseli a pólót kicsit bevágva, hogy a koncertje kezdetén majd elegánsan széttépje. Itt közbevetettem, hogy pont, mint Hulk Hogan szokta, merthogy neki is előre butított trikója van ám, hogy könnyen szakadjon. Jánosunk sem volt ám rest. Mivel tudvalevő, hogy a Haggis finoman szólva nem kedveli a buzikat, így fölment a színpadra, hogy ily módon táncoljon a norvég óriásnak, aki a válláig ha ér. Na ennyit a hatalmas viking harcosok képi megjelenítéséről. Félreértés ne essék. János nem homoszexuális. Ez csupán egy tréfa volt. A barátnője, Rita, eredeti foglalkozását tekintve tanár. Csak mivel nem az a fajta, akit a suliban mindenki utált és ezért lett tanár, hogy most visszavágjon, így iskolája tanári kara kiközösítette. Klasszikus és sajnálatos eset egyben. Szóval Haggis. Egyszercsak a közönség soraiból megragadta egy srác János lábát és lerántott a színpadról. Neki ez nem tetszett és azonmód megfogta a srác kezét. Ebből verekedés lesz, gondolta a nép, így szétválasztották őket. A feszten készült képekből ebből csupán annyi látszik, hogy a Jani milyen kurvajót bulizik a Haggison. Ebből is látszik, hogy a látszat néha csal.
Tudtad-e amúgy, hogy a Jani ráadásul a Ferencváros első diákpolgármestere volt, aminek eredményeképp 7 társával meg egy tanárral kimehetett Görögországba nyaralni és az igazgató helyettes akarta kiválasztani a diákokat, de ő elküldte a picsába, hogy az iskolának semmi köze nincs az ő győzelméhez, különösen a tanári karnak, mert a lázadó természete miatt egyáltalán nem volt kedvelt? Hát, hogy miután végzett a sulijában és rákövetkező évben elhívták a Barackcát az iskola gólyabáljára, akkora botrány kerekedett, hogy az igazgató leállította a koncertet, mire háromszáz gyermek egyöntetűen skandálta, hogy a "Kurva anyád!"? Ez ugyanis azért történt, mert a Barackca már akkor kimondta a véleményét a rendszer hibáiról és már akkoris tartotta magát az anarchista eszmékhez. Én erre megjegyeztem, hogy ezt az egész botrány dolgot csak azért nem értem mert ezek a tanárok meg azon nőttek fel, hogy Pink Floyd "We don't need no education" és akkor miről beszélünk? Innentől már csak egy lépés volt eljutni az Illésig, meg hogy micsoda lázadás az, hogy "Azt hiszed, hogy nyílik még a sárgarózsa", és hogy döngették a mellüket tavaly vagy tavaly előtt a Szigeten, hogy "Igen. Mi meg mertük ezt tenni már akkor." Hát gratulálok.
Az este a továbbiakban laza ivászatba csapott át. Meg kell még említenem a csónakházat a sátram tőszomszédságában. Ebben egy teaház és non-stop zeneszolgáltatás került kialakításra tánctérrel (ami egyébként hazugság, mert reggel hatkor, mikor keltem, például a madárcsicsergéstől eltekintve csend fogadott) . Mivel a népesség elég gyér volt az első nap, így a tánctér is majdhogynem teljesen üres volt néhány elszeparált körtől eltekintve. Volt azonban itt két tag, akiről muszáj szót ejtenem. Egy helyes lány és egy nemszép fiú. Bennük többen azt látták, hogy a lány gyakorolt és a fiú oktatott, javította a hibáit, satöbbi. Merthogy ezek ilyen buzogányos labdadobáló emberek voltak, akik elengedhetetlen kellékei a fesztiváloknak. Már alig várom, hogy tigrisekkel, elefántokkal, uszkárokkal, galambokkal, nyulakkal és lovakkal közösen járjak koncertekre. Szóval itt volt ez a lány, meg a fiú. Hát bele lehet látni persze ezt is, de szerintem egész másról volt itt szó. Először meg is kérdeztem a Janit, hogy szerinte, hogy lehet egy ilyen lányhoz közeledni, mert elindulsz felé azt tuti fejbebasz a nyakbaakasztós kulcscsomója egyikével (merthogy pörgettem én is azt még általános iskolában, csak aztán benőtt a fejem lágya, meg ciki is volt már a nyakban a kulcs). Aztán néztem a lányt, csak néztem és egyre inkább azt látam, hogy ez a tanulás csak látszat. Hogy a srác az annyira művész, hogy egész egyszerűen nem lehet hozzá közeledni. Abból gondolom ezt, hogy a lány már a vége fele mindent bevetett. Fenékkel közeledett a srác fele, mire amaz kitáncolt én meg nem tudtam ezt tovább nézni, úgyhogy eljöttem. Kifele láttam a Charlie által összeeszkábált kivetítést, amin épp néger gyerekek eveztek, vagymi. Legközelebb, amikor visszamentem a csónakházba (merthogy azt tapasztaltam, hogy elől behalt a buli) a párocska már nem volt sehol. Lehet csak sikerrel járt a lány. Én szurkolok neki. Na azért én ekkor is találtam pár látványosságot. A falon ugyanis elhelyeztek pár ismertetőt, amiből például kiderül, hogy mi is az a ska, illetve volt egy időrendi tábla, ami a jamaicai zene alakulását mutatja a 30-as évektől napjainkig. Ebből kiderült például, hogy a 30-as években dívott a calypso stílus, amiből meglepő módon az első lemez 1973-as keltezésű. Jó mi?
